Június 19-én nyílik, és szeptember 23-ig látogatható a debreceni Modemben az Impressziók című kiállítás, amelyen Monet, Degas, Cézanne, Van Gogh, Modigliani, Matisse, Picasso, Warhol, Lichtenstein és Francis Bacon művei, mintegy ötven műalkotás vezet végig a művészettörténeten a 19. századtól a 20. század második feléig.
A Johannesburgi Művészeti Galéria gyűjteményéből 56 műalkotás, olajfestmények, akvarellek és grafikák érkeztek 11 ládában, amelyeket 48 órás akklimatizáció után lehetett kibontani. Ezt követte az állapotfelmérés, majd az installálás a dél-afrikai galéria gyűjteménykezelőjének és művészettörténészének felügyelete mellett, olasz és magyar szakemberek részvételével.
A tárlat hat szekcióban, kronológiai sorrendben mutatja be a 19. század második felének és a 20. század első felének művészeti törekvéseit Süli Zakar Szabolcs kurátor munkája nyomán. A kiállított anyag legértékesebbjei Alfred Sisley több mint 3 milliárd forintra értékelt Folyópart Veneux-nél című 1881-es műve és Monet Tavasz című, 1875-ben készült olajképe.
A kiállítás első szekciója a 19. századi angliai törekvésekkel indul; a preraffaeliták legjelesebb képviselői által jegyzett művekkel, köztük John Everett Millais és Dante Gabriel Rossetti alkotásaival. Utóbbitól érdemes kiemelni a Regina cordium című mesterművet, a szívek királynőjét, Elizabeth Siddal-t, akivel a festő intenzív, de tragikus kimenetelű szerelmi kalandot élt meg, s amely a nő valószínűsíthető öngyilkosságával ért véget. Lawrence Alma-Tadema festménye, Az elsőszülött halála, egy sötét és képzelettársításokban gazdag egyiptomi környezetben játszódó kifinomult és melankolikus jelenetet ábrázol.
A preraffaeliták után, megbontva a kronologikus gondolkodást, rajzokat és grafikákat láthatunk az egész kiállítás időszakát átölelő alkotói korszakból, többek között Vincent Van Gogh szénrajzát (Idős férfi portréja), Amedeo Modigliani rendkívül érzéki nőábrázolását, Matisse és Picasso munkáit.
William Turner két érzéki tájképét követik a barbizoni iskola festői, akik az igazság keresésének újfajta megközelítését választották, a plein air festésmódot. Jean-Baptiste Camille Corot kis tájképe, Gustave Courbet normandiai Étretat sziklái és Jean-François Millet tipikus parasztábrázolása egyaránt megjelenik a kiállításon.
Az impresszionista festőket olyan alkotások vezetik be, mint Johan Barthold Jongkind és Eugéne Boudin könnyed tengerparti festményei. A tárlat egyik fő egységét adó impresszionisták csoportját olyan kimagasló művek képviselik, mint Edgar Degas táncosnőket ábrázoló pasztellképe, Claude Monet Tavasz című olajfestménye és Alfred Sisley színes folyópartja. Ugyancsak kiemelkedő alkotókkal képviseli magát a posztimpresszionista szcéna, a falakon többek kötött Paul Cézanne, Paul Signac, Pierre Bonnard, Edouard Vuillard, Andre Derain munkái láthatóak.
A gyűjteményt reprezentáló válogatás figyelmet szentel a 20. század Dél-Afrikája művészetének is: az ezt bemutató szekcióban főként a helyi expresszionizmus egyik jelentős képviselőjének számító Maggie Laubser, továbbá Maude Sumner, Selby Mvusi és George Pemba munkái kerülnek a falakra, akik művészetében határozott érdeklődés figyelhető meg az ország hagyományait is elmesélő társadalmi kérdések iránt, de foglalkoztatja őket a városi élet és az apartheid valósága is.
Az Impressziók utolsó szekciójában a század második felének kiemelkedő képviselői, Pablo Picasso és Francis Bacon, valamint az amerikai pop art két főszereplője, Robert Lichtenstein és Andy Warhol jelenik meg, utóbbitól a Joseph Beuysnek ajánlott triptichon szerepel a kiállításon.
