Az UNESCO világörökségi egyezményét afféle „Tájak, korok, múzeumok”-mozgalomként tartja számon a nagyközönség, holott nem csak vadregényes kanyonok és régi kolostorok élvezhetik a program védelmét. A szervezet kevésbé ismert, szellemi kulturális örökségeket tartalmazó listája az emberiség kézzel nem fogható teljesítményeinek – szokások, teremtéstörténetek, mesterségek és főleg: zenék – gyűjteménye.
Ezt a listát olyan böngészni, mint beszabadulni nagyszüleink padlására, és elszöszmötölni a régi cuccok között, ahol nagyon sok meghökkentő dologra bukkanhatunk. Az ilyen „kincsfelfedező padlástúrákra” szakosodott PONT Fesztivál idén a Földközi-tenger partvidékének hagyományaira koncentrál, és a húsvéti ünnepkör szokásait mutatja be.
Az UNESCO-t 1946-ban az ENSZ kulturális, oktatási és tudományos intézményeként alapították meg, s célja a népek közötti együttműködés ezeken a területeken. A védett kulturális hagyományok listáját csak 2009-ben kezdték összeállítani. Az első két évben 90-90 tétel került fel a listára, amely azóta évente körülbelül harminc kulturális hagyománnyal bővült, és jelenleg csaknem 400 elemből áll. Van köztük mongol kalligráfia, grúz borkészítési módszer és szlovén passiójáték, de a legtöbb listázott tradíció kétségkívül zenei, és sokszor még azoknak is részét képezi a zene, amelyek alapvetően nem zenei vonatkozásuk révén kerültek a listára.
Az összeállításra idén került fel a görög rebetiko és a délszláv kóló, az ír dudajáték, valamint egy indonéz csónakkészítési módszer is. Fontos tudni, hogy nem a tokaji borhoz vagy a pármai sonkához hasonló, a használatot bizonyos területre korlátozó védjegyoltalomról van szó – a lista alapvetően erkölcsi védettséget nyújt, és kötelezettséget ró a beterjesztő államokra, hogy gondot fordítsanak ezeknek a tradícióknak az ápolására. A legismertebb magyar példa a táncház, amelyet világszerte az egyik legjobb hagyományőrzési gyakorlatként tartanak számon. UNESCO-listás még a mohácsi busójárás, a matyó népművészet és a Kodály-módszer is.
A PONT Fesztivál első alkalommal a közép-ázsiai türk népek kultúrája köré szerveződött, 2018-ban pedig a Mediterráneum hagyományaira és a húsvéti szokásokra irányítja a figyelmet. Mit jelent ez a zenei kínálatban? Például a szárd férfikórusokat, az andalúz flamencót, a horvát bećaracot. A magyarországi hagyományokat is különlegességek képviselik: Szalóki Ági koncertje legújabb népzenei lemezének anyagából, Tímár Sára református népénekei és passiódalai, a Romano Drom és a Berán Quartet közös, a roma folklórt a klasszikus vonósnégyes hangzásával elegyítő programja.
Szardínia szigetének kimondottan a húsvéthoz kötődő a cappella – azaz kíséret nélküli – énekes hagyománya a canto e tenore. A szárd férfikórusok számára az év csúcspontja a húsvéti nagyhét, egész évben erre az alkalomra készülnek. A kórusokban a négy énekes egyben négy szólamot is jelent, amelyek neve – hangfekvés szerint a magasabbtól a mélyebb felé haladva – boche, mesu boche, contra és bassu. Ahogy Korzikán, úgy Szardínián is létezik a férfikórusoknak egyházi, a nagyhéthez kötődő és szekuláris repertoárja.
A fesztiválon napjaink egyik legnevesebb szardíniai férfikórusa, a Cuncordu e Tenore de Orosei mutatja be ezt a hagyományt.
Horvátország hozzánk legközelebbi részén, a szlavóniai Dél-Baranyában honos a bećarac. A török eredetű szó horvátul legényt, agglegényt jelent. Dramatizált zenéről van szó, amely provokatív, kacér és humoros. Szólóénekes és kórus adja elő, a kíséretet pedig tambura- vagy dudazenekar szolgáltatja. Ennek az egyik legértőbb előadója éppen a magyarországi
délszláv hagyományokról mindent tudó Vujicsics Együttes – ők is fellépnek a fesztiválon.
A Földközi-tenger partvidékén tőlünk kicsit távolabb, Andalúziában honos az egyik legismertebb UNESCO által védett hagyomány, a flamenco. Feszes tempója, staccatói
sok feszültséget hordoznak, a témák is gyakrabban fejeznek ki fájdalmat, mint örömöt. A flamenco-előadókat is legalább annyira tisztelik expresszív előadásukért, az átéltségért, mint zenei képességeikért. A flamencóban leginkább gitár kíséri az éneket, de a taps is alapvető, szerves része a zenének. A PONT Fesztiválon is autentikus triófelállást láthatunk.
Ahogy a szárd tenorék, úgy a flamencozenészek sem csak koncerteznek, hanem tanulni is lehet tőlük workshopokon.
Szerencsére az UNESCO listáját mintha csak arra találták volna ki, hogy egy izgalmas családi fesztivál alapanyaga legyen: lesz mézeskalács-készítés horvát módon, bemutatják a cremonai hegedűkészítő-mesterséget (Stradivari!) és a francia Aubusson város híres, gobelinszerű szőnyegkészítési módszerét, mediterrán meséket mondanak, lesz sonkakóstolás és tojásfestés, fotókiállítás, szicíliai bábozás, gólyalábasok utcaszínháza –
a programok a megszokott helyszínen, a Várkert Bazárban várják a közönséget.
