Tauz Judit FreeAllWords-ös ukrán fordításainak egyelőre az utolsó része következik. Nem tudni, mikor lesz folytatás, pontosabban, hogy lesz-e egyáltalán: a projektnek egyelőre pénzügyi nehézségei vannak.
Natalia Belcsenko (1973) ukrán, de részben orosz nyelvű költő is, műfordító (a keleti szláv nyelvekből). 17 éves korától publikál verseket, 21 éves, amikor először jelenik meg komoly (orosz emigráns) kiadványban. 1998-tól rendszeresen jelennek meg művei antológiákban is. Nyolc önálló kötetet adott ki. Sok nyelvre fordítják (magyarra eddig nem).
Hubert Burda-díjas (2000), valamint elnyerte a Mikola Usakov (2006) és a Leonyid Viseszlavszkij (2013) ukrán irodalmi díjakat – előbbit az ukrán írószövetség a legjobb orosz nyelvű(!) verskötetekért ítéli oda.
Míg háborút okád a világ
És megy a semmibe,
A tavasz megosztja velem
Gólyáját és daruját.
Erős marad a gólyamadár
Kiszorítva félelmét és búját,
Amikor a tavasz jegén
Közelit a bajok baja.
Jelenidő, múlt idő
Bennragadtak a nyelvtanban
A darvak alszanak a fészken
Pedig még le sem szálltak.
Nem alszik a sereg, sem az önkéntesek.
A gyermek, ki pincében született, –
az új korszak hajnalán –
ajándéka nem más – kőtábla lesz.
***
Krakkó mellett hó esik,
Lassítja a beszédet és lépteket,
A Kijiv felletti aggodalom miatt
kicsorduló könnyeket.
Krakkó – egy kamaszköpeny, tán,
Sértetlen vagy az egyik zsebben
Kétségbeesés, szüntelen fájdalom
lakozik a másik zsebben.
Szymborska öngyújtója te vagy
A jobboldali zsebben.
A bal zsebet elárasztotta a baj
Mint a tavaszi áradás Irpinyben.
Apai szombat
útközben kirázni magadból
a galambokat nyugatra és keletre.
apai bicska, mit búcsúzóul zsebre vágtál,
a legkeményebb gyümölcsöt is ketté vágja.
saját arcodban felismered
anyát, apát, szembeszegülni kész.
megbocsátani, érezni a testvért
nagyi lába nyomát csókolgatni.
a háborús visszafojtott tehetetlenségben
hátamat hátukhoz szorítom,
kik élnek még, kedveseim,
a háború kopársága tett mezítelenné.
ajkak, kezek már elsuttogtak,
a semmiből visszajöttek
erőt adni, felszárítani a könnyeket,
hogy ne siessek el a semmibe.
***
A nyárnak derekén – mindenki tudja,
Még a páfrány is virágba borulna
És ki a tűz és víz közt él
Folyókra, kertekbe menekül.
Ott meg arcon csókol a telihold
És nem csak az, ezért hálát mondok.
Nem csak hálát, de az öl sosem
Marad üres, sohasem.
A háború határként átszel téged
És már nincs semmi, mi tilos neked,
Ma te vagy a folyó vagy a kert:
Ahogy sikerül csorogj vagy növekedj.
Folyik a Vilga, Rudava és Drvinka,
Virágzik a páfrány, béke lenne, mintha…
Oh, nyárvég, élezd a sarlót és metszd át
A háború gyűlöletes szárát…
===
Belcsenkót Maja Ceszárszkaja is fordította szintén a FreeAllWords projekt számára. Az ő fordításaival búcsúzunk most a projekt ukrán felétől. (De sebaj, van még belarusz szerző ebben a soknyelvű projektben, akire eddig itt a blogomban még nem került sor. Tehát folytatás következik.
Marianna Kijanovszkajának
Szót szomjaz az út végre olyat,
Mi feltör, s annyira nehéz,
Csak litván bábának egy gólya –
Köröz fölöttünk és igéz.
Majd Vilnóm bennem szabadulva
Megismer, ismét befogad.
Csak mikor már háború-vulva
Mind enged, ki benne ragadt?
Mert kastélyok, tavak hiába –
Hisz szép még veszettebbül fáj.
Még Šnipiškės is, csupa fából
Kálvária nekik, kíntáj*.
Augusztusnak pogány ereje,
Tarts ki, Mariannám, Jeanne d’Arc.
Fogságból – szabadon erednek
Szíveink alatt az utak.
*Šnipiškės – Vilnius – egy csupa faház negyede,
Trakai, Druskininkai, Kalvaria, Kintai – litván városok
***
S a mező, amit vérrel, ferdén szántak
Most viharzó hullámmal felel: eddig.
Hogy hasztalan és ne is várj apályra.
Hogy mezozoikum már közeledik.
Virrad – a fordítónak kicsit előbb
Mint vérüket hullató madaraknak,
Kik el nem szálltak délre sorsuk elől,
De szántáson makacsul fészket raknak.
Madaraim, kis fiókáim, félek…
Ptaki moi – ó, Pterodactylus, nem vissza
Felé mutatnak csupa harsány jelek?
Ádám, Ádám, egy kéz, egy lap, még tiszta
***
Animula vagula blandula
Wcale nie wiedziałam,
jak cię bardzo kocham
Juvenes dum sumus
Csak ne a humuszt azonnal
Hadd egy kis verset, verset
***
Lidocska
Jó féléve, hogy füstté lett.
Polina, Jelizaveta, s Usztinija
találkoztak Lidocskával krétahegyekben.
Párszor felvettem élő hangját kismagnóra,
s most nincs erőm visszahallgatni,
valaki bennem egész erőből védekezik.
Az a valaki pozitívnak ítélte,
hogy a moszkva támadása és lehetséges szökés esetén
nem kell majd fejét törni,
hogyan is szállítható egy fekvő beteg.
Zsibbadt bensőd még mindig füleli,
nem hallatszik-e a nyögés, ami olykor beszüremlett
két és fél éven át a szomszéd szobából.
Leánygyerek-lét megtapasztalása – véget ért.
Milyen lesz most a te utad, valaki?
