A 20. századi magyar operajátszás egyik legismertebb alkotása Ránki György „Pomádé király új ruhája” című gyermekoperája, amelyet a szerző eredetileg a Magyar Rádió felkérésére komponált. Szcenírozott, immár három felvonásba osztott változatát 1953. június 2-án láthatta először a Magyar Állami Operaház közönsége.
Ránki András és Ránki Katalin, a két örökös 2014-ben helyezte letétbe Ránki György teljes hagyatékát az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumában. A gyűjtemény zeneszerzői kéziratok mellett nagyszámú hangfelvételt, írásos és nyomtatott kottás dokumentumot, Ránki saját írásait (pl. sírverseit, de persze rádióelőadásait, levelezését is), hangfelvételt tartalmaz.
Ránkinak a Pomádé a legismertebb műve, az ötvenes évek magyar zeneszerzéséből talán a legnépszerűbb kompozíció, de Ránki igen jelentős, sok zeneműből álló életművet hagyott hátra, amelyben ötvözi a nagy nyugati zenetörténeti hagyományt a populáris zenei hangvételekkel és a magyar népzenével.
A most restaurált kézirat az opera „rádiós ősváltozatát” tartalmazza, Ránki ugyanis többször átdolgozta a darabot, mindig az előadáshoz igazítva azt. A restaurálásnak kettős célja volt: egyrészt megóvni ezt a nagy értékű kéziratot, másrészt új digitális felvételeket készíteni róla.
A több mint 250 oldalas „rádiós ősváltozat” kéziratát egy vászon könyvkötést imitáló borítóban, illetve egy poros, szakadozott papírmappában tárolták. A lapokat nem rögzítették egymáshoz, de a mappához, vagy a borítóhoz sem, így azok szabadon mozogtak, csúszkáltak föl-le, ide-oda. Az évtizedek során, ennek meg is lett az eredménye: a kicsúszó lapok szélei elpiszkolódtak, elszakadtak, a sarkok meggyűrődtek, vagy egyszerűen leváltak az oldalakról. A kézirat nyilvánvalóan a használat során is sérült, ujjnyomok és egyéb szennyeződések tarkították, gyakran a lappárok is elváltak egymástól: gyakorlatilag egy nagy kupac salátapapír került a munkaasztalra.
A kézirat érdekessége, hogy Ránki egyes részeket több verzióban is megírt. A különböző variációkat vagy tűzőgéppel rögzítette egymáshoz, vagy kevésbé szerencsés esetben alaposan összeragasztotta őket. Ez idáig csupán a legfelső, végleges változat volt látható. A restaurálás során azonban ezeket a lapokat szét kellett választani, így az egyes részleteknek mostanra kettő, vagy akár három olvasata is lehet. A szétválasztás rendkívüli odafigyelést igénylő folyamat, ugyanis minden réteget, azaz szerzői változatot épségben meg kell őrizni. A lapok többségét a kiszáradt ragasztó miatt mechanikusan el lehetett egymástól különíteni, de volt, hogy ezt csak vegyszer alkalmazásával lehetett megoldani.
Személyes megjegyzések is gazdagítják a zenei kéziratot. „Frissné” pl. több alkalommal is feltűnik az oldalakon, hogy valami az ő „részére” készült. Sőt, Ránki saját magát is figyelmezteti, hogy egy-egy ilyen vagy olyan szólamot ne felejtsen el megírni.
Az idén nyáron a Pomádé király új ruhája című meseopera rádiós ősváltozatának kéziratát restaurálták, a tervek szerint jövőre a színpadi változat ének-zongora kivonata is megújulhat majd.
