• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Címlap

„Felnyitotta az emberek szemét” – interjú Gajdó Tamással a Latinovits-kiállításról

Szerző: Rácz Ráchel2021. november 4.
Facebook Twitter E-mail
Latinovits Zoltán 1974-ben - fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Latinovits Zoltán 1974-ben - fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

Latinovits Zoltán 90. születésnapja alkalmából nyílt kiállítás az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben. A tárlat a színészkirály legendája és kultusza helyett rendhagyó és páratlanul sokszínű pályájára reflektál, interaktív közvetítésben. Progresszió kontra keretrendszerek, Várkonyi és Kazimir, népnevelés és misszió, értékdevalválódás kontra kegyelet. Gajdó Tamás színháztörténésszel, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

– Rendeztek már átfogó, önálló kiállítást Latinovits Zoltánról Magyarországon?

– Egy-két relikvia kiállítására sor került már a Bajor Gizi Színészmúzeumban még Gobbi Hilda idején, ilyen nagyszabású tárlatra a fővárosban eddig nem volt példa. A tárlat koncepciója nem a Latinovits-kultusszal foglalkozik, hanem az alkotó színházi és filmes életművet mutatja be.

– A színházi színész vagy a filmszínész Latinovits Zoltán él a mai köztudatban inkább?

– A filmes pályafutása az erősebb, jóval több játékfilm őrzi alakításait, mint színházi előadás. A köztudatban egyértelműen a filmszínész Latinovits él. A kiállításban is hangsúlyosabb a filmes pályakép. Színházi életművéből mindössze a vígszínházi Ványa bácsi egy részlete, a Thália Színházban bemutatott Mario és a varázsló maradt fenn, továbbá az irodalmi színpadi szerepléséről és versmondásáról maradtak fenn felvételek.

– Miben tért el Latinovits Zoltán művészi attitűdje a korabeli konvencióktól?

– Volt némi szembenállása az akkori hatalommal. Ne gondoljunk direkt politizálásra, de úgy látta, hogy sok mindent meg kellene reformálni a társadalomban. Kortársai a halála után olyan karaktert láttak benne, aki alkalmas volt a nemzetegyesítésre, rendkívüli talentummal rendelkezett. Képes volt „felrázni az embereket”. Többek között ebből táplálkozik legendája, melyet Illyés Gyula és Nagy László tovább erősített. Latinovits az akkoriban született kortárs költészet legtisztább közvetítője, képviselője volt.

Másképpen értelmezte, és másképpen interpretálta a verseket, mint a korszak előadói. Hallgatósága merőben mást kapott előadóestjein, mint amit a televízióban és a rádióban megszokott. Felnyitotta az emberek szemét. Olyan költőket vitt el a közönségnek, akiket nem ismertek, s olyan verseket, melyeket az állami intézmények egyáltalán nem, vagy legalábbis nem hangsúlyosan közvetítettek. Így páratlan élménnyel ajándékozta meg a publikumot.

– A Kádár-kor két rendkívül kontúros színházi vezetője adott lehetőséget számára: Várkonyi Zoltán a Vígszínházban, Kazimir Károly a Thália Színházban.

– Mindketten meglátták kiemelkedő tehetségét. Kazimir Károlynál alakította először Az őrnagyot a Tótékban, de itt játszotta Cipollát a Mario és a varázslóban, Savonarolát a Fiorenzában,vagy Bródy Sándor Tanítónőjében a parasztnábobot, ifjú Nagy Istvánt. Várkonyi különösen szerette őt, remek szerepekkel ajándékozta meg. A IV. Henrik és Ványa bácsi színre vitelével ráépítette a Vígszínház 1969–1970-es évadát. Korábban pedig olyan nagyszerű előadásokban csillogtatta tehetségét Várkonyinál, mint a Rómeó és Júlia, az Amerikai Elektra vagy Az ördög.

A színházvezetőknekbonyolult feladattal kell megbirkózniuk. A legfontosabb, hogy a művészek úgy „szárnyalhassanak”, hogy a társulat békéje és nyugalma is megmaradjon. Az igazgató vagy a főrendező nem kockáztathat. Meg kell válni attól a művésztől, aki nem tud beilleszkedni a közösségbe, s ezzel veszélyezteti az előadásokat. Ám, amikor arról beszélünk, hogy a Vígszínház felbontotta Latinovits szerződését, azt soha nem említjük meg, hogy a Nemzeti Színház és a Madách Színház rendezői egyáltalán nem akartak az akkori színházi élet legtehetségesebb képviselőjével dolgozni. Vidéken Téri Árpád, Szendrő József, Pethes György, Lengyel Györgyállt nyitottan a vele való együttműködésre, sikeresen.

