Térdelek a színpad közepén, előttem áll egy halk szavú, ámde megnyugtatóan határozott, fekete hajú, törékeny termetű koreográfusnő, aki pontosan tudja, mit akar. Célirányosan adja ki az utasításokat, nem próbálgatja a dolgokat, nem variálja a mozdulatokat, pedig nincs könnyű dolga. A „Nagy kép” koreográfiáján dolgozik épp, nagyjából hatvan emberrel a színpadon. 2015-öt írunk, Erkel Színház: az […]