Az Állami Balettintézetben 1979-ben együtt végzett fiatalokat úgy összekovácsolta az ott együtt töltött időszak, hogy a diploma után sem akartak szétválni. Így indult a Győri Balett, az ország harmadik balettegyüttesének története.
A 14 frissen diplomázotthoz két korábban végzett táncos csatlakozott. Hatalmas dolognak számított ez, a korabeli lapok sűrűn cikkeztek róluk. Az alapító táncosok: Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, Dombrovszky Éva, Greiner Éva, Horváth Erika, Horváth Gizella, Király Melinda, Kiss János, Krámer György, Németh István, Szabó Elemér, Szekeres Lajos, Szigeti Gábor, Tárnoki Tamás. Ők keresték meg Markó Ivánt, aki akkor a Béjart Balett vezető táncosa volt, hogy vállalja el a vezetést. Az Ifjúsági Magazinnak 1979-ben így nyilatkozott Kiss János: „A Balett Intézetben régi gyakorlat, hogy kötetlen beszélgetésre neves táncosokat is meghívnak. Három évvel ezelőtt Markó Iván volt a vendégünk. A beszélgetés elején rögtön egy kérdést tett föl: miért szerettek táncolni? Teljes zavarban voltunk, nem szoktunk hozzá az őszinte légkörhöz, s ezért meglepett bennünket a színvallás. Pedig
mindannyian tudtuk, hogy táncolni is csak őszintén szabad.
Végül is parázs vita alakult ki, s ez a beszélgetés mindenkit feloldott, elragadott bennünket Markó személyisége. Ezt követően határoztuk el, hogy a diploma után is együtt maradunk. Iván neve, mint művészeti vezetőé, azonban csak két évvel ezelőtt került szóba. Egy színházi előadás szünetében tudtunk vele beszélni, az előadás után az egész évfolyam összejött, s a hajnalig tartó beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy Iván igent mondott. Rendkívül megtisztelő az számunkra, hiszen Markó Iván a világhírű Bejárt-balett szólótáncosa, most van a csúcson, s érettünk hagyta ott a társulatot.”
A győri színház befogadta a fiatalokból létrejött társulatot. Miért épp Győr? Idézzük ismét az interjút: „Lehet, hogy furcsán hangzik, de az egyik táncoslány édesapja járt Győrben, s mondta, hogy épül az új színház. Elmentünk a beruházó vállalathoz, s megtudtuk, hogy baletterem is épül, s az minden szempontból megfelelő lenne a számunkra. Ezt követően a Kulturális Minisztérium közreműködésével állapodtunk meg a győriekkel.”
November 2-i bemutatkozó estjüket nagy várakozás előzte meg, a premieren a kultúrpolitikusokon kívül a táncszakma minden ágának képviselői ott voltak. A Nap szerettei című Markó-koreográfián kívül Krámer György zene nélküli Pygmalionját, a Richard Wagner Wesendonk-dalaira készített Áloméj című darabot, valamint a Stációk című kompozíciót láthatták az érdeklődők, amely Strauss: Imígyen szóla Zarathustra című művére készült. A kritikák nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Idézzük csak a Népszavából Rajk András balett-évösszefoglalóját: „A táncosi és emberi adottságokban kivételes Markó Iván új, fiatal együttesének a bemutatkozása mind tartalom, mind lelkülét, pontosság, küzdő- és megvalósítóképesség dolgában olyasmi volt, ami csaknem bizonyosan hosszú idő múltán is emlékezetes marad a magyar balettművészet történetében.”
A társulat legújabb bemutatójáról itt olvashattok bővebben:
Gyorsan befogadta a város a társulatot, az otthoni előadásokat számtalan külföldi meghívás követte, egy hónappal a névjegy letétele után már a milánói Scalában léptek fel. A már idézett Ifjúsági Magazin- beli interjúban Kiss János így fogalmazta meg a társulat perspektíváit: „Egyéves szerződést kötöttünk a színházzal. De persze ezután is szívesen ottmaradnánk. Tartós társulatot szeretnénk kialakítani…”
Közel 40 évad alatt a Győri Balett értő közönséget nevelt ki, az utánpótlásképzésre táncművészeti iskolái révén nagy hangsúlyt fektet, és otthont ad a Magyar Táncfesztiválnak, valamint a Gyermek Táncfesztiválnak is. A város idén díszpolgári címet adományozott a társulatnak.
