Szerző: Faludi András

Mai sanzon nem a nóvum oltárán produkált fel engem, mintsem inkább a megszólaló két hangszer nemszokásos egymásmelléállítása és működőképessége. Kábé titkosan szólalnak meg a vokál melodátorai, tökéletesen egészítve ki, támogatva meg egymást. Szerelmes húrként pendülvon a kíséret; oly alázattal és tisztelettel figyeli egymást a két müziszien, mi ritkaságszám mái világban. Az ő kettősük hozza világra a csodát, mi repíti a lány hangját bele lelkünkbe, feledtetve görög nyelv keménységét s oximoritását Szomorú vasárnapilag. https://www.youtube.com/watch?v=mwkos43B9o0 Mindenképp húnyt szem és némi volume az, mi segíti dal befogadását, ellenben ha ez megvan, nem ereszt az érzés; eggyé válik bennünk a tíz húr harmóniája.

Belédhatolós e hétre. Akár egy Ozpetek-film kútmélyéről felsejlő titokzatosság robban bele elmédbe a dalár szava. Lehelet ez, mint mikor két szerelmes tekintetet már csak épp egy el nem csókolt csók közelségében összeér a homlok. Hangja lánynak egészülve ki elgyötört zenevezetésnek teremt olyas atmoszférát, midőn menekülni, maradni, bűzt szagolni, illatot szippantani, tombolni, kucorodni akarsz. Amikor szereted és gyűlölöd a perceket, az órákat, a fényt, a sötétet, az erőst és a gyengét, a könnyűt, a nehezet, a komplementert. Fantasztikusság! Elragad a hangulat, benne akarsz maradni mindörökre. Oly jó, hogy van még ki megadja neked mire szükséged van, akár olyan elcsépeltnek minősülő, már-már…

Hallgass kicsit! Mennyire nem kell sok hogy ember érezzen. Megfelelő helyen, térben lenni együtt érzéssel és szerelem-hangszerrel. Piciket tekerintvén jön ekvipmentből ki mindaz mi eleje-vége létnek. Körbe s körbetekeri világot lelkünk körül apró kis fogantyú. Csukvaszem és mégis tekintetberévedő hallása vagyon Vasárnapunknak. Haikut tol looperén belénk mi csupa szín és érzelem. Bizonyít hogy nem kell a műszomor, a csináltsírás, nem kell a máz, Seress dala így is odatesz; sőt! így tesz igazán. kék citera lelkünk min szólal meg érzelme világnak Hé, Sonic gyerek! Hol voltál eddig? … és nézd a cipőjét! Ha He is fine, én is fine… https://youtu.be/-jpMwjy0zWg

Emez is amolyan szembecsukós ám… A fiúk Matuto néven öszzeállván a blues, az indián és egyéb folkbehatások által válódtak helyi bluegrass-fesztiválkák főidejű fellépőjévé… Nem a hiába, hisz mit műveltek Szomorú vasárnappal, igazán amolyan nagyoninspiráló, mint egy meztélláb a balatonparton-séta, mint egy szexi rumba, egy új ismeretség. Meghatározhatatlan mód jut tudatunkig az a sokféleség, mit művészetük által kívánnak. Ugyan ócska műfaj amit ők végeznek, de mégis működik: hol a szöveg, hol a hangszerelés viszröpít. Dalonbelül változtatják éppen aktuális hangulatukat, s kísérik le magukat megfelelőn hangszermegszólaltatás által. Hisz tudják ők: lényeg a hatás. Sétáljunk hát meztélláb, míg még itt a nyárősz, táncoljunk, míg…

Északnyugat Dél-Amerikából csapatjuk ma. Lányka szexi spanyolt pöntyög nekünk be dobhártyilag lelkig hatolón. Társulán hozzá az instrumentek tömkelege légyen az rumbatök, harmonika, csörgődob, basszgitár akár, de ukulele, s majdan a rap is… Mindegy is, hisza ha a Triste Domingo fonéma belevibrál a levegőbe, ember szőre azon nyomban álligál, csak a jóra számíthatunk. Nem történhetik ez máshogy ez alkalommal sem. Boldog belefeledkezés a kolumbiai vidámszomorságba. Soledad, soledad… semely más nyelven nem hangzik a magányosság ily szépen… Feledkezzünk a Bambarabanda Szomorúságába boldogan hát!

