90. születésnapja alkalmából a magyar színházművészet kiemelkedő tehetségű, sugárzó szépségű, páratlanul gazdag pályájú színésznőjével beszélgettünk hivatásról, színházról, életről. Családi gyökerek, a kecskeméti műhely, musical- és operett-fénykor, West Side Story, Lola Blau, Szabadság-hegy. Isten éltesse Galambos Erzsit!
– Édesanyja a Fővárosi Operettszínházban, édesapja az Arizónában dolgozott. Milyen korai emlékei vannak erről a két kultikus helyről?
– A Fővárosi Operettszínház már egészen pici koromtól a második otthonomnak mondható, ott nőttem fel, ott szívtam magamba mindent, ami egész későbbi életemet meghatározta. Állandóan a színházban voltam, hol a nézőtéren, hol a ruhatárban írtam a leckét, figyeltem mi zajlik a kulisszák mögött, hogyan próbálnak. Emlékszem Honthy Hannára, aki csodálatos volt. A Sybillt Karády Katalinnal legalább 128-szor láttam.
Apukám az Arizónában volt portás. Egyszer öt éves koromban bevitt, és arra kért, hogy amíg a dolgát intézi, addig üljek le szépen a nézőtéren, és ott várjam meg. Éppen Miss Arizona próbált. Nem ültem le, mindig egy kicsit közelebb mentem a színpadhoz. Amikor megpillantott, el volt ragadtatva. Nagyon szép, porcelánbaba szépségű kislány voltam. Vagyonokat kínált apukámnak, minden erejével rá akarta beszélni, hogy fellépjek vele, de ő nem ment bele, féltett.
Tizenkét éves koromban, miután látták, hogy mindig ott lógok a színházban, felvettek egy előadásba manónak egy-két mondatos szereppel. Olyan hihetetlen egyéniségekkel nyílt lehetőségem együtt dolgozni már elsőre, mint Latabár Kálmán, Latabár Árpád és az édesapjuk, idősebb Latabár Árpád.
– Latabár Árpáddal később Kecskeméten is dolgozott, ha jól tudom. Itt került bemutatásra többek között a híres Szentivánéji álom is.
– A kecskeméti műhely az akkori színházi élet egyik meghatározó helyszíne volt. Kitűnő szakemberek dolgoztak ott, például Udvaros Béla, Udvaros Dorottya édesapja is. Emlékszem a legendás Szentivánéji álom című előadásra, amelyet Dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház egykori igazgatója rendezett 1957-ben. Pukkot játszottam Nagyajtay Teréz jelmezében – álarcban és trikóban léptünk fel, akkor, 1957-ben! Csodálatos volt. Titániát a világklasszis tehetség, Dévay Kamilla, Udvaros Dorottya édesanyja alakította.
– Ezután a legendás budapesti zenés színházhoz szerződött, ahol rendkívül erős műhely működött.
– A Nagymező utcai Petőfi Színház álmaim színháza volt, nemes musical színháznak számított akkoriban, pompás repertoárral. Itt mutatták be többek között a Mélyvizet, az Egy szerelem három éjszakáját. Szinetár Miklós az intézményi igazgató, Petrovics Emil – későbbi férjem – a zenei igazgató, a két dramaturg Karinthy Cini és Ungvári Tamás voltak. Emlékszem a Liliomra, amit Szendrő József rendezett, Agárdy Gábor, Domján Edit, Mezei Mária, valamint Tomanek Nándor és Harkányi Endre voltak a partnereim. Szenzációs volt!
– Fontos a jó hangulat, az oldott légkör egy próbafolyamat, vagy előadás során?
– Vannak isteni és nehezebbek napok. Nincs egyforma próba, vagy előadás. Általában én megteremtem a jó hangulatot, mert rossz, negatív légkörben egészen egyszerűen képtelen vagyok létezni, játszani. Mindannyian mások vagyunk, előfordul olyan színésznő, aki szereti, ha kiabál vele a rendező és nagyon erélyesen megmondja neki, hogy mit csináljon. Én ezt nem bírom. Ha rám parancsolnak, kiabálnak, akkor teljesen begubózom, leblokkolok, semmi nem jut eszembe.
