A 2021/22-es évadban fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Pécsi Balett Vasarely-etűdök című bemutatóját 2021. május 28-án a Bartók Tavasz keretében online láthatták az érdeklődők. A Vincze Balázs rendezte-koreografálta, táncot, zenét, prózát és képzőművészetet integráló, valódi összművészeti alkotás a Pécsett született világhírű festő előtt tiszteleg. Az első Müpa-beli próba után Uhrik Dórával beszélgettünk. Az előadás a 2022-es Bartók Tavasz keretében április 28-án Miskolcon, május 9-én Győrben, május 28-án pedig Pécsen látható.
– 1976-ban nyílt meg Pécsett a Vasarely Múzeum…
– …és biztosan fölléptünk mi is valamilyen performansszal a megnyitón!
– A korabeli lapokban valahogy úgy fogalmaztak, hogy a Pécsi Balett együttese legutóbb a szülővárosába látogató Victor Vasarely tiszteletére táncolt. Erre te emlékszel?
– Képzeld, a megnyitóra konkrétan nem, de arra, hogy volt valamilyen részvételünk, arra igen!
– A popzenében szokták használni a pécsi szál kifejezést. Ez Vasarely kapcsán is áll?
– Egy olyan alkotóról van szó, aki nemcsak helyi értékű művész, hanem világszerte ismerik a nevét. Hívják őt az op-art pápájának, ami egy fantasztikus vonulat a képzőművészetben, és már csak ezért is fontos, hogy tisztelegjünk előtte.
Az ötlet Vincze Balázsé, ő találta ki, hogy legyen az előadás kiindulása, ihletője Vasarely művészete.
2019-ben kezdtük el a projektet, és bár Vasarely unokája, Pierre boldogan tartja velünk a kapcsolatot és segít, támogat – meg is jegyezte, hogy együtt ünneplünk, mert hatvanéves a Pécsi Balett, és ötvenéves a Vasarely Alapítvány –, de a jogdíjak és a különböző engedélyek megszerzése komoly feladat elé állítottak bennünket. Végül tíz képet választottunk, különböző alkotói korszakokból, ezeket hatalmas méretben, tízszer tíz méteres nagyságban vetítjük ki. Ezeknek a hangulatából, színeiből, motívumaiból inspirálódott a díszlettervező, Cziegler Balázs és a jelmeztervező, Nagy Fruzsina.
– Az előadásban nem csupán a Pécsi Balett tagjai lépnek fel.
– Van egy nagyon erős összművészeti örökségünk. A Pécsi Balett alapítója, Eck Imre a színházi közlésre törekedett, és Vincze Balázs ezt fantasztikusan viszi tovább.
A képzőművészet ihlette a táncot és a látványt, de elhangzik az előadásban próza és sanzon is.
Házi zeneszerzőnk, Riederauer Richárd egészen különleges, franciás hangulatú zenét írt, visszaköszön belőle a kor, amelyben Vasarely élt.
– Nem egy nagy összefüggő a történetet, hanem kisebb etűdöket láthatnak a nézők. Dilettánsan tudom csak kérdezni: miről szólnak ezek az etűdök?
– Összefüggő történet valóban nincs, de egy keret van: egy kiállítás megnyitója. A prózát „képviseli” Kamarás Iván. Az én karakterem mellett Vári Éva és Kiss-B. Atilla karaktere is olyan, aki „belekeveredik” a jelenetekbe. Több alkalommal is színpadra lépünk, és mindenki a saját személyiségéből fakadó eszközökkel és stílussal vall a művészetről, az alkotásról. Az én etűdömben egy idős díva megnéz egy képet, és felrémlik neki, hogy ő ezt a képet valamikor, évekkel ezelőtt már látta. Ezt az érzést próbálja újra megtalálni a fiatal lányok körében, de aztán visszalép a valóságba.
– Nektek komoly gyakorlatotok van abban, milyen az, amikor egy előadás a balett-teremből a színpadra kerül. Mi történik ilyenkor?
– Ilyenkor már nem a tánctechnikán, hanem a színpadtechnikán van a hangsúly. Most viszont nemcsak az új térről, a díszlet beépítéséről vagy a világítás beállításáról volt szó, hanem a színpadi gépezet kipróbálásáról. A Müpában fantasztikus méretű a süllyesztőrendszer, innen jönnek föl és ide tűnnek el a különböző szobrok, de az előadásban lesz reptetés is – három táncos fiú fog repülni –, így ezeknek a használatát és az időzítését is mind ki kellett próbálnunk. Vincze Balázsnak, aki az előadás koreográfusa, egy csomó mindent ki kellett találni a helyszínre. Nagyon izgalmas nap volt, Balázs számára igazi alkotói feladat.
– Hogyan tudtok a felvételre, a közönség hiányára mentálisan fölkészülni?
– Csakis tudatossággal, mert ennek a nagyon szigorú műfajnak, a balettnek a jutalma a közönség előtti megmutatkozás. Hatalmas intenzitást és folyamatos munkát kíván a test, a pálya pedig kegyetlenül rövid. Az élő föllépések kémiáját nem tudja pótolni az online. Ha a színpadon vagy, érzed a közönség lélegzetvételét, odafigyelését, energiáját, a csillogó tekinteteket.
– Az online bemutató után milyen igazi élete lesz a Vasarely-etűdöknek, ha újra kinyitnak a színházak?
– A Müpával együttműködésben készül az előadás, ott rendszeresen fogjuk játszani. A technikai igények miatt nehezen mozdítható, de reméljük, hogy a Vasarely Alapítvány otthonában, Aix-en-Provance-ban olyanok a színházi lehetőségek, hogy Pierre meghívásának eleget tudunk tenni.