Neki szomorú a vasárnap. Nárcisztikus átírása dalnak vagyon emez megmagyarázhatatlan giccspártól kik ezer éve állócsillagként hullanak arcukba megolyszor. Blikkkisk egyedileg része életünknek ők, kik valah jobbsorsra érdemes torka és combja leend a gulyáskommnak. György majd’ egyidősen a dallal mit két flöss között hirtelen itt előad veszi a bátorságot évtizedről-évtizedre beleadni a magyar társadalomba táncdalénekesként operett mosollyal gondolatait a… leginkább saját magáról. Döbbenetes dallamszerkesztéssel oldja meg ezt a feladatot is: lírikus a cappella, aztán rossz ütemváltással szintiszaxi Klára vokáljával, majd megint önnönmaga öblöge. Azzal együtt megmagyarázhatatlan jelenségek ők, mérföldköves párjaritkító egymásinspirációs alkotópárként, hogy tiszteletreméltó tevékenységet folytatnak már idestova. Nem tudom eldönteni, hogy a tradíciós…

Munkásságát elnézvehallgatva Jaurim dél-koreai igazán cukirózsaszín rockbandának, nem is értem miért Leiában nyomja dalnoka gruppnak Szomorú vasárnapját világnak. Furcsa főhajtás ez műfajmixileg Star Wars per Gloomy Sunday jazzben előénekelvének. Amúgy is izgi, miért akkora boum Ázsia felkelőnapibb részének mi kis dalocskánk, mindenesetre megtisztelő, hogy ennyien gondolják érvényesnek magukon keresztülfuttatva mutatni meg át a nótát; nemhogy egy új rezgésszámot víve két hajkakaóscsiga köztből kiáradó érzelemmegnyilvánulásilag realizálva. Kislány egyébiránt tényleg megfelelőmód hozza a szomorút, hihető neki a mondanivaló, nem gagyul emojivá a perform. Ügyes volt, Ms. Organa! Köszönjük!

A hölgy nagyon önmegvalósítana. Nem megy neki. Próbál menő zenészeket énekpadra maga mellé rántani. Megyeget, de ennek inkább gázsiszaga van. Próbál ultrainnovatívnak tűnni, s hajlítgatni dallamot, mi nem szokott ott lenni helyen. Nem megy neki. Próbál nem raccsolni. Nem megy neki. Próbál hálás témákat megjelenése mögé tenni (leend az Pilinszky-versek, Cseh Tamás megpróbálkozás, Szomorú vasárnapnyi világsláger miegymás), de nem megy neki. Próbál nem dögunalmas lenni. Nem megy neki. Próbál próbálkozni próbálni.

Előszeretet filmeknek zenéje Szomorú vasárnap. Mostan thrillert illusztrálván La Caja Kowak, magyarul csak Gyilkos labirintus. Valami egészen banális b-listás história az, midőn egy kellemesnek induló nyaralás válik rémálommá sok-sok öngyilokkal tarkítva. Torka dalnak edőn nevezett Lucía Jiménez, kinek hangja inkább csak -ocska, mint bármit is igazán novizáló produktum. Ám van benne hegedűszó, mit komponens fűszernek gondolván biggyeszt ide-oda néha indokolatlan. Úgy ám filmzenének kevéssé ügyes – mondom amőn látása nélkül a mozgóképnek, de valahogy mégsem illeszkedő csupán azért, mert városi legenda övezte a nóta. S bár humornak sok nyomát nem vélem beleérezni a műalkotásba, inkább kellemetlen így az egész.

Az a jó a sokszínűségben, hogy rengetegség belefér. Hogy minden szirszarban is megtalálható az érték, az az egy csöpp, amitől sajátérzelem által fogadható be az egészség. Itt van ez a mai remix DJ COPELAND ujjsercegéséből. Lényegében borzasztó, dühítő, idegesítő, nyugtalanító. Ámde vagy háromszor is tol bele egy olyat, amitől érző a tisztelet, az igazság, amitől megérted mitől is tud művészet lenni ez. RESPECT. Talán nehéz megítélni mitől frankó az ilyes medley egy-egy lemezlovastól, és hű de eufemisztikus voltam, de javaslom az alkotást végighallgatni, ígérem érkeznek meglepetések.