Blogok

Két évvel indult el Nagy-Britanniában egy kezdeményezés, amelyben 33 művészeti, idősek ápolásával és egészségtudománnyal foglalkozó szervezet fogott össze, hogy minél több brit idősotthonban alakuljon kórus.

Bonyodalmas lenne elfelejteni, hogy egy kisebb terület zenei dialektusa hogyan válik az „országimázs” elválsazthatatlan részévé, de tény, hogy a tiroli pásztorok énekéről mindenkinek Ausztria jut eszébe, egy érzelmes nápolyi dalról Olaszország, a skót dudásokról Nagy-Britannia, az andalúz flamencóról pedig Spanyolország. Miért asszociálunk részből az egészre?

1950-ben nem hogy egyetlen jazzszám, de egyetlen rhythm and blues lemez sem került listavezető helyre a Billboard összesítéseiben. Persze az afroamerikai közösségben, amely akkor a lakosság mindössze tíz százalékát tette ki, valamelyest más volt a helyzet. És volt egy zenész, aki valószínűleg a kezdetektől fogva a legtudatosabban kereste a közönség – kiváltképp az afroamerikai fülek – számára a bebopnál emészthetőbb formát.

A STAMP nemzetközi projekt jóvoltából indul egy angol nyelvű előadás-sorozat olyan témákkal, mint a zenei vállalkozás, a közösség bevonása egy-egy akcióba vagy a fiatal közönség elérése.