Szerző: Faludi András

Legeslegek találkoznak. Stílus és divat. Élet és halál. Tudás és Mindenség. Orgonán szólal a Szomorú. Kell-e ennél tovább? Björk és Mcqueen. Ikonok. Nincs egyik másik nélkül ma. Björk először 1998-ban dalta bele világba a Gloomy Sundayt. Akkoron, mikor Lee Alexander Mcqueen kilépett az őt fojtogató szakmaiságból, hogy saját hangját megtalálja őrült és mesés ruháiban. Később egybeolvadtak, alkotótársakként egészítették ki egymást, belebújtak egymásba. Egyéniségeik elegye jelent meg hol Björk koncertjein fellépőruhákban, hol Mcqueen bemutatóin zenei aláfestésként. Lee Alexander 2010-ben lépett ki az őt fojtogató életből. Halála utáni megemlékezésen énekelte el Björk tizenkét év után először a Szomorú vasárnapot. Kapcsolódósabb nem is…

Harmadik svédvonalú dalt kapod ma; az uncsi-izgi verzióból. Az orkeszt névadója Ellen Andersson bátran hozza a visszafogottan sznob, hangbefátyolozódós jazzéneklést. Néha, mikor elfeledkezik arról, hogy épp egy stúdióban üddögél, egészen érdekes gondolat jön át szingerálása által. Énekelget, szembecsukva himbálgattatja fejünk, hangulattat bennünk. Aztán habár továbbá persze nem kell csalódnunk a hogyan-kell-lassú-jazzt-játszani-tankönyvből okult bandában, merthisz megjelentetik ebben a darabban a tényleg felesleges hangszeres szólókat, na meg az öncélú plöm-plömözéseket, mitől érezheti magát igazán jazzénekesnőnek valaki. Ámde miért is – kérdezheted kedves Olvasó – választotta tollnok ma ezt a feldót, amiről igazán nem sok jót mondott (eddig). Az összes klisé és közepesen…

Adott a dal, mit leginkább egy hang szingerál. De mi van akkor, ha duonizáltan szólal meg? Megtudható ez viszonylag könnyen, csak ezen betűsor végére kell görgetni, s kis nyilacskára kattintani. Amatőr a fölvétel, de mitsem von le. Lesz még ilyen, ma is ez jön. Megyünk youtube-ilag svédékhez, hogy meghalljuk, mit tud tenni velünk, lelkünkkel Szomorú vasárnap, ha nem egyedül állunk ki sok ember, mindenki elé. Reflektorfény pattan, és már mehet is a nóta. https://papageno.hu/featured/2018/10/ismet-kinyit-seress-rezso-torzshelye/ Mit hallunk? Két ember tökéletesen egészíti ki egymást. Inspirálják egymást, adják a hangjuk, érzelmük, érzésük, tudásuk, gondolatuk egymásnak. Hol egyikük van felül, hol másikuk; hol egyik…

Végtelenül kellemeset Nektek így a novemberi szerelmesmeleg-tavasz utolsó napnyalábai mellé. Török-görög torok Elsa Mouratidou vidámolja zenekarával bele reggelbe a Szomorút.  Jazzfesztiválok és klubok, színházak kedvelt fellépője ő Délkelet-Európa-szerte. Nem véletlen, hisz oly bájoskedves, mélytekintetű jazz-kellemes, napsárga zene ez, mire tombol, riszál, bólingat, lábmozgat sok muksó a színpadnál. Táncolós, földön-, padonülős zene ez, szívecskés lejátszásilista-gyanús. Jó erre ébredni, egésznap együttdúdolászni, majd este borozni/vodkázni rá, s később ezzel bújni ágyba. Nyári fesztiválszervezőim: Kontakt!

Egészen különleges hangulat mind érzés, mind kép, mind danolás, mind úgy alles zusammen alakulása így a napokra. Kinn levés, hazautazás, ittmaradás… van e feldóban minden, s klippileg is megtámasztva. Nehezen értelmezhető a két főhősnő testvérpár jelenléte a mulat elején, de tudatos figyeléssel kihámozód a valós lényeg. Érzők ők. Nem is kevéssé. Értik mit dal tud, mit nyolcvan éve tudott az originális, mit tud az azóta évtizedek megannyi orátora, kommunikátora. https://youtu.be/dosuhBU9NDA Hinnéd-e, hogy a felvétel nem a hetvenesévek vége, hanem a ma hajnala? Csupán nyolc éve készüle a kover mit beyoutube-izáltam mára, s mégis oly varázslatot visz, midőn visszaidéződ az emigráció,…

