XIII. Alfonz királyt és családját számtalan festő örökítette meg, de közülük csak László Fülöp dicsekedhetett azzal, hogy a királyi família minden egyes tagját lefestette, valakit többször is. Néhány portrét még a száműzetésbe is magukkal vittek a családtagok, amikor Bourbon-dinasztia csillaga egy időre leáldozott.
A nagyvilág festője
László Fülöp (1869-1937) korán feltűnt hatásos, rendkívüli virtuózitással és érzékenységgel megfestett arcképeivel, amelyeknek köszönhetően királyok, fejedelmek és közéleti hírességek lettek a megrendelői. I. Ferenc József császár, XIII. Leó pápa, VII. Edward és Alexandra királyné, Theodore Roosevelt amerikai elnök, II. Vilmos császár és neje mind modelljei voltak már, amikor 1910-ben a spanyol udvartól kapott megbízást. A festő munkásságáról részletesen olvashatunk Duff Hart-Davis: László Fülöp élete és festészete című munkájában, valamint a művész örökösei által működtetett The de László Archive Trust honlapján.
A hercegi ajánlólevél
A népszerű portréfestő évek óta megfeszített tempóban dolgozott, amikor 1910 márciusában végre rászánta magát egy kis pihenésre és ír származású feleségével, Lucyvel Madridba utazott.
László már jó ideje vágyott arra, hogy megismerje az általa igen nagyra becsült Velázquez és Goya hazáját, Toledo, Granada és Sevilla meglátogatását követően azonban az üdülés hamarosan üzleti úttá alakult. A brit király sógora, Henry von Battenberg herceg ajánlólevelének köszönhetően először a spanyol anyakirályné, az osztrák származású Mária Krisztina fogadta, két nap múlva pedig már XIII. Alfonz király ült neki modellt. Innentől kezdve nem volt megállás, megfestette Viktória Eugénia királynét, a hároméves trónörökös Alfonz asztúriai herceget és az anyakirálynőt is.
A nem várt felkérés a festő neje, Lucy számára eleinte okozott némi csalódást, aminek hangot is adott egyik levelében:
„itt ülök egyedül a szállodában, Fülöp meg a palotában fest”.
Azért Lucy sem volt mindig magányos, többször megfordult a királyi rezidenciában és az uralkodóház tagjaival is megismerkedett.
Amikor a festő énekel
László Fülöp portréfestés közben általában beszélgetett modelljeivel, ezáltal jobban megismerhette személyiségüket, és a modellek sem unták annyira az ülést. Ennek a módszernek köszönhetően megbízóival gyakran szoros, olykor baráti kapcsolatba került. Nem történt ez másképp a spanyol udvarban sem.
XIII. Alfonz közvetlen hangnemben – németül – beszélgetett vele politikáról és az uralkodással kapcsolatos nézeteiről, az anyakirályné pedig annyira megkedvelte a László házaspárt, hogy az utolsó délutánjukon egy kis zenélésre is meginvitálta őket. Lucy erről az estéről is beszámolt naplójában: „F. elénekelte a „Nincs szép tanyám”-at, jól ment, mindenkinek tetszett. Utána egy másik nótával próbálkozott, az már nem ment olyan jól.” Szerencsére a festő felsülését feledtette Lucy elbűvölő hegedűjátéka.
Visszatérés Madridba
László 1927-ben tért vissza Madridba a király meghívására, aki uralkodásának 25. évfordulóját ünnepelte. A fővárosban töltött három hónap alatt újra megfestette XIII. Alfonzt, Ena királynét és az azóta már jócskán megnőtt Asztúria hercegét, valamint annak két nővérét és három öccsét is, ezzel ő lett az egyetlen festő, aki a teljes királyi családot lefestette. Ezután következett Miguel Primo de Rivera tábornok, a későbbi diktátor, majd Sir Horace Rumbold brit nagykövet és leánya, Constantia.
Portrék száműzetésben
A királyi család sorsa hamarosan rosszabbra fordult. Amikor 1931-es önkormányzati választáson az ellenzék elsöprő győzelmet aratott, XIII. Alfonz a saját és családja biztonsága érdekében jobbnak látta elhagyni az országot.
A László Fülöp által készített festmények közül az 1910-es királyi portré és a kis herceg arcképe is elkísérték őket a száműzetésbe. Viktória Eugénia a hatvanas években is a svájci rezidenciájának ebédlőjében tartotta az addigra már elhunyt férje képmását. A trónfosztott királynő halála után aztán a király képe a trónörökös Jánoshoz került, a kis Alfonzé pedig testvéréhez, Beatrizhoz, akinek római palotájában egy tűz során megsemmisült 1991-ben. A királyi és hercegi portrék nagy része viszont „otthon” maradt és napjainkban is a spanyol királyi gyűjteményt gyarapítják, három pedig a Prado Múzeumba került.
Velázquez, Velázquez, Velázquez
László a második madridi útjára már a nemrégiben kapott kamerájával, egy Cine-Kodak B-típusú amatőr filmfelvevővel érkezett, amellyel több eseményt is megörökített az utazás során. Meglátogatta El Greco házát Toledóban, Segoviát, a La Granja de San Ildefonso királyi palotát, sőt egy bikaviadalt is megnézett a madridi arénában. Boldogan pózolt Velázquez szobra mellett a Prado Múzeum előtt, közben talán régi mestere, Carolus-Duran szavai csengettek fülében: “Velázquez, Velázquez, Velázquez, szakadatlanul tanulmányozzák Velázquezt!”
A blog támogatója az idén 30 éves Cervantes Intézet:
- Ha érdekel a spanyol kultúra, iratkozz fel a Cervantes Intézet hírlevelére!
- További madridi érdekességekért kattints a szerző blogjára!
