Aki valaha tanult németül, nem csupán magyarul énekli, hogy Ó, szép fenyő, hanem gombnyomásra fújja a dalt O Tannenbaum, o Tannenbaum kezdettel is. Mert hiába bármilyen más nyelvű változat, ne higgyünk nekik, az igazi, az eredeti gyökerei germán talajban kapaszkodtak meg.
A dallam eredete ismeretlen, de a 16. századig nyúlik vissza, 1615-ben Melchior Franck már egy quodlibetben idézte, utána pedig a 19. századból Sziléziából vannak adatok. Egy, az 1890-és években megjelent, háromkötetes német népdalgyűjteményben más, de szintén 16. századi forrásra utalnak, a 19. századi felbukkanási helyet pedig Vesztfáliára módosítják. Kicsit olyan ez, mint tű(levele)t keresni a szénakazalban… Az mindenesetre biztos, hogy 1824-ben egy lipcsei tanár, orgonista és zeneszerző, bizonyos Ernst Anschütz írta meg a ma ismert szöveget. A 20. században aztán egy módosítás történt: a fenyő hűséges levelei zöldre változtak.
A dallamra írtak később diákdalt, több amerikai állam is megírta a maga patrióta szövegét, üvöltik focidrukkerek, Svédországban pedig osztálykirándulásokon szokták énekelni Ó buszsofőr, ó buszsofőr kezdettel. Hát… Ez is csak egy újabb bizonyíték, hogy „Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb.”
