Alireza Ghorbani december 22-én Lost in Love – Persian love songs című albumának dalait hozza el a Müpába, megidézve a legendás „Rózsák kertjét”, amely kiapadhatatlan ihletforrásként szolgált a legnagyobb perzsa költők alkotásaihoz. Amióta az ember maga mögött hagyta Az ezeregyéjszaka meséit, ritkán találkozhatott a klasszikus perzsa kultúra örökkévaló alkotásaival. A kivétel is csak a szabályt erősítette, ahogy Szalai Péter, Szőke Szabolcs és Tóth Evelin triója, a Rubái – mely 2009-ben Omar Khajjám négysorosaiból zenésített meg egy albumra valót. Khajjám nemcsak költőként, de csillagászként és matematikusként is maradandót alkotott, ráadásul fényes példát mutatva: ő soha nem írt az uralkodókat dicsőítő költeményt……
Szerző: m.l.t.
A legnépszerűbb Brazil zenei irányzatok — a szamba és a bossa nova — sztárjai már az ötvenes években beragyogták a fél világot, de nincs olyan év, hogy ne rengetné meg a világzenét egy-egy újabb brazil szenzáció. 2017-ben Dona Onete keltette a legnagyobbat az Amazonas dalainak „hullámaival”, melyek március 27-én bizonyára a Müpa közönségét is magukkal ragadják. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Dona Onete 1939-ben született egy Cachoeria Do Arari nevű kisvárosban, Brazília északkeleti részén, ahol az afrikai rabszolgák, a bennszülött indiánok és az európai gyarmatosítók vére együtt csörgedezik a lakosság ereiben. A helyi tradíciók közül jócskán hatott rá a…
Värttinä, Mari Boine: December 18-án együtt ragyog az észak-európai világzene két legismertebb csillaga. A finnugor hagyományban gyökerező karéliai Rääkylä faluban afféle hagyományőrző ifjúsági csoportként alakult meg a Värttinä 1983-ban. Aztán ahogy felcseperedtek és — zenei tanulmányaik miatt — Helsinkibe költöztek a tagjai, átalakult. Az új tagokkal új stílusok érkeztek, és a „tiszta hagyományt” felváltották az olyan autentikus feldolgozások, amelyekről így írt egy méltatójuk: Mintha az ABBA, a Fairport Convention és a Le Mystere des Voix Bulgares találkozott volna. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Az 1994-es Aitara albummal megint új korszak kezdődött: innentől korongról korongra szinte csupa…
A kilencvenes évek arab popzenéjének egyik legmarkánsabb ága a marokkói gnawából nőtt ki. Az új gnawa hullám éllovasa a párizsi Orchestre National de Barbès lett, de rangos zenekarok követték Európa-szerte, sőt nálunk is, a marokkói Saïd Tichitinek köszönhetően.