Szerző: Fábri Péter

Vannak könyvek, amelyekről azok is azt hiszik, hogy ismerik, akik sose olvasták őket. Olyan sokszor hallják emlegetni a főhősöket, az efféle történeteknek olyan sok epizódja forog közszájon, hogy egy idő után már az ember maga se tudja, hogy valóban olvasta–e a könyvet, amiről beszél. Hát még, ha az adott műnek mindenféle ifjúsági feldolgozásai, film– és színpadi változatai is akadnak. Ilyen könyv például Kiplingtől A dzsungel könyve, Daniel Defoe–tól a Robinson Crusoe, de talán mindenekelőtt Cervantes nagy regénye, a Don Quijote. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt. Azt mutatja, hogy ezek az írók annyira erőteljes alakokat és helyzeteket teremtettek, hogy azokat…

Tovább

Takácsmácsonya. Magonc. Borzkutya. Kardinálisvirág. Csibor. Lumma. Gőtehal. Futrinka. Nyérc. Fakusz. Gébics. Csuszka. Pézsmaboglár. Pórsáfrány. Bohócvirág. Kakascímer. Szappanvirág. Rigópohár. Papucsvirág. Csodatölcsér. Sülzanót. Charles Darwin: A fajok eredete természetes kiválasztás útján. Fordította Kampis György. Typotex, 2000. Charles Darwin: The Origin of the Species: By Means of Natural Selection Ezekkel a számomra korábban ismeretlen vagy minimum jelentés nélküli szavakkal (és sokkal többel, de mutatóba elég ennyi) akkor találkoztam először, amikor vagy tizenöt évvel ezelőtt elolvastam Charles Darwin A fajok eredete című, közismerten nem irodalmi, hanem tudományos művének Kampis György által készített új fordítását. A felsorolással azt akartam érzékeltetni, hogy Darwint olvasni hatalmas nyelvi–irodalmi…

Tovább

Christopher Marlowe, az Erzsébet-kor első nagy drámaírója, 29 éves volt, amikor az angol királyság két titkosszolgálata közötti hatalmi harc során, egy ún. konspirált házban, egy elszámolásnak becézett leszámolás során leszúrták. Az ő története – a drámaíró és besúgó története – önmagában is izgalmas, de az alábbi sorok nem csak róla szólnak, hanem egy, a kor drámaírásába általa bevezetett és William Shakespeare által tökélyre fejlesztett drámaírói fortélyról, a versformák dramaturgiai célú használatáról. Marlowe, Shakespeare-rel ellentétben, egyetlen szereplőjét sem beszélteti prózában. Az ő darabjainak alaphangja a blank verse, a rímtelen, ötödfeles jambus. Shakespeare-nél is ez marad az uralkodó forma, de nála a…

Tovább

Abban az időben, amikor a legjobb magyar költők alig vagy egyáltalán nem tudták publikálni saját műveiket, a múlt század ötvenes éveiben, felvirágzott a magyar műfordítás-irodalom. Részben ennek köszönhetjük, hogy klasszikus költők sora jött divatba az olvasók és versmondók körében. Robert Burns, a 37 éves korában, 1795-ben elhunyt nagy skót költő versei magyarul 1959-ben jelentek meg, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Kálnoky László és más kiválóságok fordításában. Így aztán Burns ismert és népszerű lett nálunk is. És ki más vette volna észre már száz évvel korábban is ezt a skót zsenit, ha nem Arany János? Az egész kötetben az egyetlen régi fordítás…

Tovább

Amikor kisfiú koromban megkérdeztem anyámtól, ki volt az a Goethe, akit ők – a szüleim – olyan sokszor és olyan természetességgel emlegetnek, mint a Gyuri bácsit, anyám válaszul a kezembe nyomta Szerb Antal Száz vers című antológiáját. (A könyv 1944-ben jelent meg. Megjelenése után néhány hónappal szerkesztőjét, a Magyar irodalomtörténet íróját magyar keretlegények agyonverték Balfon.) Ebben a könyvben száz költőtől szerepel egy-egy vers és a kötet végén mindegyik költőről olvashatunk egy két-három soros kis életrajzot. Ezeket a néhány soros kis életrajzokat Szerb Antal könnyen összeszedhette, hiszen másik irodalomtörténészi főműve, ugye, éppen A világirodalom története volt. De Goethéről csak ennyi áll…

Tovább