Miért olyan népszerűek Bruegel téli tájképei?

idősebb Pieter Bruegel: Vadászok a hóban (részlet) - forrás: Kunsthistorische Museum, Bécs

Behavazott templomtornyok, korcsolyázó falubeliek, rideg hegyormok és szürke felhők. Idősebb Pieter Bruegel téli tájképein jócskán fagypont alatti a hőmérséklet. Múzeumi klímában nagy élményt jelent rácsodálkozni a gyönyörű kompozíciókra, de vajon mennyire élvezték a teleket a 16. századi Németalföld lakói?

Az 1560-as években különösen cudar telek jártak Európában, Bruegel korát ezért ma kis jégkorszakként ismerik a klímakutatók. A németalföldi mester legemblematikusabb munkái,  a Vadászok a hóban (1565), a Téli táj korcsolyázókkal és madárcsapdával (1565), valamint A betlehemi népszámlálás (1566) egytől egyig a zimankó és a fagy varázsát őrzi a vásznon.

Ide kapcsolódik:
Bosch és Bruegel világát idéző mozaikot találtak a Kineret-tó partján

Az viszont már más kérdés, hogy ezt a farkasordító hideget átélni mennyire volt varázslatos. Nem lehetett könnyű. Ha a puszta fagy nem lett volna elég, járványok és betegségek tizedelték ráadásul a lakosságot és gyakorinak számítottak a különféle felkelések is. Az életüket féltő emberek nyugtalanok voltak, a véget nem érő teleket sokan isteni büntetésnek, vagy éppen démonok munkájának tulajdonították és az sem túl meglepő, hogy saját koruk kihívásait a bibliai csapásokhoz hasonlították.

id. Pieter Bruegel: A mágusok imádása a hóban – forrás: Wikipedia

A hideg miatt az élet szinte szó szerint megfagyott a brabanti falvakban. A mezőgazdasági munkák eleve szüneteltek a téli hónapokban, de ilyenkor bezártak az iskolák és a hivatalok is szüneteltették a működésüket, a legtöbben pedig ki sem mozdultak a házaikból. Sőt, ezekben az években a fák kérge is vastagabb, mint ami megszokottnál. (Stradivari ebből az alapanyagból készítette mesterhangszereit!)

Bruegel zsenije sok más mellett abban is állt, hogy meglátta és láttatta a didergő világ szépségét.

Ő ugyanis a fagyhalállal küszködők helyett az időjáráshoz alkalmazkodó helyi kereskedőket mutat, akik vásári standokat állítanak fel a befagyott folyók tükrére, önfeledten korcsolyázó falubelieket, és a vadászatból fáradtan megtérők missziójának a heroizmusát.

A festészetben addig csupán marginálisan jelen lévő témát – a telet – magától értetődően teszi vásznai középponti témájává.

A vadászok a hóban egyébként a tél derekát: decembert és januárt jeleníti meg. Ezt onnan tudjuk ennyire pontosan, hogy a festmény a gazdag kereskedő, Nicholaes Jonghelinck megrendelésére készült Évszakok sorozat része. Az eredetileg összesen hatrészes széria – amelyből márs sajnos négy maradt csupán ránk – értelemszerűen kéthavi bontásban ábrázolja az évet.

id. Pieter Bruegel: A betlehemi népszámlálás – forrás: Wikipedia

A két kegyetlen hónapot olyan megkapóan tudta megragadni Bruegel, hogy A vadászok a hóban máig kedvelt karácsonyi üdvözlőlap. Ha viszont mélyebben belegondolunk, éppen ettől annyira különleges az életműve. Bruegel elvégre az ember és a természet összhangját viszi színre. Azt az örömöt és kreativitást, amely túl tud lépni a körülmények mostohaságán, végső soron tehát az életnek a halál fölött aratott diadalát ábrázolja.

(Via artsy.net)