Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Címlap Kedvenc dolgok Julie Andrewstól a jazzig

Kedvenc dolgok Julie Andrewstól a jazzig

John Coltrane egyik újra és újra feldolgozott kedvence a Richard Rogers és Oscar Hammerstein által komponált My Favourite Things.

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

Kobo

Nook

DiBook

- hirdetés -

My Favourite Things című lemezzel Coltrane érdekes hagyományt teremtett, hiszen a későbbiek során újra és újra visszatért a lemez címadó darabjához, az egyébként Rodgers és Hammerstein musicaljéből való kompozícióhoz, melyet újra és újra átalakított és elképesztő kreativitással értelmezett át. Az ezen a lemezen hallható feldolgozásban egyfajta pszeudofree zenét játszott az új felállású kvartettel, amelyben McCoy Tyner volt a zongorista, Elvin Jones a dobos és Steve Davis a bőgős.

Coltrane azért kedvelte ezt a darabot, mert szerinte

„a My Favourite Things lehetőséget ad egy újfajta szabadságra. Az előadások sikere mindig attól függ, hogy ezt a szabadságot hogyan használjuk.”

Az 1959-ben született, a Broadwayn nagy sikerrel játszott The Sound of Music című musical egyik zenei betétje a My Favourite Things, amely a hatvanas évek egyik legérdekesebb szerzeményének bizonyult. A musicalből 1965-ben film is készült, és ez a mozi minden idők egyik legnagyobb bevételét hozta a filmszínházaknak. A maga idejében még az óvodások is a My Favourite Things dallamát énekelték (a filmen Julie Andrews előadásában hallható).

Feltételezhető, hogy a dal nagy népszerűsége keltette fel a korszak egyik legnagyobb jazzmuzsikusa, John Coltrane érdeklődését is, aki először 1960-ban egy 14 perces felvételt készített a My Favourite Thingsből. A későbbi években ez a kompozíció Coltrane repertoárjának biztos és állandó darabja lett, melyet szinte minden fellépése alkalmával eljátszott, és több lemezén mindig új feldolgozásban szerepeltetett. Kiemelkedő ezek közül az a felvétel, amelyet Eric Dolphyval készített. Játszotta többek között a Birdlandben, a Newport Jazz Festivalon, a Half Note-ban és a Village Vanguardban is. 1967-ben, sajnálatosan rövid életének utolsó évében a kompozícióból félórás előadás lett, amiről az utolsó „élő” felvételt tartalmazó lemeze tanúskodik, amelyet a harlemi Olatunji Center of African Culture-ben rögzítettek.

Felmerülhet a kérdés, vajon tetszhetett-e valójában Coltrane-nak ez a musicalbetét, és ha igen, miért. A kérdés azért érdekes, mert annak ellenére, hogy sokat foglalkozott a kompozícióval, a szólóiból arra következtethetünk, hogy

nem maga a dallam érdekelte, hanem a darabban rejlő akkordváltási és szerkezeti variációs lehetőségek, például az általa visszatérően és hosszan alkalmazott hatnyolcados vamprész

(a vamp egy folyamatosan – főleg a basszusmenetben – ismétlődő, ritmikai, dallam- vagy harmóniai elem). Tény, hogy Coltrane My Favourite Things-változatai jelentősen különböznek a más jazzmuzsikusok által műsorra tűzött egyéb jól ismert, népszerű dallamok jazzes feldolgozásainak szemléletétől (mint például a Chim Chim Cheree vagy a Greensleeves). A kompozíció nála annyira megváltozott, hogy Richard Rodgers neve csak a hagyomány miatt került a lemezborítóra szerzőként. Coltrane mintegy kiindulásként, úgymond ugródeszkaként kezelte az eredeti dallamot, amely valójában „csak” a modális improvizáció inspirációjául szolgált.

Minden bizonnyal Coltrane-nek köszönhető, hogy a későbbiekben más kiváló jazz-zenészek is hozzányúltak a melódiához, így például 1963-ban Bill Evans vagy 1965-ben Dave Brubeck. Talán a legérdekesebb feldolgozás Sun Ra nevéhez fűződik, aki nyomokban követte a Rodgers által komponált harmóniákat, ugyanakkor alkalmazta a Coltrane által kitalált vampet és más progresszív zenei vívmányt is (a felvétel 1977-ben készült), ezáltal egy furcsa hibridet hozott létre, amelyből helyenként kihámozható az eredeti Broadway-showban elhangzott kompozíció.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X