Papageno Radio
Blogok Kataliszt Itt volt apácanövendék A muzsika hangja Mariája

Itt volt apácanövendék A muzsika hangja Mariája

Salzburg, Nonnberggasse 2.

Salzburgban, a Nonnberg apácazárdájában volt novícia Maria von Trapp, aki a róla és családjáról szóló A muzsika hangja miatt világhírű lett.

Nonnberg a csodálatos fekvésű város, Salzburg egyik „házi” hegye. Jártunk már együtt itt, akkor Konstanze Mozart nyári villáját látogattuk meg. Már akkor írtam, hogy arrafelé sétálva elhaladunk egy másik zenei emlékhely mellett. Ma ezt a helyet látogatjuk meg, ami alig néhány évtizede mondható zenei emlékhelynek. Ugyanakkor nem akármilyen történelmi emlékhely, hiszen több, mint egy ezredévre tekinthet vissza!

Ez a hely nem más, mint

a Nonnberg hegynek is nevet adó apácazárda, mely attól vált zenei emlékhellyé, hogy itt volt novícia egy bizonyos Maria Augusta Kutschera, aki aztán asszonynevén mint Maria von Trapp – különösen a róla és éneklő családjáról szóló amerikai film hatásaként – világhírűvé vált.

A sétáló használja kályhának a belvárosi Mozartplatzot. Onnét nyílik a Kaigasse, amelyben a 32. számig menjünk el. Ott emelkedik ugyanis, meglehetősen eldugva a Nonnbergstiege, az a lépcső, amely felső végpontja a Nonnberg. Ha megmásztuk 134 fokát, már ott is vagyunk a zárda külső falánál. Innét egy nagy kanyarral vezet tovább a Nonnberggasse, amin továbbmenve láthatjuk meg a bejáratot. Ha a falak fölé emeljük tekintetünket, Salzburg koronája, a Festung magasodik fölénk. Másik oldalról pedig szédítő a kilátás, egész Salzburg a lábaink előtt hever!

A zárda (Stift Nonnberg) a legrégebbi ma is álló zárda német nyelvterületen. Időszámításunk szerinti 700-ban (!!!) alapította meg a mára már szentként tisztelt Rupert, nagyjából egyidőben a Szent Péterről elnevezett – és szintén ma is létező – bencés apátsággal, mint annak női párját. A köréjük szerveződött település, melyet a környékén fekvő sóhegyek hatalmas iramban gazdagítottak (nevét is innét nyerte), még a 700-as években püspökséggé majd érsekséggé vált. A zárda első főnökasszonya Rupert unokahúga, Erentrudis volt, őt szokták alapítóként emlegetni, akit szintén szentté avattak. Több ábrázolás is mutatja kettejüket a zárda területén. Maga Erentrudis itt is nyugszik a templom alatt a sziklába vágott kriptában.

Nonnberg ma álló épületegyüttese nyilvánvalóan több, mint egy évezred során alakult ki. Meghatározó stíluseleme a gótika, mely a turista számára, aki a zárda belső tereibe persze nem léphet be, elsősorban a templomban érzékelhető, ahova szerencsére szabad a bejárás egész nap. Rendkívül hangulatos a festői temetőudvar, érdemes ott kicsit sétálgatni, böngészni a falba épített sírköveket, magunkba szívni a hangulatot.

Itt volt novícia Maria von Trapp. Visszaemlékezéseiben elvezeti az olvasót a zárda turisták által nem látogathatóbb részeibe is.

Amikor a főnöknő hívatja, Maria el se tudja képzelni, mi történhetett, mert a novíciák a tisztelendő főnökasszonyt csak messziről szokták látni:

„Mi baj lehet? – tépelődtem, míg a kikopott csigalépcsőn lementem és a kövezett konyhaudvaron átvágtam. A falon feszület, a kút fölött pedig Szent Erentrud szobra állt. Ő volt a régi kedves apátság alapítója. A kerengőhöz értem s bár nagyon izgatott voltam, egy pillanatra megálltam, hogy gyönyörködjem ebben az építészeti remekben. 1200 éves volt ez a kolostor, a legrégibb az Alpoktól északra, folyton épült és szépült a nonnbergi bencés apácazárda. Tekintetem végigpásztázta a régi kolostorfalakat, míg egyik fordulótól a másikig értem. Végül megérkeztem. Szerényen kopogtam a tölgyfa ajtón. Olyan vastag volt, hogy alig hallottam a halk avét, ami a bencés apáca számára a belépést engedélyezi.

Az apátság számomra teljesen ismeretlen részében voltam. A nehéz ajtó hatalmas gótikus terembe nyílt. A boltívek nemesen egyszerű oszlopokon nyugodtak. A pompás kolostor majdnem minden termében oszlopok hordják a boltíveket. Az ablakok ólomkeretes üvegmozaikból vannak, még az iskolában is.”

Ekkor tudja meg Maria, hogy több hónapra „kölcsönadják” őt a Trapp házba, nevelőnőnek. A korábbi életében gyakori hegyi túrákhoz szokott lány egészségére ugyanis rossz hatással volt a kolostori bezártság, s az orvos több hónapos életmódváltozást javasolt számára – ám ezzel az intézkedéssel aztán nemcsak Maria, hanem a Trapp család élete is teljesen megváltozott.

