A Bartók Tavasz keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttes május 21-én mutatja be A hűtlen feleség című balladából készült előadását, amelyben egy elsöprő erejű szerelem fellobbanása, az égő szenvedély, végül pedig a hűtlenség és féltékenység, férfi és nő kapcsolatának örök konfliktusa bontódik ki a tánc nyelvén. Zs. Vincze Zsuzsával beszélgettünk, aki a darab forgatókönyvírója, dramaturgja, az előadás jelmeztervezője és társrendezője.
– Hogyan kezdődött A hűtlen feleség története?
– Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója kért föl bennünket a férjemmel, Zsuráfszky Zoltánnal, hogy készítsünk egy olyan táncjátékot, ami nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Hosszú keresgélés után ezt a régi stílusú balladát választottuk alapanyagnak, mert ez egy olyan történet, amely kultúrától függetlenül mindenhol, mindenki számára érthető és átélhető.
– A ballada sűrítő műfaj, ami inkább elhallgat és sejtet, mint kimond. Hogyan lehet ezt átültetni a tánc nyelvére?
– Úgy írtam meg a darabot, hogy átgondoltam, miért válhatott hűtlenné a feleség, mi lehetett annak az előzménye, hogy ilyen állapotba jutott. A mi történetünk szerint nem tudja elfelejteni a régi szerelmét, hiába a házasság, a férj megteremtette jó anyagi, egzisztenciális háttér, a gyerek. Amikor évek múltán a régi férfi visszatér, néhány pillanatra föllángol a szerelem, de nincs, nem is lehet semmilyen beteljesedés, mert megérkezik a féltékeny férj. Megcsalva érzi magát, és kegyetlen módon bosszút áll feleségén, gyolcsba csavarja, elégeti.
Ismerjék meg ballada különböző változatait! Itt elolvashatják id. Gálfi Sándor 1863-as udvarhelyszéki gyűjtését, itt pedig a Magyar népballadák kötetben megjelent változat érhető el.
– Ennek a balladának minden lejegyzett változata Erdélyből származik. Erdély azonban hatalmas és nem egységes a folklór szempontjából sem. A viseletekben ez hogyan jelenik meg?
– Művészileg, dramaturgiailag átgondolt, stilizált viseletet hordanak a táncosok, a kalotaszegi lakodalmi jelenetben azonban minden teljesen autentikus.
Még a hazai néptáncéletben is ritkaságszámba megy az az eredetiség és hitelesség, amire itt törekedtünk: múzeumi ritkaságnak számító, gazdagon díszített darabokat láthat a közönség.
Ezt követően, ahogy említettem, stilizáltabbá válik a viselet, hogy aláhúzzuk a történet tragikumát.
– A Magyar Nemzeti Táncegyüttes mellett sokszínű a közreműködők és az alkotók névsora a színlapon.
– A történet végének katartikus pillanatában lép színpadra a Honvéd Férfikar. Egy hatalmas és igazán felemelő, nagyzenekarral kísért kórusművet írt a számukra Eredics Benjámin zeneszerző, aki a darab teljes zenei anyagát is jegyzi, amelyre a népzene mellett a világzenei hatások is megjelennek, sőt még két Kodály-kórusmű is elhangzik az előadáson. Kiváló technikai képzettségű, nagyon magas színvonalú előadók a társulat táncosai, köztük az előadás szólistái, a Harangozó-díjas Tókos Attila, a Junior Prima díjas Barka Dávid és a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett Oltárczy Mária. Velük a hazai és nemzetközi néptáncszínpadokon sem megszokott, nagyszabású előadás készül, ami a mi együttesünk életében is mérföldkőnek, sőt új lépcsőnek számít. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hosszú évek óta nem volt ilyen nagyszabású táncjátéka Zsuráfszky Zoltán rendezésében, mint mostani ősbemutatója. Túl a jelmezes főpróbán már merem azt mondani, hogy egy különleges, összművészeti alkotás bemutatója előtt állunk, ugyanis a járványhelyzet ennek az előadásnak a bemutatójára is komoly hatással volt.
Ingyenes streamkoncertekkel, ősbemutatókkal, Európa neves hangversenytermeiből közvetített produkciókkal május 7-24. között zajlik a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek.
Eredetileg tavaly, majd idén áprilisra terveztük a bemutatót, de a pandémia keresztülhúzta a terveket. Tulajdonképpen egy éve készülünk erre az előadásra, kisebb-nagyobb fizikai szünetekkel. Nem vagyunk könnyű helyzetben most sem, mert hiányozni fog a közönséggel való együttlélegzés, az azonnali visszajelzésük, de a táncosok lelkileg is tréningezik magukat. Ugyanakkor rengeteg erőt ad, hogy reményeink szerint egy csodálatos filmet tudunk készíteni az előadásból. A táncosainkat szétveti az energia, tele vannak lendülettel, akarással, és alig várják, hogy megmutathassák nem csupán ezt a darabot, de azokat az éveket, amelyek egy táncos számára visszahozhatatlanok, hiszen a tánc a fiatalok „műfaja”.
