Egy lángeszű nyughatatlan

Szokolay Sándor fotó: E. Várkonyi Péter / MTI

A közelmúlt egyik meghatározó zeneszerzőjének diákéveibe, egyben a II. világháború utáni évtized ellentmondásos időszakába ad bepillantást ez a kordokumentumnál jóval izgalmasabb kötet, a fiatal Szokolay közel száz levelén keresztül. A lemezmellékleten igazi ritkaságként a szerző első zongoraművei hallhatók, Boros Misi előadásában.

Az itt közölt levelek a mindennapok gondjait élő, szeretettől átitatott gyermek lelkületét tükrözik. A kortalan zseni hihetetlen mélységű gondolatai, érzelmei, képzelőereje és költői tehetsége is elénk tárul.

– írja a kötetről Bántainé Sípos Éva, a zeneszerző egyik legkorábbi tanára. Szokolay nemcsak a 20. század magyar zeneszerzésének vitathatatlanul kiemelkedő alakja, de egyben a “30-asok” nagy generációjának – Durkó, Bozay, Petrovics és mások – tagja és a háború utáni zenei élet újjászületésének egyik legizgalmasabb karaktere.

A lemezmelléklet igazi telitalálat

Boros Misi és Szokolay első zongoradarabjai tökéletes párost alkotnak, a fiatal virtuóz ösztönös muzikalitása és a felvételnek helyet adó Kodály Központ kitűnő akusztikája ideális társak a fiatal zeneszerző első, a bartóki hatások mellett már határozottan a saját zenei egyéniségét is sejtető zsengéihez.

Legtöbb kortársával ellentétben hihetetlenül termékeny szerző volt, méghozzá a legkülönfélébb műfajokban:

hét opera mellett nyolc versenymű, másfél tucat zenekari darab, és kétszáz kórusmű szerepel a közel ötszáz tételes műjegyzékben.

A legendás békés-tarhosi iskolában töltött és a zeneakadémiai évekből származó leveleket olvasgatva ugyanakkor nem nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a tizenöt nyelven bemutatott Vérnász későbbi szerzőjének a sorait olvassuk.

Szokolay Sándor: Hogy is kezdődött?…

Legend Art Kiadó

3000 Ft

Egy lángeszű, nyughatatlan, a zenéért feltétlenül és korlátokat nem ismerően rajongó tizenéves zseni mindennapjait látjuk, akinek megkapó igazságérzete és naivitással határos óvatlansága ugyanúgy kiderül a levelekből, mint önzetlensége és legfőképpen az a sajátságos, minden gondon felülemelkedő derű és optimizmus, amely egészen élete végéig meghatározó vonása maradt.