Tanulni, tanulni, tanulni

Különóra (Dimanopulu Afrodité, Nagy András, Nagy Fruzsina Lilla) a Gárdonyi Géza Színházban - fotó: Gál Gábor

Eugène Ionesco: Különóra – Gárdonyi Géza Színház, Eger

Magyarországon Ionesco-darabot főként erdélyiek szoktak rendezni, ami azt a hamis látszatot kelti, mintha az abszurd dráma nagymesterének világát a román kultúra perspektívájában lehetne autentikus módon értelmezni. Ez természetesen nincs így. Nemcsak azért, mert a kitűnő drámaíró a húszas éveiben Franciaországba költözött, s valamennyi darabját franciául írta, hanem azért sem, mert az abszurd világlátás (a groteszktől eltérően) aligha köthető Európa egyetlen földrajzi területéhez: az a napnyugati kultúra olyan koherens része, amelynek állandó referenciaalapja éppenséggel a megkövesedett európai norma- és szabályrendszer.

Nagy Fruzsina Lilla, Nagy András a Gárdonyi Géza Színházban – fotó: Gál Gábor

A Csurulya Csongor rendezte előadás Egerben elsősorban ezeken élcelődik. Ebben az előadásban mindenki nagyon vicces, s így a darab végi tragédia szörnyűsége még inkább megdöbbentőnek hat. A tanárt alakító Nagy András csakúgy, mint a tanítványt játszó Nagy Fruzsina Lilla karaktere komikus; hozzájuk képest a házvezetőnő szerepében Dimanopulu Afrodité komolysága idegenül hat, ezáltal egyfajta ellenpontot jelenít meg. Amire szükség is van: így kaphat súlyt a történet – az abszurd ugyanis életbevágóan komoly dolog.

Az előadás alkotóit itt találja