Marsovszky Johannes: „A hangszeres tudás elengedhetetlen”

Marsovszky Johannes fotó: Felvégi Andrea

Marsovszky Johannes Ligeti András és Medveczky Ádám növendéke a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A fiatal karmester első jelentős nemzetközi megmérettetése a Maestro Solti Karmesterverseny, amelynek középdöntőjébe jutott. A karmesteri hivatásról és további terveiről kérdeztük.

– Hogyan fordultál a karmesterség felé?

– A családomban nem volt professzionális zenész, a klasszikus zene szeretetét viszont örököltem a szüleimtől. Egészen kicsi koromtól a komolyzene közelében érezhettem magam, és ennek megfelelően megfordult a fejemben, hogy hegedűművész vagy zongorista leszek, sőt még az énekesi karriere gondolata sem állt messze tőlem. A vezénylés felé egy gyermekkori Varázsfuvola előadás fordított, olyan nagy hatással volt rám az opera, hogy kijelentettem, karmester szeretnék lenni. Az elképzeléseim később a Bartók Konziban váltak elérhetővé. Karvezetést tanultam kitűnő mesteremnél, Kocsis-Holper Zoltánnál, akinek személyisége és a korábbi benyomásaim végleg a karmesterség felé tereltek.

Marsovszky Johannes

– Több hangszeren is képezted magad. Milyen mértékben segítenek ezek a tanulmányok karmesteri munkádban?

– Ez a tudás elengedhetetlen egy karmester számára, hiszen a hangszeres tanulmányok utat mutatnak a megformálás és a kifejezés terén, valamint egy művész itt tapasztalja meg igazán az együttzenélés örömét. Karmesteri feladataim során mindig tudok arra építeni, amit hegedűn Réger Judittól, vagy a zongorán Kékesi Judittól középfokon elsajátítottam, nem beszélve az ütőhangszeres tanulmányaimról és az énektudásról. Énekesként felléptem operakórusban és szólistaként is, énekeltem például a Gärtnerplatztheater Varázsfuvola előadásában is, az első és második kisfiú szerepére Alison Hagley készített fel. Minden tapasztalat fontos, hiszen hozzáad a zeneiségemhez, biztonságot és következetességet kölcsönöz.

– Mi a legfontosabb, amire egy új darab megtanulásánál odafigyelsz?

– Egy új mű elsajátításánál a darab struktúráját, felépítését vizsgálom, mint egy épületnek a vázát. Mindig külön kis részekre bontom a feladatokat, ugyanúgy mint amikor hangszeren játszom. Számomra fontos, hogy minél előbb össze tudjam állítani a darabot fejemben, ezért a lehető leggyorsabban megpróbálom megtanulni kívülről. Ezalatt természetesen vizsgálom a kompozíció tartalmát, nyelvezetét, érzelmi vetületeit és a mű konkrét történetét. Szeretek minél többet információt megtudni az alkotásról és a szerzőjéről. Ha nem merülök el abban az atmoszférában, amit a zenei szövet nyújt, úgy gondolom nem tudom megfelelően tolmácsolni. Az elképzeléseimet a zenekar felé világosan, és érthetően kell közölnöm, csak így tud fejlődni a darab a próba közben is. Összességében ez egy hosszú és átfogó folyamat, hiszen az zenei szövet az előadásokon túl is fejlődik, érlelődik.

Cser Ádám: „Csak a dobogó jelent igazi sikert”

– Egy karmesterverseny lehetőségeket rejt magában, számodra mit jelent ez a megmérettetés?

– A mostani az első nagyobb nemzetközi versenyszereplésem, és nagyon örülök, hogy bent lehetek a középdöntőben. Ez számomra egy lehetőség, hogy megmutassam, mit tudok, és mi az, amit át tudok adni. Elsősorban számomra fontos, hogy tudjam, hol tartok, és milyen irányba szeretnék fejlődni. Egy nemzetközi megmérettetésen mindig nagyon motiváló az átfogó repertoár, amit időre el kell sajátítani, majd úgy előadni, hogy annak tétje is van.

– Milyen terveid vannak a verseny után?

– Június 8-án diplomázom a budapesti Zeneakadémián, így a verseny után erre kell koncentrálnom. Tanáraimtól, Ligeti Andrástól és Medveczky Ádámtól nagyon sokat tudok tanulni, így minden lehetőséget kihasználok. Számtalan próbát látogatok több zenekarnál, megpróbálok minél többet megfigyelni a karmesterek munkájából és több versenyre, illetve kurzusra jelentkeztem. Remélem, hogy sok tapasztalatot tudok szerezni, ez a legfontosabb a következő években.