Az alábbi bejegyzésben, mely továbbra is Simon Izabella idézeteit követi, fontos szerepet kapnak Steven Isserlis könyvei is, akinek a kamara.hu gyermekeknek szóló előadása, az Aranyhúrocska és a három cselló szövegét is köszönhetjük.
A könyvben szereplő renddel kapcsolatban a fantáziánkban megjelent a szabadkőművesség, mégpedig az Esz-dúr formájában, amely Mozart idejében a szabadkőművesség hangnemévé vált.
Érdekes, hogy Mozart 1785-ben annak a páholynak vált tagjává (Zur Neugekrönten Hoffnung), amelyhez Esterházy Miklós is csatlakozott, aki Beethoven mesterének, Haydnnek volt pártfogója. Haydn egy alkalommal így fordult Leopold Mozarthoz: „Az ön fiánál nem ismerek nagyobb zeneszerzőt, sem hírből, sem személyesen.”- „Igencsak nagy dicséret egy másik muzsikus zsenitől” ‒ fűzi hozzá az idézetet papírra vető Isserlis.
A szabadkőműves számmisztika bonyolult rendszerében a hármas központi számát az Esz-dúr három „b” előjegyzése szimbolizálja, mely programunkban Mozart és Schumann Esz-dúr zongoranégyeseiben tükröződik.
A kamara.hu/5 műsorában szerepel Schubert Esz-dúr Notturnója is, mely darab 2015-ben is felcsendült a fesztivál Elsők és utolsók címet viselő évadában. Az akkori műsorfüzet az alábbi sorokat fogalmazza meg: „Az A-dúr hangnem Mozartnál rendszerint a boldog szerelemmel kapcsolódik össze […] ezt a jellegzetesen mozarti hangot a később érkező zeneszerzők közül talán csak Schubert tudja újra megszólaltatni. Az Esz-dúr notturno mámorító álomhangzásából nehezünkre esik felébredni.”
Isserlis a Schubert-fejezetben pedig arra tér ki, hogy „bármilyen hihetetlen, de Schubert szinte autodidakta volt. A konvinktusban tanult ugyan zeneszerzést a híres Salieritől (akit Miloš Forman Amadeus című filmje úgy ábrázolt mint Mozart halálos és féltékeny ellenfelét), ám ezek az órák nem lehettek túl gyakoriak.” Schubert a D 897-es jegyzékszámú zongoratrióját utolsó éveiben írta, ahogy a D 929-es Esz-dúr és a D 898-as B-dúr zongoratriókat is ‒ utóbbival kapcsolatban létezik egy sejtés, miszerint eredetileg a Notturno e mű lassú tételének készült. Ez a feltételezés a Florestan Trio Schubert-lemezének leírásában is szerepel, mely triónak az az Anthony Marwood a hegedűse, aki idén fellép a kamara.hu-n is.
A fesztiválon több alkotó életművének legjelentősebb, illetve utolsó műve jelenik meg – ilyen Hesse regénye is. Franz Schubert halála előtti évében komponálta a Notturnót, amely annak ellenére, hogy ritkán játsszák, igen jelentős darab.
A darabok komponálásának idején halt meg Beethoven (1827), egy évvel később Schubert. Egy Gramophone-cikk arról is beszámol, hogy Schubert alkotómunkájára az is hathatott, hogy Beethoven számára az Esz-dúr volt a kulcs a heroikusság kifejezéséhez. Schubert a visszaemlékezések szerint rajongott Beethovenért, de azt nem tudjuk, hogy személyesen találkoztak-e. Isserlis ezzel kapcsolatban így ír (nem csak) gyerekeknek szóló, Miért hordott póthajat Haydn hajdanán c. kötetében: „Schubert és Beethoven könnyen összefuthatott egymással az utcán, valamelyik fogadóban, zeneműboltban, vagy akárhol máshol. De vajon valóban találkoztak? […] A zenetörténészek a mai napig vitatják.” Schubertnél maradva, és felvezetve Schumann fiktív társaságát, a csellista arra is kitér, hogy a zeneszerző a Bildung (művelődés) Kör tagja volt, nem is beszélve egy irodalmi társaságbeli tagságáról, „ahol a tagok nagyszerű könyvekből olvastak fel egymásnak.”
Schumannhoz vezetett utunk a regényben szereplő rend kapcsán is, mégpedig az általa kitalált képzeletbeli Dávid‒szövetséghez, amely a zenei nyárspolgárok ellen szólt.
Robert Schumann és a Dávid-szövetség címmel rendezték meg 2013-ban a Budapesti Kamarakoncerteket, szintén Simon Izabella és Várjon Dénes szervezésében. Az első este műsorában szerepelt Schumann Esz-dúr zongoranégyese, melyet a kamara.hu/4 programja jegyez.
Hesse Svájcban írta Az üveggyöngyjátékot. E helyszín is egyik vonulata a fesztiválnak, így idén sok svájci művészt hívtunk, például Heinz Holligert, akire mesterünkként is tekintünk. Bartók Divertimentója is Svájcban született Paul Sacher karmester rendelésére, ráadásul Az üveggyöngyjátékkal nagyjából egyidőben. A zeneszerzők utolsó műveinek vonalába tartozik Schubert óriási dalciklusa, a Schwanengesang, valamint Debussy Szonátája fuvolára, brácsára és hárfára.
Zárásként csatoljunk még vissza egy gondolat erejéig az első részben jegyzett szinesztéziához is. Bartókról 1911-ben Berényi Róbert a Nyugat hasábjain a következőket fogalmazta meg: „úgy áll előtte a hangok összessége, mint festő előtt a színeké: (a látható természet); úgy hall ki abból hangokat, mint festő a nézett természetből meglát színeket.” Bartók műve a fesztivál első napján csendül fel.
