A szeptember Milánóban nem kedvez az operának. Hiába játsszák neves énekesek a főszerepeketA csavar fordul egyet sem tölti meg a Scalát.
Színház
Miközben Európa operaházai sorra nyitják meg kapuikat a 2016/17-es szezon kezdetén, Olaszországban lassan véget ér az előző évad.
Simándy Józsefről már mindent leírhattak, ami leírható. Életében megjelent (ön)életrajzi könyve, néhány éve pedig fia gyűjtötte össze válogatott interjúit.
Mielőtt felháborodottan visszautasítanánk a címben szereplő provokatívnak szánt kérdést, érdemes végigtekinteni a Mozart játszásunk elmúlt másfél évszázadán.
Augusztus 5-én ismét hazánkba a Les Ballets de Monte-Carlo, Jean-Christophe Maillot Rómeó és Júliáját láthatják az érdeklődők.
Az egész évadban dolgozó operaénekesek éppúgy várják a nyári szabadságot, mint bárki más. Érdemes körülnézni, hogyan töltötték a művészek szabadidejüket.
A nürnbergi mesterdalnokok 1910. április 22-i előadásának szenzációja Fritz Feinhals Hans Sachs helyett Kubisch Hippolita kartáncosnő lett.
Richard Strauss operai életművének fele szinte sosem kerül színpadra. A biztos sikerrel kecsegtető trió mellett a színházak csak időnként színesítik a repertoárjuk.
Operát írni kőkemény üzlet. Manapság nem olyan időket élünk, hogy bárki évekig bíbelődjön egy partitúrával, hogy aztán a kész mű ne kerüljön színre.
Vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy operáról kiderüljön, időtálló alkotás-e? S a kortársak ítéletét mennyiben írja felül az utókor?