Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Brandenburg Ádám: „Minden darabom a saját határaim feszegetése”

Brandenburg Ádám: „Minden darabom a saját határaim feszegetése”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Brandenburg Ádámot korosztálya kiemelkedő tehetségének tartják. Az alkotás mellett tanít, kutat, doktorálni készül – és sorra szerzi az elismeréseket. Legutóbb az Artisjus-díját nyerte el „Az Év Junior Komolyzenei Alkotója” kategóriában. A fiatal zeneszerzővel mérföldkövekről és átlépésre váró határokról beszélgettünk.

– Hogy vezetett az utad a zeneszerzői pályára?

– Elég korán, még általános iskola környékén körvonalazódott, hogy mindenképp zenei pályára szeretnék menni, de hogy konkrétan mi legyen, azon sokáig gondolkodtam. Eleinte zongora szakra készültem, aztán elkezdtem inkább a jazz zene felé közelíteni. Volt egy jazz-gitáros és egy jazz-zongorista periódusom is, végül 15 éves korom környékén döntöttem el, hogy zeneszerzéssel szeretnék foglalkozni.

– A koncertzenén kívül színház- és könnyűzenével is foglalkoztál már. Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?

– Szívesen kipróbálok bármilyen műfajt, de ami hozzám a legközelebb áll, az mégis a koncertzene, azon belül is a komolyzenei, nagyzenekari absztrakt zene. Ebben a műfajban, stílusban igyekszem minél több darabot írni a közeljövőben. Alkalmazott zeneszerzésen belül pedig szívesen írok filmzenéket – az utóbbi időben egy kicsit alábbhagytak a megkeresések, de ettől függetlenül ez is érdekel még.

Jeney Zoltán és Brandenburg Ádám Artisjus-díjas

– Jelenleg milyen projekteken dolgozol?

– Pont a napokban kaptam két filmzenei felkérést, de ezek majd 2019-ben lesznek esedékesek. Korábban, még az Új Magyar Zenei Fórum verseny különdíjaként ajánlották fel, hogy írhatok a Magyar Rádiónak egy húszperces nagyzenekari darabot.

Lehet, hogy ez most egy oratórikus mű lesz, mert felvetették a kórus használatát is, ami eléggé csábítóan hangzik.

A doktori kutatásom mellett van egy olyan projektem is, ami a színházhoz köthető: hogyan lehet a zenét összehozni a monológokkal? A Színművészeti Egyetem keretein belül dolgoznék ezen, egy melodráma szerűség kezd kirajzolódni a fejemben. Még gyűjtöm a verses anyagot hozzá, de igazából az lenne a cél, hogy egy Arany-vers köré tennék egyéb műveket 20-21. századi magyar költőktől, és ezt egy vonószenekari kísérő zenével látnám el.

– Hogy készülsz fel egy-egy nagyobb munkára?

Van egy inspirációs szakasz, ami nálam nagyon fontos. Abban az esetben, ha megrendelésről van szó, szeretek részletesen egyeztetni az elképzelésekről, és valahogy megtalálni a közös nevezőket.

Nagyon sokat szoktam meríteni más szerzők munkáiból

is, kortárstól kezdve a régizenéig sok minden inspirál. Egy felkérés esetén még az is meghatározó, hogy mi az apparátus, koncertzenéről vagy alkalmazott zenéről van szó, milyen hosszú lehet, vokális vagy instrumentális, szóval ezek már szabnak egy keretet az embernek, hogy el tudjon indulni egy úton.

– A korábbi munkáid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

Talán az egyetlen eddigi nagyzenekari darabomat emelném ki, a Prières nocturnes-t, ami az ÚMZF-en is indult. Fontosak számomra a zeneakadémia évei alatt írt darabok is, mert mindegyik egy kicsit a saját határaim feszegetése volt, a stílus szempontjából vagy a darab komplexitását tekintve. Ami még nagyon szívügyem, az a szakrális zene. Van egy tízfős zenekarunk, ahol igényes könnyűzenén keresztül igyekszünk átadni az evangéliumi üzenetet. Ez számomra egyébként a komolyzenében és a kóruszenében is elsődleges. Szeretek bibliai szövegekhez, imádságokhoz nyúlni.

– Prières nocturnes című daraboddal több díjat is elnyertél. Mit jelent számodra a címe: „Éjszakai imák”?

– Nehéz körülírni, mert itt főleg impressziókról van szó, emberi benyomásokról, hogy nekem milyen élmény volt egy-egy ilyen éjszakai imádság, vagy hogyan emlékeztem vissza rájuk. Ennek a különböző megfestéseire gondoltam a zenedarab komponálásánál, erre a jelenségre próbáltam absztrakt leírást alkotni.

– Milyen tárgyat tanítasz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen?

– 2014 óta vagyok az egyetem óraadó tanára, most már a doktorimat is ott csinálom – magyar filmzene témában kutatok, és ezzel összefüggő kurzusokat vezetek. Van például egy Film és zene című tárgyam, de szolfézst és zeneelméletet, illetve egy kisebb csoportnak összhangzattant is tanítok.

– Korábban is vonzott a tanári szerep, vagy ez egy váratlan lehetőség volt?

– Gondoltam rá, én nagyon szeretem a tanítást. A kutatás mellett azért is végzem a doktorit, hogy majd az egyetemen taníthassak – akár a Színművészetin hosszabb távon, de nagyon jó lenne egyszer a Zeneakadémián is oktatni.

– Mivel kapcsolódsz ki a szabadidődben?

– Igyekszem magam rávenni, hogy minél többször sportoljak. Ezt próbálom nagyon tudatosítani az életemben, mert nyilván ez egy olyan szakma, ahol az embernek rengeteget kell ülnie, legyen szó olvasásról, kutatásról, zongorázásról vagy darabírásról. Illetve az utazást is ide vehetjük, szeretnék minél több helyre eljutni.

– Hova szeretnél eljutni?

– Olyan hely, ahová mindenáron el akarok jutni, amiről azt érzem, hogy nem halhatok meg úgy, hogy soha nem jártam ott, talán nincsen. De olyan országot, ami érdekel, szinte minden kontinensen találnék. Nagyon szívesen felfedezném Kubát vagy Japánt, de Új-Zélandra is jó lenne eljutni.

Balogh Máté és Tornyai Péter nyerte az UMZF Zeneszerzőverseny első díját

– A karriereddel kapcsolatban van olyan célod, amit mindenáron el akarsz érni?

– Lehet, hogy kellene kitűznöm magamnak hosszútávú célokat, de jelenleg az előttem álló évek teendői foglalkoztatnak. Persze örömmel töltene el, ha Európa-szerte vagy világszerte elhangozhatna egy-egy darabom, és értékes, illetve maradandó életművet hagynék egyszer magam után.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X