Kevésbé Szomorú, ha gigaslágerek döbbennek össze, főleg ha Evan Dando brummogja nekünk el medley-ben mondjuk Hairrel keverten.
Szeretheti ő valamiért nagyon dalunk, ha már itt és többször is ajkára emelte azt. Ám most bizonyít egy számomra kifejezetten kedves tézist: megfelelőjóláll egymásnak régi és mégrégebbi, modernakapellikus összeszmessolással. Végtelen egyszerűn előadott őszinte kiáramlással válik belső rendkívülélménnyé így a dallal együtt töltött idő.
Eléggé sajnás, hogy Gloomy-zása csak nyomokban, illetve végileg hallható a felvételen csupán, simán fülelné ember elejétől egy ily koncerthangulatban.
Jujj, de nehezen rejti véka alá kolumner, hogy mennyire lelkesedik ezért a verzióért!