Beleapropózva közelgő nemzeti ünnepünkbe írom a mait. Rie Helmig danol flamand akcentussal magyarul azon lemezen, melyet az ’56-os menekültek megsegítségére adtak ki hollandföldön, ami által reményt kaphatott a gyökereit, esetleg családját, mindenét hátrahagyott embercsoport. Azok számára gyűjtöttek euramerikaszerte, kik menekültek magyarhazájukból akár az igazságtalanság, akár a gyalázatos viszonyok, akár a politikai retorzió, akár a társadalmi megbélyegezettség elől. Tudó, hogy nemzetek fogtak össze a magyar emigránsok érdekében, ennek egy darabja dalunk. Egészen döbbenet hatása így nem igazán a cicás hölgy előadásának – mi mai füllel tizenkettőegytucat –, mintsem van annak a léleknek, mely az 1956-ban összerakott 78 RPM-es bakelitet életre keltette;…

Van eleje és van vége a dolgoknak. Van, ahol befejeződnek, újraértelmeződnek és újjávarázsolódnak érzések, érzelmek, dalok, szövegek. Vannak pontok, ahonnan az élet értelme már nem kérdőjel, hanem egy hosszú, egyenes, a lét végéig érő felkiáltójel. Itt ez a svéd lány, aki egy rossz, elhangolt zongorán (sic!) érzi belénk merészen új értelmezésben a Szomorú vasárnapot. Nix köszönőviszony zsenialitása billen hangszerből, kísérve a poszt-metál dark és bright vonalvezetést torokból kiáradva. E torokból kiárad, mi torkunkban bennragad. Érezzük ízét egész nap, s bizton mondom, néha másnap, holnap is. Tégy próbát! https://youtu.be/uUy2KBp2A2Y Imádó ahogy mer ott hajlítani, ahol másnak eszébe se, hogy remeg ott,…

Tudvás, hogy rengeteg nyelv adta elő Szomorú vasárnap, de ritka ám midőn olaszul szólal. Történelmi gyökérnek tudható be talán ez… Mussolini a kultúrán keresztül próbálta bűvkörébe vonni azonokat, miket földrajzilag, politikailag nehézkesebb lett vón. Húzott is be innen tartalmat eleget, például mi dalunk. Így kerülhetett ó igen az ’36-ban Giovanni Vallarino torkába, Alberto Semprini zongorajátékával rögzítve bakelitre… S ez mi egyetlen szerencsénk: ezen faszinatív urak a híresen olasz stílusban dalódják lemezre Triste Domenica, mentve meg becsületét a Seress-szerzeménynek Duceileg importálva. Vissza szembehúnyva látó elegancia – hisz mije mása legyen az embernek csúnya érában akár, vagyis legalább, mint tartása, stílusa… Mije…

Mai sanzon nem a nóvum oltárán produkált fel engem, mintsem inkább a megszólaló két hangszer nemszokásos egymásmelléállítása és működőképessége. Kábé titkosan szólalnak meg a vokál melodátorai, tökéletesen egészítve ki, támogatva meg egymást. Szerelmes húrként pendülvon a kíséret; oly alázattal és tisztelettel figyeli egymást a két müziszien, mi ritkaságszám mái világban. Az ő kettősük hozza világra a csodát, mi repíti a lány hangját bele lelkünkbe, feledtetve görög nyelv keménységét s oximoritását Szomorú vasárnapilag. https://www.youtube.com/watch?v=mwkos43B9o0 Mindenképp húnyt szem és némi volume az, mi segíti dal befogadását, ellenben ha ez megvan, nem ereszt az érzés; eggyé válik bennünk a tíz húr harmóniája.

Belédhatolós e hétre. Akár egy Ozpetek-film kútmélyéről felsejlő titokzatosság robban bele elmédbe a dalár szava. Lehelet ez, mint mikor két szerelmes tekintetet már csak épp egy el nem csókolt csók közelségében összeér a homlok. Hangja lánynak egészülve ki elgyötört zenevezetésnek teremt olyas atmoszférát, midőn menekülni, maradni, bűzt szagolni, illatot szippantani, tombolni, kucorodni akarsz. Amikor szereted és gyűlölöd a perceket, az órákat, a fényt, a sötétet, az erőst és a gyengét, a könnyűt, a nehezet, a komplementert. Fantasztikusság! Elragad a hangulat, benne akarsz maradni mindörökre. Oly jó, hogy van még ki megadja neked mire szükséged van, akár olyan elcsépeltnek minősülő, már-már…