A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül először kerül sor a hazai és a nemzetközi barokk zene legunikálisabb előadóit felvonultató Zsabó Fesztiválra. A programsorozatban Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor április 14-én a Nemzeti Múzeumban ad ízelítőt a korszak billentyűs irodalmából, olyan különleges hangszereken, amiket aligha hallhatott korábban a hazai közönség.
– Nem csak a repertoár, de a megszólaló hangszerek is egyediek. Hogyan állítottátok össze a műsort?
Tóth-Vajna Zsombor: Valóban több billentyűs hangszert szeretnénk bemutatni, többek között egy olasz, egy francia és egy német csembalót, de megszólal majd egy fortepiano is, amely egy Anton Walter által épített zongora kópiája, az a típus, amire Mozart is komponálta a zongoraversenyeit.
– Egy korábbi interjúban beszélgettünk róla, mennyire nemzetspecifikusak az ebben a korban készült darabok. Milyen műveket hallhatunk a különböző hangszereken?
– TVZs: A megszólaló olasz csembaló az egyik legrégebbről fennmaradt hangszertípus másolata, amit 1521-ben készítettek Rómában. A csembaló eredetije jelenleg egy londoni múzeumban van. Ezen korabeli magyar darabokat játszom majd, de egy velencei mű és egy Frescobaldi-toccata is megszólal. Érdekességként hangzik el egy Byrd kompozíció, amit azért az olasz programba tettünk, mert a korszakban Anglia a megfelelő hangszerépítők hiányában Itáliából rendelte a csembalókat.
A francia hangszeren Couperin-darabok szólalnak meg, illetve egy Purcell-szvit, ami szintén abból adódik, hogy az angol királyi udvar Purcell korában éppen a francia kultúra meghatározó hatása alatt volt, így a billentyűs darabok hangzásvilága és a díszítettség is a szomszédos ország zenéjét idézik. A harmadik hangszer egy 1714-es türingiai csembaló másolata, pontosan az a típus, amivel Bach is dolgozott, így természetesen megszólal a C-dúr preludium és fuga, ezek után pedig egy töredékeiben fennmaradt Händel-szvit hangzik el, amit két csembalón játszunk. Ez egy igazán különleges alkalom, hiszen nagyon ritkán hallani két csembalót egymás mellett.
– Múzeumi környezetben hallhatjuk majd a műveket. Mi teheti igazán vonzóvá ezeket a darabokat?
– Tóth-Vajna Gergely: Minden koncertünkre jellemző, hogy mielőtt elhangzanának a művek, különböző információkat osztunk meg a szerzőkről, vagy a keletkezés körülményeiről. Az a tapasztalat, hogy az előzetes ismeretek élvezetesebbé teszik a zenehallgatást. Beszéltünk arról, hogy egy zenei ívet szeretnénk bejárni a mostani koncerten, amihez a bevezetők is hozzásegítenek, hiszen nem titok, hogy még a régizenét ismerő hallgatók számára sem a leggyakrabban játszott darabokat szólaltatjuk majd meg.
– A koncert műsora megmutat valamit a ti zenei fejlődésetekből, kutatásaitokból?
TVZs: Fontos kiemelni, hogy a hangszerek saját szerzemények. A koncerten utoljára megszólaló a fortepiano tavaly előtt lépett be az életünkbe, a német csembaló éppen januárban érkezett meg hozzánk, az olasz hangszert pedig két éve vettem egy ösztöndíj segítségével.
TVG: A fortepiano az én szerzeményem volt, tíz évvel ezelőtt tetszett meg egy mesterkurzuson, és két éve tudtuk megvenni. Egy nagyon precízen felépített top minőségű hangszer, ami díszítésében is részletesen kidolgozott. Eredetileg egy kanadai megrendelőnek készült, de egy szerencsés véletlen folytán mi tudtunk szert tenni rá.
– Említettétek a közösen, két csembalóval előadott művet. Mi jellemzi a köztetek lévő színpadi összhangot?
TVZs: Fiatalon együtt jártunk zongoraórára, egy idő után pedig a tanárunk arra lett figyelmes, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, emiatt ennek véget kellett vetni, de a négykezesek alkalmával egyértelmű volt, hogy kivel játszunk.
TVG: Korábban komoly sértődések adódtak abból, ha esetleg ellentétes volt a zenei elképzelésünk, de mostanra már érvekkel tudjuk meggyőzni egymást. Ha pedig nem, akkor természetesen valakinek kompromisszumot kell kötnie.
TVZs: Kevés embernek adatik meg, hogy a testvérével játszhasson a színpadon, ami természetesen praktikussági szempontból sem utolsó, hiszen egyelőre ugyanabban a lakásban élünk mindketten, és arra sem kellett időt fordítani, hogy hozzászokjunk egymás színpadi karakteréhez, viselkedéséhez.
TVG: A közös játék egyébként biztonságot is ad, ha szólóban lépek a színpadra sokkal több bennem az izgalom, mintha a testvéremmel együtt. A koncert négykezes darabjának azért is örülök, mert novemberben lemezfelvételünk lesz, ahol csak olyan műveket játszunk, amik két csembalóra és két fortepianóra íródtak, valamint egy olyan C. Ph. E. Bach alkotást, ami egy csembalót és egy fortepianót szólaltat meg.
