Varga Judit 2013 óta oktat zeneszerzést, film- és médiaművészetet a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen. Március 1-jétől a zeneszerzés tanszék tanszékvezetői posztját tölti be Európa legnagyobb művészeti felsőoktatási intézményében. A zeneszerző exkluzív interjút adott lapunknak.
– Több, mint húsz éve mentél ki először Bécsbe.
– 1997-ben a budapesti és a bécsi Zeneakadémiára is felvételiztem, de akkor még nem voltam benne biztos, hova is szeretnék járni. Budapesten tanultam két éven keresztül, majd Bécsbe mentem, és végül a pesti és bécsi szemeszterek ügyes összehangolásával sikerült elvégeznem mindkét egyetemet zongora és zenszerzés szakon. Hallgattam elektroakusztikus zenét és alkalmazott zeneszerzést is, de nem gondoltam volna, hogy ez utóbbi lesz az, amit majd később tanítani is fogok.
– Mi volt a legszembetűnőbb különbség a két intézmény között?
– Most, hogy mindkét intézményben tanítottam, azt kell, hogy mondjam, hogy ugyanaz volt a különbség akkor és most is. Teljesen más a légkör azáltal, hogy a bécsi egyetem nagyon nemzetközi. Magyarországon sokkal jobban elkülönülnek a külföldi növendékek, a tanárok pedig szinte kivétel nélkül mind magyarok. Bécsben nem csak a diákok többsége külföldi, de a tanári gárda is nemzetközi. Nekem is minden kontinensről van diákom, és nincs olyan osztály, ahol ne lenne 3-4 különböző nemzetiségű tanítvány.
– Amikor először kimentél, gondoltad volna, hogy kint is maradsz?
– Sose terveztem, hogy kint maradok. Nagyon hiányzott a budapesti pezsgés, ezért a bécsi tanulmányaim után vissza akartam menni Magyarországra. Az anyagiak azonban közbeszóltak, mert valamiből meg kellett élnem, ez pedig zeneszerzőként korántsem olyan egyszerű. Bécsben ekkor olyan minisztériumi ösztöndíjat kaptam, amely fedezte a kint tartózkodásomat, és szabadon komponálhattam, így végül kint maradtam.
– Később aztán mégis elkezdtél tanítani a Zeneakadémián.
– Igen, sokáig ingáztam a két város között, de ezt a kétlakiságot most feladtam. Hat-hét évig voltam a Zeneakadémián, ekkor újra szorosabbra fűztem a magyarországi szálakat, de amikor megkaptam a kinevezésemet, akkor hoznom kellett egy döntést. Hihetetlenül fontos állás és nagy felelősség, melyet nem lehet félvállról venni.
– Úgy tűnik, hogy jól döntöttél, hiszen 2019 óta tanítasz a bécsi egyetemen, március 1-jével pedig a zeneszerzés szak tanszékvezetője lettél.
– Hát igen, vannak olyan dolgok, amiket – internetes nyelven szólva – nem láttam jönni. Az embernek vannak különböző céljai, és ideális esetben eléri őket – de ez nem szerepelt a terveim között. Amikor 85 ember főnöke leszel, az elég megrendítő érzés, elképesztő mennyiségű feladat és döntéshelyezetek sora, de úgy érzem, hogy már kezdek belerázódni.
– Hogyan épül fel a zeneszerzés szak?
– Ugyan nincsen elkülönülő BA és MA képzés, de nálunk is van egyfajta alapozás. Az általános képzés után három irányba lehet szakosodni: hagyományos-, média- és elektroakusztikus zeneszerzést lehet tanulni. A hangmérnök- és a zenetudományi képzés is hozzánk tartozik.
– Mennyire szükséges, hogy mindenhez érts, például a hangmérnöki munkához?
– Talán ez a legsebezhetőbb oldalam. Az összes további szakirányon tanultam, csak ott nem. Szerencsére van két remek tanszékvezető-helyettesem, az egyikük hangmérnök professzor. Ez egy stratégiai lépés volt, pontosan azért alakítottuk így a pozíciókat, hogy hárman érdemeben tudjunk dönteni a tanszéket érintő kérdésekben.
