Bár az utóbbi években a kisgyermekes családok körében megcsappant a balettművészet iránti érdeklődés, a Billy Elliot – a Musical által tett felkiáltójel, úgy tűnik, meghozta a várva várt eredményt. Az Opera repertoárbővítése okán tavaly szeptemberben rekordszámú jelentkezőből válogatva indulhatott el a képzés a Magyar Nemzeti Balettintézetben.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Míg a Magyar Táncművészeti Egyetem néhány évtizede még több ezer fő közül választotta ki a klasszikus balett szak diákjait, addig 2017-ben már csak hatvan jelölt közül válogathatott. A Magyar Nemzeti Balettintézet 2016 őszén indult kurzusára százhetven jelentkezés érkezett. „Nem a versengés a célunk, hanem az, hogy minél több szülővel szerettessük meg a műfajt, és sok-sok fiatalt vezessünk be ebbe a világba. Ha a gyerekeknek lehetőségük nyílik 1500 ember előtt szerepelni, megérthetik, miért kell annyit gyakorolni és megérezhetik a siker ízét is. Úgy gondolom, az első félév eredményei várakozáson felüliek” – mondta el Solymosi Tamás balettigazgató, a tanfolyam szakmai irányítója. Az ősszel indult évfolyamokból néhányan már novemberben az Operaház színpadára állhattak a Don Quijote produkcióban, a decemberi Diótörő-előadásokban már az itt tanulók nagy többsége is szerepelhetett, februárban pedig a III. Nemzetközi Nagy Iván Balettgálán találkozhattunk velük. „Hozzá kell tennem, hogy nem zárjuk be a kapuinkat a felvételi után, később is csatlakozhatnak és csatlakoznak is hozzánk a tanulni vágyók.
(A 2017 őszén induló csoportokba már megkezdődött a jelentkezés. További információ a [email protected] e-mail címen kérhető. – A szerk.)
Magyarország első számú színházában, világhírű táncosokkal egy programban fellépni nagyon szép feladat, aminek komoly üzenete van: mi nem ígérgetünk, hanem mindent megteszünk a közös előrelépés érdekében.”
Solymosi Tamással ide kattintva olvashat interjút.
Mivel a Magyar Táncművészeti Egyetem az általános iskola negyedik osztályától várja a tehetségeket, korábban az öt és tíz éves kor közöttiek jazzbalett vagy ritmikus sportgimnasztika órákon, esetleg magániskolában fejleszthették tudásukat. „Lényeges, hogy minél több helyen nyíljon lehetőség a minőségi körülmények között zajló professzionális oktatásra. Az Opera tréningjében egyedülálló, hogy mivel a tanulóink rendszeresen járnak az Operaház épületében, bepillanthatnak más termekben zajló folyamatokba, figyelemmel kísérhetik a színpadi próbákat, így közelebbről láthatják, mi hogyan zajlik. A színháznak, a művészet e szentélyének különleges illata, hangulata és kisugárzása van, ami megérintheti őket.”
Az Intézet oktatói a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi és egykori táncosai közül kerültek ki, akik tanulmányaik és a világ számos pontján szerzett tapasztalataik birtokában készítik fel a gyerekeket. „Amikor elindult a tanfolyam, mindenkit arra kértem, hogy gondolja át, mi volt az, amit diákként vagy a későbbi években nagyon szeretett és mi az, amit egyáltalán nem – ez utóbbit pedig ne alkalmazza a tanítás során. Meg kell találnunk azt a légkört, és azt a lelkületet, ami ezt a művészeti ágat a végtelennek tűnő órák és próbák mellett érdekessé teszi. Nagy öröm lenne számunkra, ha a most még csak a műfajjal ismerkedőket tíz év múlva kollégaként üdvözölhetnénk, de a legfőbb cél az, hogy aki ide jár, az megszeresse a táncot.
Nem biztos, hogy mindenki profi művésszé válik, de fontos, hogy a tánc szeretete megmaradjon benne.”
A január-februárban rendezett, féléves vizsgán korosztályok szerint elosztott A, B, C csoportban bizonyíthattak a résztvevők. „A legkisebbek esetében például a koncentráció és bizonyos képességek fejlesztésére, továbbá az izomzat erősítésére fókuszáltunk az elmúlt hónapokban. A megmérettetésen zenés, játékos gyakorlatot láthattunk tőlük, amelyet Sárközy-Holler Ágnes mesternő is velük együtt hajtott végre és ez nagy biztonságot adott nekik. A vizsgabizottságban mindenki jelen volt, aki részt vett a munkában. A tagok mind komoly szaktekintélyek: mesterem Dózsa Imre, Sterbinszky László, Leblanc Gergely, az évad Étoile-ja, Felméry Lili, Oláh Zoltán korábbi évek Étoile-jai, a friss Solymosi Művészeti Díjas Janács Evelyn balettmester és természetesen jómagam szemléztük és részletes írásbeli értékelés formájában bíráltuk el a teljesítményt. Fontosnak tartom, hogy minden növendékünk valós képet kapjon magáról, még ha azzal nem is mindig könnyű szembesülni” – mutatott rá a balettigazgató.
A mesterek – Mráz Kornélia, Radina Dace, Sárközy-Holler Ágnes és Csere Éva – mellett a képességfejlesztéssel Fajtné Thuróczy Zsuzsanna és Adorjánné Olajos Andrea foglalkozik, továbbá két, táncos képzettséggel rendelkező, a balettórán is közreműködő, szükség esetén a mestereket is helyettesíteni tudó asszisztens, Kőszegi Katalin és Antal Tünde kíséri a növendékeket az épületen belül, ügyelve a biztonságukra. „Nehezebb és nagyobb felelősség ezzel a korosztállyal foglalkozni, mint egy profi együttesnek gyakorlatot tartani. Mindent el kell magyarázni, csúszni-mászni kell a földön, milliméterről milliméterre haladva kell megmutatni, hogy hogyan lehet lefeszíteni a lábfejet, behajlítani a térdet, felemelni a lábat. Át kell formálni a testet, hogy megfelelő legyen az alakja, meg kell erősíteni az izomzatot, és az ízületek lazítására is megfelelő figyelmet fordítunk. Ez az átalakulás nem megy egyik napról a másikra, sokszor nyolc-kilenc évbe is beletelik” – avatott be a részletekbe Solymosi Tamás.
Az iskola névválasztása körüli viták is elcsitultak.
„A Magyar Táncművészeti Egyetem választ kapott a felmerülő kérdésekre, de ha jobban átgondoljuk a helyzetet, azt hiszem, mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen kezdjenek el klasszikus balettel foglalkozni. Természetesen az átjárás mindkét irányba biztosított: hol az Egyetem egyik növendéke jön át hozzánk, hol a miénk választja őket. Az Operaház változatlanul megadja a lehetőséget a Magyar Táncművészeti Egyetemnek, hogy valamelyik színpadán rendezhessék meg hagyományos vizsgaelőadásukat, és a diplomáciai kapcsolatot is gondosan ápoljuk. Fontos, hogy minden körülmény a nyugodt munkát és ezáltal a gyerekek fejlődését szolgálja.”
