A világot a kisemberek mozgatják. Láthatatlanul forgatják a fogaskerekeket. Létezésük csak akkor válik láthatóvá, amikor ezt elmulasztják. Pedig a gépekkel ellentétben bennük van büszkeség és lélek. Ezeket a ritkán felvetett témákat járja körül a Déryné Társulat legújabb produkciója, Hunyady Sándor klasszikusa, a Lovagias ügy.
Hunyady Sándor 1935-ben írott darabjából novella és színdarab is született. A Lovagias ügy a filmvászonról is ismerős lehet, hiszen mindössze egy évvel a megjelenése után moziváltozat is készült a kor sztárjai: Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Perczel Zita és Ráday Imre szereplésével.
A történet szerint a vállalat irodájában 30 éve dolgozó Virág Andor gyengéd érzelmeket táplál a titkárnő, Gizike iránt – ahogy az igazgató is. A nőnek azonban inkább az igazgató unokaöccse, a szintén velük egy szobában dolgozó aranyifjú, Pali tetszik. Nem csoda, hogy elég egy szikra és kipattan a vita Virág úr és Pali között, amelynek a végén egy pofon is elcsattan.
A két férfi szinte maga sem tudja, hogyan keveredett ebbe a helyzetbe, a kiutat pedig végképp nem látják. Virág úr becsületén folt esett, az arcára tinta került, az állásra azonban nagy szüksége van – otthon várja felesége, idős édesanyja és eladósorban lévő lánya, akikről neki kell gondoskodni. Mennyit ér pontosan egy kisember becsülete? Megéri, hogy elveszítse a munkáját? És mennyit ér egy jó tisztviselő a vállalatnak? Megérzi-e a cég, ha elveszít egy elhivatott munkavállalót? Emellett pedig egy – félig tiltott – szerelmi szál is kibomlik a háttérben.
Virág Andor megpróbál együtt élni a szégyennel, melyet még a családja elől is titkol. Pali pedig keresi az alkalmat, hogy kiengesztelje Virág urat és jóvá tegye a hibát. Az események középpontjában Gizike igyekszik helyre billenteni a dolgokat.
„Amikor nekikezdtünk a darabnak, a tervezési folyamatában azt mondtam, hogy nem kell vele semmit csinálni, modernizálni, hanem ezt a történetet ott és akkor kell elmesélni, amikor ez megszületett.” – vázolta az alkotói szándékot Bakos-Kiss Gábor, a darab rendezője. „Mindezt úgy megtenni, hogy az egésznek a lendülete, a dinamikája mai legyen. Azok a történetek, kisemberi helyzetek, amelyeken úgy derülünk, hogy közben a saját fájdalmunkon is nevetünk finomabban gondolkodtatnak el, késztetnek önmagunkba fordulásra.”
A Déryné Társulat feldolgozása elsősorban az eredeti színdarabot vette alapul, Csiky Csaba díszletének megoldásai azonban a film pergő történetvezetését idézik és organikusan kötik össze a két helyszínen játszódó történet színváltásait. A korhű díszlet, amely egyúttal ismerősen otthonos lehet a nézők számára, a színészeknek is fogódzót ad a karakterekhez, ahogy azt a Virágnét alakító Losonczi Kata elárulta. „Nagyon jó világa van az előadásnak. A jelmeztervező, Kiss Zsuzsanna nagyon elkapta ezt a korszakot és hangulatot. Amikor megkaptuk a jelmezeket, az nagy segítség volt a szerepformálásban. Minden apró részletre kiterjedőleg alakítottuk ki a ruhát, a hajat, a sminket.”
A miliő gondos kialakítása nem véletlen: „Egyszerű a dolog, nem tudom megtagadni a lényeget, én színész vagyok. Akkor szeretem nézőként az előadást, akkor érzem a magaménak, amikor látom, hogy a színészek jól funkcionálnak benne. Olyasfajta világot, helyzeteket teremtünk, amelyekben komfortosan érzik magukat.” – szögezi le a rendező.
A színésznő számára azonban nem a külsőségek, hanem a nyelvi formák jelentették a kulcsot a figurához. Ezek egyúttal időben is elhelyezték a darabot. „Jellegzetesek a megszólítások. Ez például jó dobbantó volt a jelenetekben: biztos, hogy egyszer vagy kétszer lefiamozom Virágot, és az megadja a felütést. Már Virágék kommunikációjuk is elárulja, milyen a kapcsolatuk. Mindig fiamozza a férjét, vagy a nevén szólítja. Sokat foglalkoztunk azzal, hogy milyen illemszabályok, milyen közeledés volt az emberek között. Mi mit jelentett, minek volt jelentősége, minek nem.”
A darabnak ez a megközelítése ugyanakkor a család nőtagjai között egy szeretettel telibb, melegebb kapcsolatot feltételez. „Mi hárman egy egységet próbálunk felmutatni otthon, női fronton. Virág Andor a kapocs az iroda és az otthon között és őt azért az utóbbiban is leuralják. Az anya és a lány kapcsolata közvetlenebb, barátnősebb. A női princípiumot mi az otthoni jelenetekben háromfelé bontottuk és a három nőalak jeleníti meg.”
A hús-vér szereplők mellett ebben az adaptációban egy félig szimbolikus figura is mozog a színen. Gyula hol irodaszolga, hol maga a rádió, máskor pedig ő mozgatja az egész jelentet – szó szerint. A rádió azonban külön is jelentőséget nyer, ahogy azt Bakos-Kiss Gábor elárulta: „Ez egy nyolc szereplős darab a mi értelmezésünkben, de egy kilenc szereplős történet. A kilencedik szereplő a rádió. A kor markáns tárgya, folyamatosan jelen van, velük él, zenél, híreket mond, társkereső hirdetések hangzanak el.”
A komédia mögött megbúvó hétköznapi tragikum a Dányi Krisztián alakította Virág Andor utolsó monológjában csúcsosodik ki, amely egy minden kisember nevében elmondott panasz.
„Attól progresszív az előadás, hogy olyan akar lenni, amilyennek a szerző megírta. Tehát nem akartuk feje tetejére állítani a világot.” – összegzi a koncepciót Bakos-Kiss Gábor.
