Amikor Carl Bechstein 1853-ban megalapította máig sikeres zongoragyárát, nem sejtette, hogy a patinás üzemben a hangszerészek mellett fizikusok és feltalálók is dolgoznak majd. A C. Bechstein Flügel & Pianinofabrik megbízására a világhírű Nobel-díjas fizikus, Dr. Walther Hermann Nernst (1864–1941) valósította meg a cég egyetlen elektromechanikus zongoráját, a Neo-Bechstein-Flügelt.
Dr. Nernst a berlini Heinrich Hertz Institut, a Siemens & Halske cég és Dr. Frankó István magyar elektromérnök szakmai támogatásával a Förster-Elektrochordhoz nagyon hasonló, de részleteiben eltérő működésű hangszert kísérletezett ki. A rezonátor nélküli acélkeretre feszített húrokat ötösével vezette a patkó alakú, mágneses hangszedők alatt. Annak ellenére, hogy a mindössze 170 centiméter hosszú korpuszban a megszokottnál jóval rövidebb húrokat mikrokalapácsokkal szólaltatta meg, hangja a nagy koncertzongorákéval vetekedett.
Feltalált egy hangszert, cserébe tíz évig lehallgatókészülékeket tökéletesíthetett Szibériában
A hangerőt a bal oldali pedállal változtathatta, így az akkordokat fokozatosan beúsztathatta, majd elnémíthatta, sőt a már megszólaltatott hangot is tovább erősíthette vagy halkíthatta. A jobb oldali pedállal a hangtompítókat mozgathatta, melyekkel lantok és csembalók hangját is utánozhatta, míg a pedál felengedésével percekig kitartott fuvola- vagy orgonaszerű hangokat is kelthetett. A vákuumcsöves hangerősítő berendezésen kívül a Bechstein-Nernst-Siemens-Flügelnek is nevezett instrumentum szekrényébe egy rádiót, míg a zongora mellé helyezett hangszóródobozba egy hanglemezjátszót építettek be.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
Az univerzális házi music centerek és a „Music Minus One” hanglemezek előfutáraként, a muzsikus a felvételeken szereplő énekest vagy hangszerszólistát kísérve, akár otthonában is együtt játszhatott kedvenceivel. A zongoraművészek számára is hasznos szerkezet volt, segítségével a kamaradarabokat vagy versenyműveket az előre felvett kísérettel gyakorolhatták. A szorgalmas muzsikusok fejhallgatóval, a szomszédok zavarása nélkül akár éjjel is kedvükre zenélhettek.
A rádiózás mindent elsöprő népszerűsége óriási konkurenciát jelentett a hangszergyárak és a zenészek számára is, így az akkor legmodernebb technológiákat ötvöző modelleket kísérleti és piackutatási szándékkal dobták piacra. A gyár adatai alapján 1931 és 1932 között mindössze 79 Neo-Bechstein-Flügelt gyártottak és értékesítettek, és csak további 99 példány elkészítését tervezték.
