Az emlékház fenntartója a Nemzeti Filharmonikusok lett volna, a kormány át is utalta a vételárat, Tóth Erika, Kocsis Zoltán özvegye viszont mégsem írja alá a dokumentumokat, így kérdésessé vált a Kocsis Zoltán-emlékház sorsa. A zeneszerző özvegye a Hvg-nek mesélt a döntés háttérben meghúzódó kétségeiről. 

„Azért nem írtam alá a decemberben, a két ünnep között elém rakott adásvételi szerződést, mert

semmilyen biztosítékot nem kaptam arra, hogy a férjem végakaratának és szellemiségének megfelelően fog megvalósulni az emlékház”

– nyilatkozta Tóth Erika zongoraművész. Kocsis Zoltán özvegyének legfontosabb feltétele az volt, hogy az emlékház művészeti vezetője a művész szintén zongorista és zeneszerző fia, Kocsis Krisztián legyen, valamint hogy a család aktívan részt vehessen a tervezési és építkezési folyamatban – írta a Hvg.

Az emlékház a tervek szerint a művész egykori otthonában, a budafoki Ringló úti családi házban kapott volna helyet, melynek tulajdonosa és egyben fenntartója a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lett volna. A 12 szobás ház alsó szintjén múzeumszerűen mutatták volna be, hogyan élt a zongoraművész. Itt kapott volna helyet könyvtára, lemez- és más gyűjteményei, illetve hangszerei. Az emeleten egy 60 fős szalont terveztek kialakítani, illetve az özvegy egy 350 fős földalatti koncertteremről és ehhez kapcsolódó egyéb, kulturális központként működő termekről is beszélt.

A lap úgy tudja, a kormányhatározatban nem szerepel koncertterem építése, ahogy a család bevonása sem.

Emellett egy alakos bronzszobrot is felállítottak volna az emlékház kertjében. Sőt, az ingatlan vételárát és a szoborra fordítandó összeget is átutalta már a Miniszterelnökség. A Hvg kérdésére, hogy ezek után miért hiúsult meg a terv, a Miniszterelnökség azt válaszolta, hogy „Kocsis Zoltán özvegye azt (a szerződést) még nem írta alá.”

A Miniszterelnökség csak az épületet vásárolta volna meg a családtól, vagyis a művész fiától. Kocsis Zoltán saját felvételeit, lemezgyűjteményét, kéziratait a család tulajdonában hagyta volna a megállapodás, hasonlóan ahhoz, ahogy a Makovecz Imre-emlékház működik.

Tóth Erika szerint már „nem folynak egyeztetések, február 5-én kerek perec közölte velük a Miniszterelnökség, hogy nem lesz emlékház”. Eladja a házat, a hagyatékra pedig külföldön keres vevőt.