– Ön szerint milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek ehhez a pályához?
– Tehetség, alázat, szorgalom. Ezek a legfontosabbak. A kiteljesedés, a szeretet, az odafigyelés rettentően fontos dolgok egy előadóművész életében. Nélkülözhetetlen a közönség szeretete. A szívemet, a lelkemet, az energiámat, egész létemet odaadom a nézőknek.
Szerencsés embernek mondom magam. Soha nem kellett szerepet kérnem, mert elárasztottak remek lehetőségekkel. Egy olyan korban dolgozhattam, amikor szó szerint csúcson volt a magyar színház, ez vonatkozik többek között Kecskemétre, Szegedre és Pécsre is. Nem csupán a budapesti, hanem a vidéki teátrumok is fénykorukat élték a ’60-as ’70-es ’80-as években.
– Mely előadásokat emelné ki a pályája során?
– Hosszú színpadi életemből három darabra vagyok legbüszkébb. Az egyik 1969-ben a Fővárosi Operettszínházban a West Side Story, Vámos László rendezésében. A másik a Lola Blau című mono-musical, szintén a Fővárosi Operettszínházban, Seregi László rendezésében. A harmadik a József Attila Színházban a Szabadság-hegy, amely során életem első igazi nagy anyaszerepét alakítottam, Léner Péter rendezésében.
– A Lola Blau 1980-as premierje műfajteremtő. Hogyan fogadta a közönség az egyszereplős musicalt? Milyen témát dolgoz fel ez a mű?
– Ezt a műfajt én mutattam be itthon. Sorban álltak a jegyekért! Az operett pénztárától egészen az Andrássyig álltak az emberek. Az intézmény zsebszínházában, egy körszőnyegen játszottam végig az előadást a közönség között, nem volt másfél méter köztem és a nézők között.
Lola Blau egy tragikus sorsú zsidó nő, aki származása miatt folyamatos menekülésre kényszerült, mindenhonnan üldözték, aztán végül az Egyesült Államokban grandiózus karriert futott be. Nagy szerelmével együtt túlélték a háború borzalmait, de a fiút aztán egy tüntetésen lelőtték. Én Lola Blau két órájában átéltem a szerelmet, a borzalmat, a félelmet, a háborút, a világsikert, egyszóval mindent.
– Hogyan látja az operett helyzetét manapság?
– Több, mint harminc éve nem léptem át az Operettszínház küszöbét, ahonnan egykor „rossz szájízzel” jöttem el, így nem tudom. Ezt az eljövetelt most nem szeretném részletezni, mert nem ezen van a hangsúly. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez a műfaj abszolút korhoz kötött. Az embernek egy bizonyos életkor után nem áll jól ez a stílus. Ötvenéves koromban még játszottam a Chicagót pici bugyiban, melltartóban, kombinéban, de éreztem, hogy ennek az ideje hamarosan lejár, új kihívásra vágytam.
Szóltam Törőcsik Marinak, akivel nagyon jó viszonyban álltam, és mondtam neki, hogy szeretnék átmenni a József Attila Színházba. Kértem, beszéljen Iglódi Pistával, hogy van-e számomra szabad státusz. Ez reggel kilenckor volt, fél tízkor már hívott is Pista, hogy mikor akarom aláírni a szerződést. Imádom ezt a rendkívül gazdag műfaji skálával rendelkező színházat, immár 38 éve.
Jelenleg a Mici néni két élete című darabot játsszuk Esztergályos Cecíliával, Vándor Évával és Bodrogi Gyulával. Azt a szerepet alakítom, amit a filmben Mezei Mária. Elképesztően szeretem ezt a darabot, fantasztikus hangulatú előadásaink vannak belőle a mai napig.
