Szemes Mari Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész 1932. május 7-én született Sasváron, és 1988. december 10-én hunyt el Budapesten.
Szemes Mari a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Gellért Endre tanítványa volt, 1952-ben, 20 évesen kapta meg a diplomáját olyan nagy formátumú művészekkel együtt, mint Berek Kati, Váradi Hédi, Hacser Józsa, Horváth Teri, Buss Gyula és Szénási Ernő. Tehetsége már főiskolás korában igazi színházi szerephez juttatta: ő volt a Liliomfi egyik főszereplője, Erzsike, és játszhatta Ilmát is a Csongor és Tündében.
A főiskola befejezés után első szerződése a Madách Színházhoz kötötte, majd a mindenki számára kötelező vidéki két évben Szegeden játszott tovább. 1954-ben egy évadot a Petőfi Színházban töltött, ezután huszonkilenc évig volt a budapesti József Attila Színház vezető művésze.
Egyéniségéhez a modern asszonyok hiteles ábrázolása állt a legközelebb, de a klasszikus drámákban is megtalálta a helyét. Játszotta Pék Máriát (Fejes Endre: Rozsdatemető), Lovasnét (Csurka István: Nagytakarítás), Gondos Esztert (Tamási Áron: Énekes madár), Angliai Erzsébetet (Robert Bolt: Éljen a királynő), Saroltot (Szörényi-Bródy: István, a király).
Kiváló humorérzékkel is rendelkezett, tévés és rádiós kabaréjelenetekben kacagtatta meg a közönséget. Az idősebb korosztályban kevesen akadnak, akik ne emlékeznének a Ványadt bácsi című Csehov-paródiára, amelyben a dadust játszó Szemes Mari ötpercenként elrebegett “Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna!” sóhajával lejátszotta a színről a többi szereplőt, beleértve a Ványadt bácsit alakító Alfonzót is.
A XIII. kerület duplán volt az otthona, nem csak itt élt, de a második otthonának számító munkahely szintén a kerülethez kötötte. Az angyalföldi közönség a mai napig nagy szeretettel emlegeti szerepeit, ahogy a Katona József utcai háznak a lakói is emlékükben őrzik a Szemes családot és a művésznőt. 1984-ben átszerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt.
A színház mellett a film sem volt idegen számára. 1949-ben állt először felvevőgép elé. Számos magyar filmben szerepelt és formált meg különféle nőalakokat, karakterfigurákat. Volt cselédlány (A harangok Rómába mentek, 1958), munkásasszony (Égre nyíló ablak, 1959), korcsmárosné (Kakuk Marci, 1973), nagymama (Napló gyermekeimnek, 1983).
Művészi munkáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal kapott Jászai Mari-díjat (1960, 1970), 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg. Hosszan tartó, súlyos betegség után 56 évesen, 1988. december 10-én hunyt el Budapesten.
(Via MTI)