– Talán kevesebben tudják, hogy Európa legnagyobb művészeti egyeteme a bécsi.
– Igen, ezzel először én sem voltam tisztában, ráadásul most egy vadonatúj épületet is kaptunk, ide költözött az elekroakusztikus és a média zeneszerzés, valamint a hangmérnökök. Fölöttünk van a filmakadémia, itt a filmes képzés folyik, az épület felső szintjén pedig a zongoristák tanulnak, ami azért különösen mókás, mert minden olyan oktatás ebben az épületben zajlik, amit valaha tanultam, úgyhogy az új épület olyan, mintha nekem találták volna ki.
– A filmzene gyakran még mindig szitkoszónak számít.
– Ha minden szitokszót, amit a zeneszerzésre mondanak, komolyan vennék, akkor már régen nem csinálnám. Azt gondolom, hogy az alkalmazott zeneszerzést gyakran lenézik a hagyományos zeneszerzéssel szemben. Lehet, hogy több pénzt lehet vele keresni, de attól még borzasztóan nehéz, teljesen másfajta képzettséget és képességet igényel. Nyilván egy hagyományos zeneszerzőnek sokkal több döntés van a kezében, ő van a középpontban, egy filmzene megírásakor ez nem így van. Nagyon sokan beleszólnak az alkotófolyamatba, olyanok is, akik sokkal kevésbé értenek hozzá, mint én, de a végső termék szempontjából nagyon fontos az ő meglátásuk.
– Mennyire befolyásol, befolyásolhat a személyes ízlésed egy ilyen horderejű feladat elvégzésében?
– Ez egy fontos és kényes kérdés. Az embernek önzetlennek kell lennie a tanításkor. Jeney Zoltán mondta annak idején, hogy nem azzal segítesz a diáknak, ha te oldod meg a problémáit, hanem azzal, ha megpróbálsz belehelyezkedni a diákod világába, és úgy segíteni neki. Nekem tanárként is ez az ars poeticám. Nyilván nekem is van egyéni ízlésem, amely nyomot hagy a diákjaimon. Tanszékvezetőként még egy lépéssel hátrébb kell állnom, és olyan döntéseket kell hoznom, amely a tanszéknek és az egyetemnek is a legjobb. Éppen ezért nagyon jónak tartom a bécsi rendszert, ahol a tanszékvezetők viszonylag rövid időközönként, átlag három-hét évente váltják egymást.
– Mit javasolnál egy olyan fiatal művésznek, aki azt tervezgeti, hogy a bécsi zeneakadémián tanuljon?
– Zeneszerzőként világszínvonalú képzést kap majd, olyat, amivel utána bárhol a világon megállja majd a helyét. Az oktatásnak van egy nagyon praktikus, karrierorientált része, hogy egy példát mondjak: most vettem fel egy kolléganőt, aki self-marketinget fog tanítani a fiataloknak. A mai világban ezek olyan képességek, melyeket minden fiatal művésznek meg kell tanulni.
– Mikor hallhatjuk legközelebb a kompozícióidat?
– Ahogy sok kollégámnak, nekem is rengeteg koncertemet lemondták, szerencsére mindegyikre sikerült pótidőponot találni. A Magyar Rádió Zenei Együttesének írok egy nagyzenekari darabot, melyet áprilisban Tihanyi László vezényel majd, a Trio Catch pedig a kifejezetten számukra írt darabomat mutatja be szintén Budapesten, októberben pedig hamburgi Elbphilharmonie-ban. Ugyanitt júniusban egy nagyzenekari művem bemutatója is be van tervezve. Emellett Rácz Zoltán áprilisi koncertjén játssza majd egy szólódarabomat, és leadási fázisban van egy nagyjátékfilmhez komponált filmzeném, mely a Warner Brothers gondozásában kerül a német mozikba.
