Miközben egyre több a hír arról, hogy a konzervatív balettvilágban is törekszenek a diverzitásra, még mindig érkeznek hírek bőrszín miatt diszkriminált balett-táncosokról. Csak a felszínen változik a balett világa?
Apróságnak tűnik a megjegyzés, hogy harisnyából bőrszíntől függetlenül a 70-es évekig csupán egyetlen árnyalatot hordtak a táncosok. A Dance Theatre of Harlem művészei ekkor váltottak, és a bőrtónusoknak megfelelő harisnyában és balettcipőben léptek fel 1974-es turnéjukon. Ez azonban egyáltalán nem vált általános gyakorlattá az olyan társulatok esetében, amelyekben fehér- és színesbőrű táncosok is színpadra léptek. A spicc-cipők legújabb generációja már barna színben is elérhető, azokat nem kell többé befesteni. Az újítást a Ballet Black vezetője, Cassa Pancho a műfaj történelmi pillanatának nevezte.
Szintén történelmi pillanat volt a New York City Ballet Diótörője 2019-ben, hiszen a George Balanchine koreográfiája alapján színpadra állított mű főszerepét először kapta színesbőrű balerina Charlotte Nebres személyében.
Mindezek azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy változik a balett világa, és eltűnik a bőrszín szerinti megkülönböztetés. Chloé Lopes Gomes volt a berlini Staatsballett első fekete balerinája. Két évig volt az együttes tagja principalként (magántáncos), de a BBC-nem arról nyilatkozott, hogy több rasszista megjegyzést kapott ezalatt. Arra is kérték, hogy alapozza fehérre a bőrét, hogy ne lógjon ki a többi táncos közül. Az interjúban elmondta, egy balettmesternő a bőrszíne miatt nem javasolta, hogy felvegyék őt az együttesbe. A meg nem nevezett balettmesternő rasszista viceket is elsütött vele kapcsolatban, egy alkalommal azért nem adott neki egy fehár fátylat, amit mindenki viselt a karban, mert ő fekete, és Gomes szerint úgy tűnt, a mesternő egyáltalán nem tart semmiféle szankciótól. A balerina hozzátette, ő egyáltalán nem akarta, hogy a bőrszíne téma legyen, azt szerette volna, ha a tehetsége miatt beszélnek róla. Úgy gondolja,
a balettnek is a társadalmat kell leképeznie,
ennek a műfajnak azt a világot kell képviselnie, amelyben élünk. A Staatsballett vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, Chloé Lopes Gomesszel pedig több kollégája is szolidaritását fejezte ki.
A Párizsi Opera új igazgatója, Alexander Neef a nyitás híve, a 350 éves intézményben, a repertoárban és annak balettiskolájában komoly változásokat kezdeményez. Ennek megfelelően a tehetségek felkutatására szerte a világban nagy hangsúlyt helyez, ami azzal jár, hogy a sporthoz hasonlóan táncosmegfigyelők utaznak a szélrózsa minden irányába, hogy származástól függetlenül a legnagyobb ígéreteket megtalálják, és Párizsba vigyék. Neef leszögezte, a sokszínűség érdekében a tehetséget nem áldozzák fel, de a tehetséges táncos bárhonnan érkezhet. Ennek érdekében Franciaország tengerentúli területein helyi válogatásokat és vizsgákat kezdeményez. Az igazgató azt is valószínűnek tartja, hogy
bizonyos darabok el fognak tűnni a repertoárról.
A jobboldali politikusok A hattyúk tava és A diótörő száműzéséz vizionálták, Marine Le Pen szerint pedig a változás az antirasszisták megőrülését jelenti. Az operaház közleményben jelezte, nem kérdés, hogy Nurejev koreográfiái változatlanul megmaradnak, és Neef is megerősítetette, hogy nem újraírják a librettókat, hanem szélesebb merítésből fognak választani. A változás véleménye szerint életbevágó, a sokféleség pedig manapság nem csupán szükségszerű, de jóval fontosabb, mint valaha.
(BBC, The Guardian)
