Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk következő fordításait, Darja Lisz verseit közöljük.
- Szerzői helyreigazítás:
Kedves olvasóm! Utolért engem (is) a nem eléggé lelkiismeretes publicisták ördöge. Most már nem keresem vissza, hogy honnan is szedtem Darja Liszről azt a – hamisnak bizonyult – információt, hogy tagja volt mindkét belarusz írószövetségnek. Mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy én nem voltam alapos, így nem néztem utána, pedig akár magától tőle is megkérdezhettem volna, hisz a fészbukon ismerem, ismerjük egymást…
Bocsánatot kértem – és kaptam – tőle, mondhatni, rendben a dolog. Pedig dehogy!
Darjának igazságot vagyok köteles szolgáltatni – tehát valahogy fel kell hívjam az olvasótábor figyelmét arra, hogy valótlant állítottam róla. (Mint a cikk szövegéből magából is kiderül, nem tartom halálos bűnnek, ha valaki, mondjuk naivitása miatt, belépett annak idején a Cserginyec-féle írószövetségbe. Darja egyébként akkor 23 éves volt. Komoly hiba, de talán még mindig nem bűn, ha valaki benn is maradt a mára már egyetlen írószövetségben, amelyiket nem szorították illegalitásba.) De Dása igazán nem érdemli meg, hogy ilyen félrelépéssel vádoljam meg – igaztalanul.
Alább található a némileg módosított poszt, amely immár nem tartalmazza a Dása számára bántó információt. Itt is bocsánatát kérem.
***
Darja Lisz (1981) belarusz írónő, költő és szabadúszó újságíró. Gerinc eredetű izomsorvadása gyerekkorától kerekesszékbe kényszeríti, így aktívan részt vesz a mozgássérültek érdekvédelmében, de egyéb írásaiból csak úgy sugárzik az élet határtalan szeretete, fantasztikus optimizmusa annak ellenére, hogy nagyon is pontosan látja az ország mai helyzetét. Két újságírói díj és a Magdalena Radziwiłł irodalmi ösztöndíj nyertese.
Én csak néhány írását olvastam, de jól ismerem meleg, kedves, kicsit talán gyerekesen csengő hangját – a Lengyelországból sugárzó és csak a határtól nem túl távoli területeket elérő belarusz nyelvű Racyja rádióból. (Hadd illesztem rögtön ide, hogy ebben a „Ráció rádióban” a lengyel, ukrán, orosz, poléziai, traszjanka ill. szurzsik nyelvű interjúalanyokat nem fordítják, mert nincs rá szükség – nagyjából mindenki mindent ért. Az újságírói kérdések/felvezetések pedig mindig belarusz nyelvűek.)
Alább Darjának a FreeAllWords projekt rendelkezésére bocsátott versei találhatóak.
Alig vannak mieink az utcán –
Otthon ülnek offline.
A múlt Flashbackjében
Nincs már több remény.
Pestis járja be a várost.
2020. tele
A szomorúságból kecmeregsz
A kétségbeesésig.
Napjaid elvesztegeted,
Éjszaka nem alszol.
Se könyv,
Se út –
Csak a csend.
2020. tele
Valaki lezuhan egy hídról.
Valaki bevonul háborúzni.
Valahol van egy kórház,
Oxigén és te.
2022.07.01.
Nem mondhatod el gondodat…
Kinek? Aki már börtönben van,
Meztelen rácson alszik…
Barátok és könyvek nélkül megőrül.
Leveleit meg nem kapja.
És ez nem a kínzás, még nem…
Csak a fájóan jól ismert rettegés.
Nem mondhatod el nekik, hogy
Nem esik eső, hó nem hullik
Az égből. Kik vizes pincében
Élnek, azelőtt pedig a tizediken.
Iszonyulsz a magasságtól,
Repülőktől és a lifttől.
Nem mondhatsz semmit senkinek,
A rettegésedet, a vérnyomásodat,
A depressziós festőket és
A hemoglobinszintedet.
Nem beszélhetsz nekik erről.
Ott még az álmokat is lelövik.
2022, szeptembere
A magamnak korábban tett ígéretemhez híven hadd beszéljek most egy kicsit a Belarusz Írószövetségekről. Különböző írásaimban már többször is szóltam róluk, de csak érintőlegesen.
Az 1932-ben alapított Belarusz Írók Szövetsége 2005-ben szakadt ketté, amikor Nyikolaj Cserginyec rendőrtábornok, politikus és orosz nyelvű krimiíró vezetésével egy csoport kivált az általuk túlpolitizáltnak titulált szervezetből és megalapította a hatalompárti Belarusz Írószövetséget. A Lukasenka által a szövetségtől még 1997-ben elvett Írók házát a szakadást követő évben az új szervezetnek adták át. Hosszas huzavona után pedig, 2021-ben az eredeti szervezetünket, a Belarusz Írók Szövetségét az állam bírósági határozattal, jogutód nélkül megszüntette. Talán mondanom sem kell, hogy ez az ítélet inkább aktívabbá tett csaknem mindannyiunkat, akik továbbra is büszkén a Belarusz Írók Szövetsége tagjainak valljuk magunkat, legalábbis azokat, akiket én látok (egy részüket a kedves olvasóm is – pl. ezen a blogon keresztül). Tavaly pedig a hatalompárti írószövetség minden tekintetben a ’32-ben alapított Belarusz Írók Szövetsége örökösének nyilvánította ki magát.
Aki esetleg azt gondolná, hogy a két írószövetség között a határvonalat élesen a nyelvhasználat vonja meg – téved. Mindkettőben vannak olyanok, akik oroszul is és belaruszul is írnak, esetleg más nyelveken is, amelyekről fentebb a Ráció rádióról szólva már írtam. De egynyelvűek is vannak szép számmal – „keresztben”. Azért minálunk, a betiltott Belarusz Írók Szövetségében, az orosz nyelv használata sokkal gyakoribb, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben az, hogy valaki oroszul beszél és/vagy ír, korántsem jelenti, hogy az illető az úgynevezett Orosz Világ (Русский Мир) pártján áll.
A fordított jelenség, hogy a hatalompárti, és ezért mindmáig létező írószövetségben valaki belaruszul ír – sokkal ritkább, mert (amint erről már többször is beszéltem) a belarusz nyelv aktív használata már önmagában is felér egy demonstrációval, gyakran ténylegesen büntetendő cselekménynek minősül. Az új szervezetet a belarusz nyelvű szerzők nagyobbik része el is hagyta, és vissza- vagy belépett az eredeti szövetségbe, már aki nem volt mindkettőnek egyszerre tagja. De nem mindenki tett így…
A hatalompárti írószövetségben tovább alkotni, akár belarusz nyelven – kétségtelenül kollaboráció. De ne gondoljon senki ennek kapcsán höfgeni magaslatokra: egyrészt ehhez gyönge az illetők egy részénél tagadhatatlanul meglévő, de korlátozott talentum, másrészt a hatalom építményének eresztékei oly fülsiketítően recsegnek, hogy az minden más hangot elnyom. Ami sajnos egyáltalán nem jelenti még azt, hogy az épület hamarosan és végérvényesen összedől. Vajon hány alkotót temet majd maga alá – akiknek véleményem szerint csak egy része lenne jobb sorsra érdemes?
