A Kolozsvári Állami Magyar Színház Gorkij drámájával szerepel a POSZT versenyprogramjában. A darabbeli éjjeli menedékhely ezúttal nem a föld, hanem közvetlenül az ég alatt van.
A színház ajánlója
Gorkij valamennyi színpadi műve közül A mélyben a legihletettebb mű, ellentmondásos, gyönyörű és ma is időszerű szöveg. A mai világ valóságos tükre: a magány érzése minden szinten jelen van benne, az egyén, egy társadalmi csoport, egy nemzet, egy ország magányossága, és az egyén állandó küzdelme azzal, hogy ő a társadalomnak is része.
A mélyben egy összeomlás szélén álló világot ábrázol. A szereplőknek nincs otthonuk, családjuk, pénzük, nincsenek létfenntartási eszközeik, nincs munkájuk, jövőbe vetett reménységük, szó szerint semmijük sincs, a legvégső határon vannak. A mélyben Isten nem igazán van jelen; egyes szereplők számára létezik, de ők is küszködnek, kérdéseket tesznek fel, amelyekre szinte sosem kapnak választ. Feltevődik a kérdés, még meddig mehet el az emberiség, mielőtt teljesen elpusztul? (Yuri Kordonsky)
Az előadásra használt egyik jelző: „szépségesen fájdalmas”. Változik a néző- és a játéktér viszonya, hiszen az éjjeli menedékhely ezúttal egy padlásra kerül, a közönség pedig a színpadon ül a kolozsvári színházban: „közel azokhoz, akik körülöttünk élnek, mai híreket hallgatnak. Nem fordíthatjuk el a fejünket, néznünk kell őket.
Nincsenek cserepek, csak a gerendák, és hiába a magasság, a lakók nincsenek közelebb a fényhez. (Istenhez pedig… egyáltalán: hol van Isten ebben a világban, egészen más kérdés. Luka – Bogdán Zsolt –, hátán kőtáblák, kereszt formában. Cipeli őket.) Lebontásra ítélt, foglalt ház lehet, és nem úgy tűnik, hogy veszélytelen az ide feljutás. Akik itt húzódnak meg, gyógyíthatatlan sebeket hordoznak, érzelmeiket nehezen – nem ritkán robbanásszerű agresszióval – verbalizálják. Először Goya kísértő alakjai jutnak eszembe róluk, de mégsem jó a párhuzam. Ezek a roncsok még élni akarnak, még rendben tartják magukat, mikrotereiket, fürödnek, takarítanak, imádkoznak, olvasnak, dolgoznak, nem pedig vegetálnak, de a nyomor szélére sodródtak. Még keresik az örömöt, de alapvetően a totális agóniába süllyedés és a remény légvárainak építése közti skálán léteznek. És teszik ezt még a magányukban is létező, egymás közti véd- és dacszövetségben.
A rendező, Jurij Kordonszkij nem takargat semmit, rázúdítja a nézőre, amit rá kell. Hiperrealizmusát lírával oldja, különben kibírhatatlanná válna az egész. A színészi empátia pedig, amivel a kolozsvári társulat hatalmas energiáival és összpontosításával mutatja meg ezeket a végórás, lélektelen lelkeket, kibírhatóvá és ha meg- nem is, de átélhetővé teszi a történetet.”
Makszim Gorkij: A mélyben – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása
Fordító: Radnai Annamária
Dramaturg: Visky András
Díszlet, jelmez: Dragoș Buhagiar
Rendező: Yuri Kordonsky
Az előadás a POSZT-on június 14-én látható. További információ és jegyvásárlás
