Elmúlt idők nagy magyar hegedűsei sorozatunkban ezúttal Garay Györggyel (1909 – 1988) foglalkozunk, aki magyarországi sikerei után Lipcsében folytatta karrierjét.
Zeneakadémiai hegedűtanulmányait 1918-ban kezdi Bloch József, majd 1921-től Studer Oszkár irányításával. Tanulmányai utolsó évében lesz Hubay Jenő növendéke. Kamarazenére Weiner Leó osztályába jár. Művészi oklevelét 1926-ban szerzi meg.
Pályájának első szakaszában, 1927-1930 között a Magyar Trió tagja, majd 1930-1933 között a Garay Kvartett primáriusaként leginkább mint kamaramuzsikus válik ismertté. A harmincas évektől szólófellépései is rendszeresek itthon és külföldön egyaránt.
A világháború után, 1945-1951 között az Állami Operaház zenekarának koncertmestere lesz, és ezzel egyidőben kezd tanítani a Zeneakadémián is. Az első évben óradíjasként foglalkoztatják, majd egy évtizeden át a főiskola rendes tanára. 1951-től az Állami Hangversenyzenekar koncertmestereként is működik.
Nagy érdeklődéssel fordul a huszadik századi zene, illetve a kortárs szerzők műveinek előadása felé.
Nevéhez fűződik többek között Veress Sándor, Tardos Béla, Sugár Rezső, Ránki György, Mihály András és Jemnitz Sándor több művének ősbemutatója. Művészi sikereinek csúcsán elhagyja Magyarországot, és 1960-tól a lipcsei rádiózenekar koncertmestere lesz.
Németországban is folytatja sokoldalú munkáját: tanít a Lipcsei Zeneművészeti Főiskolán, mesterkurzusokat tart Weimarban, és szólófelvételeket is készít. 1988-ban, életének 79. évében Lipcsében éri a halál.