Alig múltak el az ünnepek, már nyakunkon a farsang! Ennek jegyében ma egy olyan emlékhelyre látogatunk, ami mintegy megtestesíti, szimbolizálja az évnek ezt az időszakát. Ez pedig Kaposvár központjában a Dorottya-ház, amely Csokonai farsangi vígeposzáról kapta nevét – nem véletlenül.
Eredetileg hercegi tisztilak volt. Még a 18. században emelték provinciális barokk stílusban, valószínűleg a Habsburg parancsra lebontott vár anyagából. Akkor még földszintes lehetett, igen egyszerű homlokzati architektúrával.
Megért később több bővítést, ezért klasszicista stílusjegyek is felfedezhetők rajta, de 20. századi felújításokat is tükröz. Építészeti értékét leginkább szép boltozású kapubejárata és az udvari szárny árkádos tornáca jelenti.
Csokonai Vitéz Mihály ezt az épületet választotta a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon című vígeposzának helyszínéül (Kaposvár települést Kaposnak említi):
Kapos fővárossa Somogy határának
S herceg Eszterházy dominiumának,
Melly az elmúlt nyáron felette őrvendett,
Keblébe fogadván annyi úri rendet,
Kik a nagy Széchényi főispánságának
Hallatlan pompával s fénnyel udvarlának,
Kapos, hol másként is, igazságot tenni
A megye tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos vólt a vídám Fársángnak is célja,
Hol szállásává lett a herceg kastélyja.
Azért ide képzelte a cselekményt, mert akkoriban, 1799-ben ezen a vidéken időzött, Hedrehelyen és Csökölyben. Már az Előszóban is megnevezte, sőt indokolta a helyszínt, prózában: „Fényt és pompát akartam véle [a helyszínnel] adni a történetnek, vévén az ideát a nagyméltóságú főispány ő excellentiájának béiktatásakor tett solennitásból, mely azelőtt való nyáron esett..”
Ez a szóban forgó „Széchényi főispány” nem volt más, mint Széchényi Ferenc (1754–1820), Széchenyi István apja, a „solennitás” pedig főispáni beiktatásának kaposvári ünnepsége az előző év, 1798 nyarán. Az ünnepi alkalomra éppen Csokonai írta az üdvözlő verset, nagy valószínűséggel Sárközy István, az újdonsült, és Pálóczi Horváth Ádám, a régi nagybajomi barát közvetítésével.
A Dorottya előszavában azt is olvashatjuk, hogy Csokonai korábban is járt Kaposváron, de csak egyszer, betegsége miatt. Más forrásból kiderült, hogy ez a betegség fogfájás volt, amiatt kereste fel az Arany Oroszlán patikát. Ez a gyógyszertár ma is létezik, méghozzá ugyanazon a helyen, ahol költőnk járt, közel emlékhelyünkhöz, a Fő utca 19. szám alatt. Így Csokonai fogfájósan láthatta az urasági tisztilakot, amit aztán a Dorottyában tudatosan felnagyítva, fényes hercegi kastélynak ábrázolt. Az előszóban erre vonatkozóan megjegyezte, hogy poétának lenni azt is jelenti, hogy „kőlteni és képzelni tudjon az ember…”
És Csokonai bizony költött és képzelt, és megírta a magyar irodalomtörténet legelső vígeposzát, a pártában maradt hölgyek lázadását a férfiak ellen.
A Dorottyából 1973-ban igazán remek televíziós változat készült Horváth Jenő rendezésében Gobbi Hilda és Sinkovits Imre főszereplésével. Így, farsang idején igazán aktuális, hogy újranézzük!
A műben – farsangi témájából adódóan – kifejezetten sok a zenei vonatkozás, aminek kapcsán feltétlenül meg kell említeni, hogy magát Csokonait is szoros szálak fűzték a zenéhez. Jól játszott klavíron és fuvolán (fuvolája meg is tekinthető Debrecenben, a kollégium iskolatörténeti kiállításán), elsőnek fordította magyarra Mozart Varázsfuvolájának librettóját, több versét Balassihoz hasonlóan nótajelzésre írta, és maga is gyűjtött dalokat, népdalokat.
