Átkozott pénz

A velencei kalmár (Bogdán Zsolt; Kolozsvári Állami Magyar Színház) - fotó: Biró István

William Shakespeare: A velencei kalmár – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Kolozsvár

Ahogy a költő mondja: Azért a pénz az úr! A velencei kalmár kolozsvári előadásának helyszíne egy modern üzleti központ – üveglifttel, elegáns, trendi terekkel. Itt székel a sikeres kereskedő, Antonio (Viola Gábor), akinek a szerelme és kitartottja Bassanio (Bodolai Balázs) egy aranyifjú, aki léhűtőként szórja a pénzt, amit főként az idősebb férfibarátjától kap. De az nem elég, ezért elhatározza, hogy feleségül vesz egy dúsgazdag hölgyet, Portiát (Györgyjakab Enikő), aki csak úgy tud hozzájutni hatalmas atyai örökségéhez, ha egyfajta pályázatot hirdet a házasságára – ezen indul, s végül nyer a szépfiú Bassanio. De ehhez is pénz kell, amit Antonió már nem tud közvetlenül biztosítani a fiúnak, ezért kölcsönt vesz fel a zsidó Shylocktól (Bogdán Zsolt), rendhagyó feltételekkel. Közben Jessicát (Imre Éva) a zsidó uzsorás lányát (aki tartalmas lelkigyakorlatok helyett inkább testi élvezetekre vágyik) egy karneváli éjszakán megszökteti egy másik aranyifjú, Lorenzo (Árus Péter), aki a lány mellett a vagyonához is erősen vonzódik, amit szintén sikerül magáévá tennie.

A velencei kalmár (Kolozsvári Állami Magyar Színház) – fotó: Biró István

Ez a jól ismert történet, amelyet a pénz és az anyagi érdek működtet, mai perspektívába helyezve az értéknélküliség és a kilátástalanság, a befogadás és a kirekesztés, az önzés és a hatalom képzetei mentén aktualizálódik. A Tompa Gábor rendezte darab két vonulata – Shylock tragédiája, illetőleg az aranyifjak szórakozása – többször is izgalmasan keresztezi egymást. Remek ötlet, hogy a két főszereplő felváltva játssza egymás szerepét, bár a nézők túlnyomó többségéhez hasonlóan én is csak az egyiket tudtam megnézni. Bogdán Zsolt emlékezetes alakítás nyújt Shylockként, hitelesen jelenítve meg az egyetlen olyan alakot, aki saját morális szempontjait képes az anyagi érdeke fölé helyezni. A zenés fináléban Jessica mintha visszatérne saját vallásához, az ősi értékeihez, de remegve előadott énekét nem lehet túl komolyan venni, mert nincs előzménye: a néző inkább a kokain hatásának tudja be. Nem lehetséges happy end, nem lehetséges valódi boldogság, csak pillanatnyi, gyorsan múló testi öröm – és az sem olcsó.

A velencei kalmár (Kolozsvári Állami Magyar Színház) – fotó: Biró István

Az előadás alkotóit és játszási időponthait itt találja.