Helyszínünk Itália, a Ravennától 36 km-re fekvő Bagnara di Romagna, Pietro Mascagni múzeuma.
Bagnara di Romagna kis, alig 2500 lakosú település. Van egy nem is akármilyen középkori vára, mely a Sforza családé volt valaha. Ha járhatunk arra (Ravennából vagy Bolognából körülbelül egy óra autóval, úgyhogy nem lehetetlen eljutni), a kerek vártornyot érdemes betájolni, mert múzeumunk, melyet a templomhoz tartozó paplakban helyeztek el, annak park felőli oldalán található.
A gyűjtemény létrejötte egy hatalmas szerelemnek köszönhető. Pietro Mascagni, aki – felesége szomorúságára – egész életében vonzotta a hölgyeket, 1910-ben, két évtizeddel örökbecsű operája, a Parasztbecsület bemutatása után, 47 éves korában találkozott egy 22 éves gyönyörű lánnyal. A Bagnara di Romagna-i születésű Anna Lolli a római Teatro Costanzi kórusának tagja volt abban az időben, amikor Mascagni igazgatta a színházat. A zöld szemű Anna – Mascagninak Annuccia – nem futó kaland lett, hanem életre szóló hatalmas szerelem. Kapcsolatuk 35 éven át, Mascagni 1945-ben bekövetkezett haláláig tartott.
Virtuálisan látogassuk meg a környék további zenei emlékhelyeit is!
- Párma zenei múzeumai operatörténettől Toscaniniig
- Bologna, a zene kreatív városa
- Ahol minden utca Rossiniről mesél – Bologna
- Járt már Pavarotti otthonában? – Modena
A zeneszerző olyan hosszú ideig bizony kettős életet élt, idejét megosztva felesége és Annuccia között. Ezt Lina, a felesége csak hosszú viharos időszak után fogadta el, miután a kapcsolat kezdetén férje Franciaországban hónapokig együtt volt szerelmével új operája, a Parisina komponálása idején. Akkor a házaspár lánya, a szintén muzsikussá lett Emy volt szülei között a villámhárító…
Annuccia Rómában magányos életformát alakított ki, csak Mascagni leveleire és látogatásaira várt. Jótékony hatással volt a zeneszerzőre: segített úrrá lenni annak fiatal kora óta jelentkező depressziós zavarain.
Annuccia egyszerre volt Mascagni múzsája, és fiatalságát meghazudtolóan érett, bölcs tanácsadója kedvese viharos zeneszerzői és karmesteri pályafutásában.
Ám köztük is jelentkeztek válságok: Anna törvényesített kapcsolatot szeretett volna és gyermeket, de annak a korszaknak az Itáliájában ez szóba sem jöhetett. Így aztán lassanként ő is elfogadta a helyzetet és halála napjáig szoros kapcsolatban maradt az ő Maestrójával. Aki pedig dolgozott, míg bírt, karmesterként is (1935-ben például a Szegedi Szabadtéri Játékokon is dirigált, ahova egyébként felesége társaságában jött), hiszen családját és Annát is el kellett tartania. Anna számára gavallérosan lakást biztosított és bankszámlát nyitott… Bár élete során még 15 operát komponált, az 1890-es Parasztbecsület sikerét nem tudta megismételni. Nimbusza így is nagy volt a kor Itáliájában. 1945. augusztus 2-án Rómában hunyt el. Amikor 1951-ben hamvait újratemették szülővárosában, Livornóban, százezres tömeg kísérte koporsóját.
Annuccia majdnem három évtizeddel túlélte nagy szerelmét, amelyet szülőfalujába visszavonulva, rokonai között töltött. 1972-ben hunyt el, az itteni temetőben nyugszik. Végrendeletében a birtokában levő dokumentumokat Bagnara di Romagna katolikus parókiájának adományozta azzal a feltétellel, hogy nyilvános múzeumban helyezzék el őket, ami 1975-ben meg is nyílt. Ami azt illeti, érdekes, sőt pikáns helyzet, hogy egy nem törvényesített párkapcsolat dokumentumai a katolikus parókián találtak otthonra… Köztük ott van Mascagni egy zongorája, festmények, szobrok, kéziratok, fényképek, újságkivágások. És ami igazán értékessé teszi a gyűjteményt: Mascagni több mint 4600 levele, melyek megkerülhetetlenek a zeneszerző életét és életművét kutatóknak.
Ezen az oldalon találtam a legtöbb képet a múzeumról és a gyönyörű Annucciáról. Egyet-egyet közvetlenül is megmutatok, a többiért érdemes kattintani.
Hallgassunk bele Mascagni La Parisina (A párizsi nő) című operájába. A partitúra ajánlása így kezdődik: „Annuccia mia, a te…”
Végül látogassunk el Bagnara di Romagnába! A zöldszemű Anna Lolli személyesen fogad bennünket a múzeum kapujában 🙂