– Pályája során milyen sorsfordító akadályokba ütközött a „színészkirály”?

– Rendezni szeretett volna, s ezt hosszú ideig nem engedték. Várkonyi nemcsak azért állt ellen, mert Latinovitsnak nem volt rendezői diplomája. Nagyobb súllyal esett a latba, hogy a Vígszínház jeles tagjait a színész vérig sértette. A színház vezetősége nem bízhatott abban, hogy a higgadtságot és önuralmat igénylő feladattal Latinovits képes lesz megbirkózni.Mondják, hogy Darvas Iván is dédelgetett rendezői terveket. Tehát, ha Latinovits rendezhet, akkor másnak miért nem engedik… Várkonyi igyekezett, ha nehezen is, békét tartani.

Végül Veszprémben Latinovits rendezhetett, színházalapító terveit azonban nem tudta megvalósítani. Teljesen újfajta színházat szeretett volna, s azzal hitegették, hogy lehetőséget kap, hogy ezt megvalósíthassa. Természetesen senki egy percig sem gondolta komolyan, hogy az akkori színházi struktúrát megbolygassa.

– Pontosan miben különbözött elképzelése a korabeli áramlatoktól?

– Meg nem alkuvó színházat akart, melyről sok szó esett az 1973-ban kiadott Ködszurkáló című könyvében. Kortárs magyar írók igényes, közérthetőműveinek előadását tervezte. Társadalomformáló, közösségformáló, gondolkodtató, előremutató bemutatókat szeretett volna színházában.

– Az utóbbi években egyre inkább elterjedtek a nagy színészikonok magánéleti, bulvár sajtóreprezentációi. Hogyan viszonyul ehhez a színháztörténet? Milyen módon lehet „ellenemenni” ennek a fajta drasztikus értékdevalválódásnak?

– Valóban felhígultak azok az írások, melyek színházi alkotók életével, színpadi bemutatók történetével foglalkoznak. Félreértés ne essék, nem sírom vissza azt a korszakot, amikor a hatalomban ülők meghatározták, kik azok, akiknek írniuk és nyilatkozniuk lehet. A szabadság azonban nem írhatja felül a szakmai igényességet. Mi mindössze annyit tehetünk, hogy mívesebben, igényesebben fogalmazunk, ugyanakkor a lehető legszélesebb forrásbázissal alátámasztjuk megállapításainkat. Arra azonban nincs módunk, hogy a hangzatos cikkeket, szenzációhajhász információkat kommentáljuk, vitatkozzunk az önjelölt szerzőkkel, mert akkor mást se tennénk. Meg kell jegyeznem, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeumnak vannak olyan dokumentumai, melyeket, ha a közösségi médiában a közönség elé bocsátanánk, felülmúlnák az eddigi megosztások csúcsait. Kegyelet és méltóság is létezik azonban, még ha ez manapság nem is annyira divatos dolog.

színház múzeum kiállítás latinovits zoltán
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésA szélmalomharc elkezdődött – Don Quijote a Vörösmarty Színházban
Következő bejegyzés Paul Newman emlékirataiból készül kötet

Ajánlott Bejegyzések

Vigh Andrea - fotó: Posztós János
Mindent Kocsisról

Dr. Vigh Andrea: „Kocsis Zoltán öröksége páratlan útravaló” 

2022. május 27.4 perc olvasás
Soharóza Dalok a kamrából - fotó: Kovács Márton
Kórusblog

Nemzetközi színházi díjat nyert a Soharóza előadása

2022. május 27.3 perc olvasás
Szinetár Dóra a Dunakanyar című előadásban - forrás: Városmajori Szabadtéri Színpad
Városmajori Szabadtéri Színpad

Szinetár Dóra: „Át kellett alakítanunk a családi viszonyainkat”

2022. május 27.3 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Kamarazene Ukrajnáért – segélykoncert sztárokkal a Zeneakadémián  

Szent István Filharmonikusok - fotó: Andrasovszky Péter Promóció

Trianonra emlékezve adnak hangversenyt a Szent István Filharmonikusok

József Promóció

Jelentkezz a Madách Művészeti Iskola képzéseire!

Rózsa Miklós - forrás: listal.com Promóció

A 115 éve született Rózsa Miklósra emlékeznek Debrecenben

Promóció

Bejárja a Kárpát-medencét az A38 Hajó!

Molnár Levente Promóció

Molnár Levente: „Csipike az egész világot próbálja a saját nagysága körébe emelni”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.