A Dorottya több pontján is említi egy szomszédos település, Toponár zenekarát, hozzájuk ezt a jegyzetet fűzve: „A toponári zsidók nevezetes muzsikusok Toponár nevű mezővárosában Somogy vármegyének, melly a tekintetes Festetics familiának uradalma, s Kaposvártól nem messze esik.”
Míg ekképpen űzik a terhes unalmot,
Várván az ebédet, hegedűt, cimbalmot:
Ím, a toponári zsidók békerülnek,
És muzsikájokkal helyekre leűlnek.
…
Míg a toponári Azsáfok szép számmal
Múlatják az asztalt muzsikaszerszámmal,
Édes áriákat Amphion módjára,
Vagy fürge tust húzván az ivók számára.
…
Megperdűl egyszerre Izsák száraz fája,
Zengő szerszámokkal kíséri bandája,
Kellemes hangzások a szálát bétőltik,
Az ifjú szíveket örömre felkőltik.
A toponári zenekar tehát először asztali zenét játszott a lakomához, közben tust húzott a tósztokhoz, majd a táncokhoz szolgáltatta a talpalávalót – minden bizonnyal így lehetett a valóságban is az akkori mulatságokban.
A vígeposz második fejezete korabeli táncok gazdag tárházát nyújtja: minét, langausz, ánglus kontratánc, alla polacca, stájer tánc… Magyar táncot vitéz Bordács felszólalására járnak végre a bálozók, akinek szavaiban Csokonai megragadta az alkalmat, hogy emlékeztessen Széchényi Ferenc főispáni beiktatására, a főúr magyarságára, így kötve elképzelt cselekményét a valós tényekhez és a kor szelleméhez:
Jártak galoppátát, straszburgert, hanákot,
Valcerest, mazurkát, szabácsot, kozákot.
E módi bolondság többre is megy vala,
De a vitéz Bordács végre felszóllala:
…
Mi? hát az uraknak nem jut már eszébe,
Mikor főispánunk béűlvén székébe,
A legelső táncot magyaron kezdette,
S minden hazafi szív becsűlte érette? –
Nemzeti táncunknak légyen első jussa:
Magyart! illyen-adta vén Jebuzéussa!”
Rárándítja Izsák pengő muzsikáját
S a palatinusnak elkezdi nótáját.
Farsang idején Kaposváron ma is megrendezik a Dorottya-bált, amely a város egyik meghatározó idegenforgalmi attrakciója a teljes hétvégére kiterjedő változatos programokkal együtt.
Az egykori tisztilakban sokáig Csokonairól elnevezett szálloda működött. Az épületet a közelmúltban teljesen felújították. Eddig – külső szemlélő számára láthatóan – a Tourinform irodája költözött be, de az épület visszafoglalása még bizonyosan nem teljes. A tervek szerint színháztér, tetőterasz és kávéház is lesz majd benne.
Az épületet úgynevezett véghomlokzata előtt Fritz János 1977-ben felavatott Csokonai–mellszobra őrzi. A vígeposznak a kapualjban 1979 óta Gera Katalin domborműve állít emléket, amely az eposz hepiend-pillanatát, Dorottya megfiatalodását mutatja, amint
Dorottya leveté a vénség szőnyegét,
Mint a kígyó szokta téli lebernyegét …
s megszépülve áll Karnevál herceg oldalán.
Ha kicsit továbblépünk a Fő utcán, a Dorottya-ház és szomszédja között még egy kis műalkotás tartja meg bennünk a hangulatot: ez a városban élő és alkotó Weeber Klára szobra, a 2015-ben felállított Igéző. Feliratát olvassuk el a képről. ☺
Források:
- Szigetváry György: Történelem a házak között. Kaposvár építészeti értékei. = Somogyi Írás 1962. december, 51-52. p.
- Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Összeáll. és írta Bereck Sándor. Bp. Arany János Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., 1925
- Zádor Mihály: Kaposvár. Bp. 1964, Műszaki Kiadó
- Kobzos Kiss Tamás – Fekete Csaba: Vitéz Mihály ébresztése. Periferic DLCD252 CD kísérőszövege
- Balogh Krisztina: A dámák és az idegenforgalom „diadalma” a tiszttartó házában. = Somogyi Hírlap 2011. dec. 3.
- Csokonai Vitéz Mihály és Széchényi Ferenc kapcsolattörténete. = https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_lev_47_j&rt=nev&ri=374