Ádám Zsuzsanna fiatal szoprán a legjobb magyar versenyzőként második helyet szerzett a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen. Repertoárjának fókuszában Verdi áll, de különös vonzalmat érez az orosz dalok iránt is. A művész a közeljövőben több főszerepet énekel majd különböző produkciókban, és az Operaház is felfi gyelt rá. A jövőről és a tervekről beszélgettünk.
– Tavaly három nemzetközi versenyen is sikerrel szerepeltél. Hogy érzed magad nem sokkal a budapesti megmérettetés után?
– Azzal a tudattal vágtam neki a versenyeknek, hogy nincs más célom, csak hogy visszajelzést kapjak saját magamról. Reális képet szerettem volna a teljesítményemről, hogy megtudjam, milyen irányba kell fejlődnöm. Düsseldorfban, Bécsben, végül pedig Milánóban is előkelő helyen végeztem, ami azért fontos számomra, mert három különböző nemzet értékelte nagyra a felkészültségemet, akik számára teljesen ismeretlen voltam. Ezek az eredmények rendkívül inspirálóak voltak. Emiatt mertem belevágni egy olyan versenybe, ahol a hazai közönség és szakma képviselői előtt kellett bizonyítanom.
A fiatal énekest 6 éves kora óta zene veszi körül. Egy új darab megtanulásánál elsődleges számára a szöveg fordítása, sokszor pedig más szólamokat is elsajátít, hogy megfelelően tudja elhelyezni saját szerepét.
– Itthon már eddig is többször találkozhattunk veled. A mostani versenynek köszönhetően sűrűsödik a naptárad?
– Szegeden énekeltem az Ernani produkcióban, az Óbudai Társaskörben Mozart Donna Elviráját alakíthattam, a legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy az Operaház felkérésére részt vehettem a Verdi Requiem előadásában. A verseny kapcsán sok megkeresést kaptam, amit szeretnék is megbecsülni.
Lehetőséget kaptam az Operától, hogy részt vegyek Ponchielli Gioconda című operájának betanulási folyamatában, Miskolcon főszerepet fogok énekelni, és visszatértek Szegedre is.
Ádám Zsuzsanna 2. lett a III. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen
Fontosnak tartom, hogy jól tudjak élni ezekkel a lehetőségekkel, hiszen felkészültnek kell lennem, és bejáratott hanggal kell rendelkeznem ahhoz, hogy a számomra fontos, örömteli felkéréseknek eleget tudjak tenni.
Ádám Zsuzsanna a Kecskeméti Kodály Iskolában végzett. Miközben komolyan csellózott, leánykarokban, nőikarokban fejlesztette hangját, hogy később az éneklés mellett dönthessen.
– Úgy érzem, hogy Verdi áll hozzád a legközelebb. A repertoárt tekintve milyen terveid vannak?
– Igen, a Verdi-operákban nagyon jól érzem magam, amit a versenyprogramom is tükröz. Műveinek ritmikusságán keresztül nagyon stabil hangot tudok kialakítani. Később, drámai szopránként a verista művek felé szeretnék nyitni, de ezekhez már teljesen másként kell nyúlni. Egy André Chénier vagy egy Tosca fantasztikus lenne. A repertoárt tekintve
elengedhetetlen, hogy inspiráló közeg vegyen körül,
olyan művészek, akiktől tanulhatok, akik segítenek a fejlődésben, tanácsot adnak. Szerencsés vagyok, hogy posztgraduális képzés keretében Marton Éva tanítványaként ezt megtapasztalhattam. Azt hiszem, annál sincs nagyobb áldás, mint amikor valaki rátalál a számára megfelelő korrepetitorra.
– A versenyen a dalirodalom is szerepeltette magát. Milyen a kapcsolatod a műfajjal?
– A párom is zenész, ezért nagyon sok dalt hallgatok, amit szakmailag meg tudunk közösen beszélni, de eddig nem sokszor énekeltem. A versenyen egy Liszt-dal volt a kötelező, ami nagyon jól sikerült. Magam is meglepődtem, mert úgy éreztem, bátrabb vagyok egy olyan sűrített, de szélesebb spektrumú anyagban, amelynek szinte minden sora más érzelmi világot tükröz. Az orosz repertoárt nagyon kedvelem, ami, azt hiszem, édesanyám hatása, és szeretnék tematikus esteket énekelni, nem utolsósorban azért, mert sokkal aprólékosabb munkát igényel, ami egy operaprodukciónál is meghálálja magát.
Ádám Zsuzsanna 2017-ben második helyen végzett a Nemzetközi Anton Rubinstein Énekversenyen, bekerült a Nemzetközi Otto Edelmann Énekverseny finalistái közé és megnyerte a Nemzetközi Antonio Bertolini Énekversenyt:
Két hét alatt három nemzetközi énekversenyen diadalmaskodott Ádám Zsuzsanna
– A művészet akkor is része az életednek, ha éppen kikapcsolódsz.
– Nagyon szeretek színházba járni, alternatív, kissé groteszk előadásokat megnézni, sokat biciklizem, és a kiállítások is ki tudnak kapcsolni. A Frida Kahlo-kiállítás például lenyűgöző volt. Olvasni is szeretek, elsősorban orosz irodalmat, ami szintén édesanyám hatása, aki író, költő, Tolsztoj utolsó évtizedeiről szóló alkotása pedig legutóbb egy drámapályázat legeredményesebb munkája lett.