Azt is megtudjuk emlékezéseiből, hogy a zárdában három novíciával lakott közös szobában, mely a Salzach folyó völgyére, azaz a belváros felé nézett:

„… utoljára megnéztem eddigi otthonomat, a hatablakos hosszú szobát, a függönnyel elválasztott négy kis cellát, melyben ágyunk volt, a hosszú asztalt és a hatalmas cserépkályhát, amely a zord salzburgi télben annyi meleget és meghittséget sugárzott. Milyen boldog voltam itt és milyen sokára jöhetek csak vissza!”

Amikor elhagyta a Nonnberg kolostorát, ő is a Nonnbergstieg, a belvárosba felé vezető lépcső felé vette útját:

„És már lefelé mentem azon a hegyen, amelyre a nyolcadik században ezt az »Isteni erődöt« építtette Szent Erentrudis. Valóban vár, erődítmény volt, sziklára épült háromméteres vastag akapokkal. Ott, ahol az alapfalak a sziklára épültek, kis teraszt vágtak a sziklába. Megálltam egy percre és a mellvédről a völgybe néztem. Százméteres szakadék mélyén találkoznak a salzburgi háztetők a lankás domboldalakkal. Magasabban álltam, mint a templomtornyok.”

Ekkor még azt hitte, jó háromnegyed év után, meggyógyulva, visszatérhet. De, mint a filmből is tudjuk,

a valóságban is tényleg szinte hollywoodi fordulat történt: Mariát von Trapp báró feleségül vette. Esküvőjükre 1927. november 26-án itt, a zárda szép gótikus templomában került sor.

Olvassuk tovább visszaemlékezését:

„Abban a szobában öltöztettek menyasszonyi ruhába, ahol három jelölt társammal együtt eddigi életem legboldogabb évét töltöttem zavartalan békében és boldogságban. Régi társaim öltöztettek fel. Rafaela anya tette fátylamra a mirtuszkoszorút, amikor megszólaltak Nonnberg harangjai. Itt volt az ideje, hogy a templomba induljunk. Az egész szerzetes közösség kísért, amikor utoljára mentem le a kikoptatott lépcsőkön. A köves udvaron, a szobrok alatt álltak a segítő testvérek, hogy búcsút vegyenek tőlem. Az apátnő jobbján léptem a templomba. Amikor kinyílt a kapu, utoljára hajtottam térdet a küszöbön. Fátyolos szemmel magam előtt láttam a zsúfolásig megtelt templomot. Közben összeállt a nászmenet. A két legidősebb lány vezette tengerész egyenruhás apját, a fiúk arra vártak, hogy engem vezessenek, a legkisebbek pedig fátylamat vitték. Ünnepi dallamokra zendített az orgona. Lassan vonult a menet a főoltárig, ahol ünnepi ornátusban várt ránk az apát. Elhallgatott az orgona és a mély csöndben fogadtuk meg Isten előtt a »holtomiglant, holtodiglant« és csak az ásó, kapa, nagyharang választ el bennünket egymástól.”

Salzburg számára Mozart mellett a Trapp család is hatalmas turisztikai vonzerőt jelent, különösen az 1965-ben Sound of Music (A muzsika hangja) címmel Julie Andrews és Christopher Plummer főszereplésével, Robert Wise rendezésében készített film óta.

Számos különböző hosszúságú „Sound of Music” túra vezeti el az érdeklődőket az eredeti és a forgatási helyszínekre. Ezek nem mindig estek egybe, mert a hollywoodi ízlés sok ponton túlságosan felturbózta a témát. De azért a Nonnberg kolostora megjelenik a filmben a maga valóságában, legalábbis kívülről, mert a belső jeleneteket máshol forgatták – azokat is Salzburgban, az említett Szent Péter apátsági templomban. És – sajnos – máshol forgatták az esküvőt is, bár egy igazán gyönyörű helyen, a közeli Mondsee templomában. Persze a „Sound of Music” túrák oda is elvisznek, én is jártam ott. De mi azért jó, ha tudjuk a valóságot… Találtam is egy képet a valódi esküvőről, ami a templom előtt, az általam is többször lefényképezett udvari részen készült:

Maria és von Trapp báró igazi esküvője - forrás: salzburg.info
Maria és von Trapp báró igazi esküvője – forrás: salzburg.info

Befejezésül különösen melegen ajánlom ezt videós nyomozást, amelynek készítője motorbiciklivel végigjárta a film szinte összes forgatási helyszínét, pontosan azonosítva őket, s a kellő helyeken jeleneteket is felvillantott a filmből, hogy képben legyünk. Igazán remek munka!

A Georg von Trapp első feleségétől született hét gyermek után a Mariával kötött házassága során még két leánnyal és egy fiúval gyarapodott a család.

A teljes famíliával itt ismerkedhetünk tovább, beleértve a korán meghalt első feleséget is. Angol nyelvű az oldal, de rengeteg a kép, érdemes nézegetni őket.

És legeslegvégül élő felvételen is itt van az igazi Maria és családja egy részével, már idősebb korában. Neki alt hangja volt, szemben filmbeli szopránhangú alakítójával.

Még többet olvasna Salzburgról?

 

Így élt Mozart özvegye, akinek a zeneszerző salzburgi szobrát is köszönhetjük

Szemben a valósággal – Salzburg és a Mozart-kultusz

Hagyomány és haladás – 100 éves a Salzburgi Ünnepi Játékok

A város mint színpad – bécsi álomból salzburgi valóság

A salzburgi Mozart-hangzás eredetéről

Hogyan lett az átlagos vidéki városból, Salzburgból Mozart városa?

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!