A Trafó e-Néző sorozatának következő darabja a Hodworks Önök kérték című produkciója. Molnár Csaba, Jenna Jalonen és Márcio Kerber Cannabaro beavatja olvasóinkat a március 19-én látható előadás létrejöttének körülményeibe, és abba is, hogyan érinti őket előadóművészként a koronavírus-járvány.
– Február 4-én lett volna a Hodworks új darabjának bemutatója a Trafóban. Annyit elárultatok, hogy a címe Amber, és három pár táncol benne társastáncot. A honlapotokon megjelent trailer alapján érzékeny, elmélyült darabról lehet szó. Mesélnétek picit arról, milyen volt az alkotói folyamat így, hogy tudtátok, nem lesz „rendes” bemutató? Milyen lett az előadás, amit végül majd szeptemberben mutattok csak be?
Molnár Csaba: Számomra a munkafolyamat nagyon hasonló volt, mint korábban bármelyik más előadásnál. A próbateremben nem feltétlenül éreztem a Covid-helyzet nehézségeit. Persze elővigyázatosak voltunk, és volt, hogy rövidebb időre le kellett állni a próbákkal, de alapvetően a munka alatt én bele tudtam helyezkedni a folyamat párhuzamos valóságába. Nagyon örültem, hogy lehet mozogni, emberekkel együtt táncolni, élő párbeszédben közösen, valós térben osztozni másokkal. Az előadás nagyon specifikus, intim ráhangolódást igényel egy konkrét partnerre, vagyis az előadás alatt az egyik legfontosabb munka számomra, hogy függetleníteni tudjam magam és a döntéseimet a nézői szemektől és a néző jelenlététől. Sajnos ennek valós tesztje, vagyis ez az élő munka nem tudott megtörténni, mivel nem voltak nézők. Nem tudott megszületni az a kiélezett helyzet, ahol ezt valóságosan lehetett volna tesztelni, hogy a függetlenítési kísérletet kipróbálhassuk.
Az előadásról csak erős belső érzeteim vannak, hogy igazából milyen lett, azt nem tudom. Benne lenni jó, tartani a teret és működtetni az intimitáson alapuló egymásra hangolódást, figyelést nagy kihívás.
– Az Ambert pár hónapra el kell tennetek a fiókba és most online előadásra készültök, melynek címe Önök kérték (Még egy online előadás). A leírás alapján nagyban építkezik a körülbelül egy éve bemutatott Még egy táncelőadás koncepciójára. Ti hárman léptek fel most is, ugyanazokat a karaktereket megidézve, Szabó Veronika segítségével, aki műsorvezetőként vesz részt. Milyen élmény volt online előadást csinálni? Hogyan találtátok ki a koncepciót?
Jenna Jalonen: Elég gyors folyamat volt, a Trafótól érkezett egy felkérés, hogy csináljunk valamit az online programsorozatukba, ezért összeültünk a Még egy táncelőadás csapattal ötletelni.
Szerettük volna valahogy bevonni a közönséget, mivel az online előadás formája annyira távoli.
Teljesen érintésmentes, egyáltalán nem tudjuk, hogy mi történik a képernyő túloldalán. A Még egy táncelőadásban létfontosságú a nézők jelenléte és a reakciók, de mégsincs valódi hatásuk arra, hogy mi fog történni. Ebből kiindulva találtuk ki, hogy most is kapjanak lehetőséget kérdezni, kérni dolgokat, aztán meglátjuk, mit lehet abból összehozni. Miután megkaptuk a kérdéseket és kéréseket, pár nap alatt összeraktuk ezt a műsort. Elrejtettünk néhány olyan dolgot is benne, amit anno a Még egy táncelőadás alkotói folyamata során játszottunk, improvizáltunk, de mégsem kerültek bele a végleges, bemutatott darabba.
– A járvány során ti kifejezetten elutasítottátok a streamelt előadások lehetőségét. Most ezt ezzel a nézői bevonással és egy hibrid műsor összerakásával hidaltátok át.
Molnár Csaba: Én szívesebben nézek táncot élőben. Szerintem ennek a műfajnak ez egy nagyon fontos feltétele. Nem csak azért, hogy lássam, hanem azért is, hogy érezzem a nézőt, a közönséget. Ez nyilván fordítva is igaz.
A tánc a jelenben történik, pont ez a szépsége és az ereje.
Nehéz adaptálni egy előadást online térbe, és a Még egy táncelőadásnál, amely pont a néző és előadó viszonyán alapszik és azzal dolgozik, ez szinte lehetetlen feladat. A kérdések azért voltak fontosak, hogy mégis legyen egy valós kapcsolat valakivel, akit ugyan mi nem látunk, de tudjuk, hogy egy hús-vér emberről van szó.
– Milyenek voltak a virtuális közönség kérdései? Márcio, rád milyen hatással voltak?
Márcio Kerber Cannabaro: Az, hogy milyenek voltak, leginkább a válaszokból derül majd ki. Meg kell hozzá nézni az online előadást, hogy kitaláld a gondolataimat.
– Te az elmúlt hónapokban a járványhelyzettel dacolva Európa-szerte utaztál és felléptél. Jártál Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon. Milyen élmény volt ez a Covid-19 árnyékában?
Márcio Kerber Cannabaro: Inkább úgy mondanám, hogy próbáltam fellépni. Egyik bemutatómat háromszor halasztották el, más előadásokból egyszerűen videók lettek. Tehát nem igazán léptem fel. Ami biztos, hogy az orromba soha nem hatoltak még be annyiszor, mint az elmúlt egy évben. Voltak olyan munkahetek, amikor minden nap teszteltek.
Táncosként az egészségem eddig is nagyon fontos volt, de most igazán kritikussá vált, mert egy egész produkció sorsa múlhatott rajta.
– Jenna, te mivel foglalkozol a karantén alatt így, hogy tulajdonképpen egy éve nem lehet előadóművészként fellépni?
Jenna Jalonen: Igen, egy éve vagyunk ebben a furcsa helyzetben, amiben „semmi nem történik”, mégis olyan sok minden igen. Ebben az időszakban a párommal, Juhász Péterrel
intenzíven dolgoztunk egy új, kilenc hónapos, fiatal táncosoknak szóló előadó-művészeti program létrehozásán,
a SUB.LAB.PRO The Ensemble Program-on. Ez az idő tökéletes volt arra, hogy a programhoz szükséges előkészületeket összeállítsuk. Rengeteget terveztünk, konzultáltunk művészekkel és szakemberekkel, weboldalt készítettünk (Gryllus Ábris csodás designja), lefoglaltunk koreográfusokat (köztük Hód Adriennt, Molnár Csabát és jómagamat) és tanárokat. Tehát mindennel foglalkoztunk, amit előre kell intézni. Ez sokkal nagyobb meló volt, mint egy darab létrehozása, nem is tudom elképzelni, hogyan raktuk volna össze ezt az egészet, ha egy normalis turnézó és alkotói időszak lett volna közben. Jövő szeptemberben ugrik a majom a vízbe, és elindul a program, amit izgatottan várunk.
További részletek a Hodworks Önök kérték című előadásáról a Trafó oldalán találhatók.
