Egyikük a Bolsojból, a másikuk a Mariinszkij Színházból érkezett, és mindketten a változás, a fejlődés, a rengeteg munka mellé tették le a voksukat, amikor Budapestre szerződtek. A Magyar Nemzeti Balett együttese 2018 őszén két művésszel bővült: augusztusban csatlakozott a társulathoz Ivanova-Szkoblikova Szofia magántáncos és Koszireva Diana címzetes magántáncos, akiket decemberben A diótörő Mária hercegnőjeként láthattunk, januárban pedig a Giselle címszerepében lépnek fel.
Ivanova-Szkoblikova Szofiát már láthatta színpadon a magyar közönség, hiszen a Müpában megrendezett Girls in Focus esten, a Trójai játékok című darab női változatának egyik táncosa volt. De nem ismeretlen a vidéki közönségnek sem, mert turnézott az Operát az Operából! elnevezésű sorozat keretében, és novemberben New Yorkba is elutazott az együttessel. Célokból tehát nincs hiány, de Szofia saját elmondása szerint nem is pihenni érkezett. Éppen ellenkezőleg.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Öt évvel ezelőtt diplomázott a neves Vaganova Akadémián, és akkor már kapott egy budapesti ajánlatot, de nem élt vele. „Ha az ember itt tanul, egyfolytában azt hallja, hogy csak »egy színház« van a világon, ez pedig a Mariinszkij. Nem is kérdés, hogy abban a pillanatban, amikor ott kap szerződést, nem hezitál, elfogadja. Ráadásul igencsak megkönnyítette a dolgomat, hogy amikor bekerültem, már nagyon sok ismerősöm és barátom dolgozott ott, olyan volt, mintha hazamennék” – mondta erről az időszakról. Ugyanakkor minden évben felmerült benne a magyarországi ajánlat elfogadása, és 2018-ban érett meg a helyzet a váltásra, amiben nem pusztán a hazai együttes repertoárja játszott szerepet:
„Tősgyökeres szentpétervári vagyok, ott élt a dédnagyanyám, a nagymamám, az édesanyám, szeretem is, de a második legkedvesebb hely a világon számomra akkor Budapest lett.
Az építészet, a hidak, az esti kivilágítás – csodaszép. Megérkeztem, körülnéztem, és egyszer csak azt vettem észre, hogy jól érzem magam. Amilyen egyszerűen hangzik ez a mondat, annyira nem egyértelmű, hogy könnyű ilyen helyet találni.”
A városon kívül persze az új feladatok is idevonzották, nem titkoltan az, hogy Budapesten egyszerre táncolhat nagy klasszikus darabokat és moderneket is. „Impulzív és temperamentumos vagyok, éppen ezért, bár szívesen formálok meg líraibb szerepet is, közelebb áll hozzám az, amihez tűz kell. Szeretem, amikor erős nőt kell megjelenítenem a színpadon. Ugyanakkor fontos az is, hogy technikailag komoly kihívást jelentsen az adott mű.
Erősnek lenni a színpadon számomra azt jelenti, hogy a nézők az én energiámból is visznek haza valamit”
– ezekkel a szavakkal búcsúzott is a balerina, hogy időben megérkezzen a próbájára Aradi Máriával. Azóta pedig az Operát az Operából! sorozatban és a New York OperaTúrán aratott sikert.
Rakétasebességgel ível felfelé a pályája, amit egyrészt annak köszönhet, hogy minden nehéz helyzetet bevállal, másrészt annak, hogy mindig kiderül, képes arra, hogy helyt álljon. Koszireva Diana céltudatos, lenyűgöző munkabírású, igazi krízismenedzser, a Bolsoj Színházból érkezett a magyar fővárosba. „Ez már a harmadik közösség, amihez tartozom. Először a Kaszatkina-Vasziljov Klasszikus Balettszínházban voltam első magántáncos, aztán részt vettem néhány nevesebb balettversenyen, és végül egy próbatáncon bekerültem a Bolsoj Színházba, ahol öt évet dolgoztam. Van, akit örömmel tölt el a stabilitás, a kiszámíthatóság, van, aki egész életét ugyanannál az együttesnél éli le. Én nem így vagyok ezzel,
nekem mindig kell valami új: kell a változatosság, kell, hogy nyithassak, hogy továbblépjek.”
Koszireva az új lehetőségeket nemcsak a színpadon, de a színpadon kívüli világban is folyamatosan keresi. „Európában és Oroszországban élni gyökeresen más, nemcsak táncművészként, hétköznapi emberként is. Egy ekkora váltás új perspektívákat nyit: új nyelvet ad, új kultúrát.” Pályáján a budapesti szerződés volt az első, ami organikusan, erőlködés nélkül érkezett. Korábban minden feladatért meg kellett küzdenie: „Folyamatosan jöttek a lehetőségek, be kellett ugrani valaki helyett egy-egy szerepbe, gyorsan kellett tanulnom, fejlődnöm, és mivel minden ilyen helyzetet kihasználtam, rövidültek azok az időszakok, amik a karrierem egyes lépcsőfokai között elteltek. Tényleg minden szituációba belekapaszkodtam, mert a célom az volt, hogy sokat legyek a színpadon. Néhány ilyen, megelőlegezett bizalmon alapuló beugrás után kiderült, hogy meg tudom oldani a nehezebb feladatokat is. Hirtelen jött minden, gyorsan kellett döntenem.”
A fiatal balerina számára itt a legizgalmasabb tennivaló a modern repertoár elsajátítása. „A karrierem elején a bravúrszerepek érdekeltek, majd a líraibb karakterek vonzottak. Ma már elmondhatom, hogy táncoltam eleget ahhoz, hogy ne így gondolkodjak: megvan a fekete és a fehér hattyú is, táncoltam Giselle-t, voltam Kitri, és sorolhatnám. Úgy érzem, hogy mindegyik típusú szerephez más-más érzelmeket kell önmagunkban megtalálni, és a felszínre hozni, de mára már felgyűlt bennem annyi színpadi- és élettapasztalat, hogy mindenhez találok fogódzót.” Budapesten pedig a GIF (Girls in Focus) című balettesten debütált. „Már az első próbákon rádöbbentem, hogy Oroszországgal és a Bolsojjal ellentétben Magyarországon nagyon jól tudják táncolni a modern stílust. Számomra óriási kihívást jelentett ezt megtanulni, ráadásul rendkívül gyorsan, egy nagyon intenzív próbaidőszak alatt. Tetszett a koreográfia, nagyon szerettem ezt a munkát.”
