Közreműködőiben és rendezésében egyaránt egyedülálló bemutatóra készül a Magyar Állami Operaház. Január 27-én az Erkel Színházban Almási-Tóth András újraálmodott világában és hazai énekesek előadásában kerül színpadra a Porgy és Bess.
Amikor 1935-ben bemutatták George Gershwin főművét, a Porgy és Bess című operát, egyesek – félreértve a szerzői szándékot – sérelmezték a feketékkel szembeni előítéletek erősítését. Az afroamerikai közösséget bemutató alkotás középpontjában ugyanis egy kripli koldus és egy kábítószerfüggő nő különös szerelme áll. A feketék zenéjét hosszú évekig tanulmányozó Gershwintől viszont mi sem állt távolabb, mint hogy útjába álljon a színesbőrűek társadalmi elfogadásának.
„Ezt a döntést a művészeti vezetésre kellene hagyni akár itt (az USA-ban), akár máshol a világban, és nem jogi megkötésnek kellene lennie.”
Donal Henahan, New York Times, 1985
Az „I Got Plenty O’ Nuttin” kezdetű operaslágerrel vagy épp a könnyűzenei sikerekig menetelő „Summertime”-mal a szerző kifejezetten a széles közönség érdeklődésének homlokterébe helyezte az afroamerikai kultúrát. Az egyenlőségért folytatott harc közben a Porgy szövegírója, a zeneszerző öccse, Ira Gershwin talán túlzásba is eshetett, amikor a ’80-as években, halála előtt bevezette az „all-black cast”-ot, vagyis hogy csak született fekete énekesek adhassák elő az operát.
„A történet legalább annyira alkalmazható a nem fekete közösségekre is, és ezt széles körben elismerik. Ez egy nagyon emberi történet. Lehet, hogy az 1900-as évek fekete déli államaiban játszódik, de a benne lévő érzelmek egyetemesek.”
Clarke Peters, énekes (idézi: Kurt Barling, BBC, 2006)
A Magyar Állami Operaház a kitétel bevezetése előtt, 1970-ben saját művészeivel bemutatta Gershwin darabját, a címszerepekben Radnai Györggyel, Begányi Ferenccel, Házy Erzsébettel és Andor Évával. A Mikó András rendezte produkció bő tíz évvel később még egy felújítást is megért, olyan neves énekesekkel, mint Sólyom-Nagy Sándor és Kukely Júlia.
„Ez történelmi pillanat – állítja a zenei rendező, Gareth Valentine, aki szinte légfrissítővel fújta le a partitúrát, új táncbetéteket hangszerelt (miközben az eredetiben nincs is tánc), a zenekart létszámát 55-ről 20-ra csökkentette (szintetizátorokat segítségül hívva), és a női szólamokat mélyebbre transzponálta, mert véleménye szerint a szólamok túl magasak ahhoz, hogy érteni lehessen őket.”
Az Independent cikke (2006) Trevor Nunn új produkciójáról
Az elmúlt 35 évben azonban sem az Opera, sem más társulat nem játszhatta a Porgy és Besst, ha nem felelt meg az előírásoknak. Ezt a jeget töri meg idei évadában a Magyar Állami Operaház, amikor kiváló magyar énekeseivel adja elő Gershwin remekművét.
„Ennek az operának a modernizálása, a történet áthelyezése sosem volt egyszerű. Ez abból adódik, hogy Gerwshwinék ragaszkodtak ahhoz, hogy mindig all-black cast énekelje – ami nem probléma egy fokvárosi produkciónak.”
The Scotsman, 2010
A produkciót Almási-Tóth András rendezi, akinek véleménye szerint az „all-black cast” inkább kárára vált a darabnak, hiszen a megszorítás miatt alig került színre, s így kiesett az operavilág körforgásából.
Míg a előadói, színpadra viteli megoldások mára megújultak – hiszen máshogy játsszuk, énekeljük és szcenírozzuk Puccinit, mint 50 évvel ezelőtt –, ez az opera mindebből kimaradt, és nagyon steril a megvalósítása: csakis a Catfish Row-n és a ’30-as években játszódhatott, amitől átszövi egyfajta meseszerűség, és kiveszett belőle a valódi élet
– véli a rendező, aki újrafelfedezésként éli meg a művel való munkát, és merőben más környezetbe helyezi a Porgy és Besst.
Egy kényszerből kialakult helyen játszódik, ahol természeti katasztrófa vagy politikai üldöztetés következtében otthonukat vesztett emberek laknak. Ehhez az ideiglenes élettérhez nincs sok kötődésük, elvágyódnak onnan az ígéret földjére…
Az operában jelentős szerepet kap a kórus, olyannyira, hogy Almási-Tóth egyfajta oratóriumi értelmezését is érvényesnek tartja a néhány szólistával és énekkarral elmesélt történetnek. Ezt az elképzelést erősíti az emberi létezés, hontalanság, otthon és a boldogság keresésének témáját boncolgató szüzsé is.
A rendező munkáját Sebastian Hannak díszlet- és Lisztopád Krisztina jelmeztervező segítette. A Magyar Állami Operaház Énekkarát (megbízott karigazgató Csiki Gábor) és Zenekarát Dénes Istvánvezényli. A főbb szerepeket Palerdi András és Bakonyi Marcell (Porgy), Létay Kiss Gabriella és Sáfár Orsolya (Bess), Balczó Péter és László Boldizsár (Sporting Life), Szegedi Csaba (Crown), Haja Zsolt és Fülep Máté (Jake), Rőser Orsolya Hajnalka és Fodor Beatrix (Clara) alakítja.
A minden túlzás nélkül történelminek és világszenzációnak számító premier remélhetőleg kitapossa az utat a világ dalszínházai számára, hogy minél több helyen csendülhessen fel ez az előadásra érdemes opera.
„Egy operában igenis számít a megjelenés. De a hang, a művészi kifejezés és a drámai jelenlét még inkább számít.”
Anthony Tommasini (idézi: Georg Predota, Interlude, 2017)