Papageno Radio
Címlap Amikor egy aukción egyszer csak az egekbe szalad az ár

Amikor egy aukción egyszer csak az egekbe szalad az ár

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A múlt héten egy kisebb londoni árverezőház aukcióján a becsérték alsó határának több mint tizennégy és félszeresére licitálták fel a tételért versengők egy finom kis ceruzarajz árát; de a felső becsérték-határt is több mint tízszeresen lépte át a végül érte kifizetett összeg. Ennek a friss esetnek a kapcsán az alábbiakban bemutatok néhány valóban kiemelkedő arányú licitemelkedést a műkereskedelem közelmúltjának történetéből.

A Chiswick Auctions londoni árverésén vitte kalapács alá John Constable (1776–1837), az egyik legnagyobb angol festőművész ceruzarajzát: a folyóparti fákat és a háttérben egy dombon álló kastélyt megörökítő kisméretű (alig egy írógéplapnyi) tájkép értékét a ház előzetesen 6000–8000 fontra becsülte, ám a tétel megszerzéséért harcba indulók végül – a győztes leütésre kifizetendő jutalékokkal együtt – 87.500 fontig emelték a mű értékét. (Constable aukciós rekordja egyébként 22.441.250 font; ezt az összeget 2012 júliusában fizették ki az 1824-ben festett The Lock (A zsilip) című képéért a Christie’s londoni árverésén; 2013-ban pedig a National Museum Wales, a National Galleries of Scotland, a Colchester and Ipswich Museums, a Salisbury and South Wiltshire Museum, az Art Fund, a The Manton Foundation és a Tate Members anyagi támogatásával a Tate Museumnak sikerült 23,1 millió fontért megszereznie Lord Ashton of Hyde örököseitől a Salisbury Cathedral from the Meadows (A Salisbury katedrális a mezők felől) című 1831-es festményét, hogy az ne kerüljön külföldre Nagy-Britanniából.) És bár egy ilyen arányú licitemelkedés már van akkora, hogy arra felkapja a fejét a műkereskedelem történéseire figyelő szaksajtó, azért ez a pár perc alatti „alig” tíz-tizennégyszeres értékemelkedés még így is messze elmarad a legkirívóbb esetek mögött.

Vajon a 18. vagy a 20. században készült a képen látható váza?

Mert például az a kínai váza, amelyiket 2011 márciusában a Sotheby’s New York-i árverésén potom 800–1200 dolláros becsértékkel kínáltak, a lelkes és kitartó licitálóknak köszönhetően végül csak nem kevesebb, mint 18.002.500 dollárért került új tulajdonoshoz, vagyis itt a tárgy értéke az előzetesen becsülthöz képest pillanatok alatt – kicsit kerekítve – 22.500–15.000-szeres magasságba emelkedett. Magyarázatként persze nem árt tudni, hogy a katalógusban „talán köztársaság kori”, tehát a 20. század elejére datált porcelánról az érte küzdők alighanem inkább annak a véleménynek hittek, amelyik szerint a tárgy igazából a Csing dinasztia idejéből, vagyis a 18. századból származik. Nem véletlenül mondogatják az ilyen esetek kapcsán a szakemberek, hogy a becsérték és a leütési ár közötti ekkora különbségek esetében általában valaki – fogalmazzunk itt most nagyon finoman, a szakma közkeletű véleménye ennél durvábban szól – nagyot téved: vagy az, aki nem ismerte fel, hogy valójában milyen tárgyat kínál a valóságos értékénél jóval alacsonyabb áron, vagy az(ok), aki(k) valamiért – akár tévesen – a valóságosnál sokkal többet megérőnek hiszik azt a bizonyos tételt, és ezért hajlandók egymással vetélkedve érte „az egekbe” is emelni az árát.

Ide kapcsolódik:
Az üres üveg, amely nagyjából 30 millió forintért kelt el

Ugyanez történt alighanem azzal a másik kínai vázával is, amelyet a genfi Genéve-Encheres aukciósház vitt kalapács alá 2017 szeptemberében: ők a szintén a 20. század elejére datált porcelánt 500–800 svájci frankra becsülték, azok viszont, akik egészen az 5 millió frankos leütésig, azaz kereken az alsó becsérték tízezerszeresére tornászták fel az árát (ami a nyertesnek a jutalékokkal együtt végül 6,08 millió svájci frank kifizetését jelentette), azok alighanem azt gondolták, hogy a 60 centiméter magas darab igazából a  Csien-lung-korban, vagyis valamikor 1711 és 1799 között készülhetett.

Ide kapcsolódik:
Művészeti vásárfiák félpénzen – a New York-i Frieze legjelentősebb eladásai

Ugyanígy a téves attribúció, azaz eredetmeghatározás okozta 2007 októberében az angliai Gloucesterben a Moore, Allen and Innocent aukciósház licitjének „elszállását”: a katalógusban „Rembrandt követője” szerzőséggel szerepeltetett portré becsült ára 1000–1500 font volt, ám az alsó becsértéken kikiáltott tétel leütési ára végül 2,5 millió font lett. Ám mivel 2008 nyarán a szakértők a „követő” helyett Rembrandt saját kezű munkájának ismerték el a festményt – az 1628-ban készült munka ma Nevető önarckép címen ismert –, így a 2500–1666-szoros áremelkedés is igencsak megérte a nyertes jószemű licitálónak, hiszen az alkotás értéke eredeti Rembrandtként most olyan 15–20 millió font lehet.

Az a 33 centiméteres aranyozott bronz Buddha-szobor pedig, amelyiket 2014 januárjában a németországi Kemptenben, a Kühling aukciósházban 100 eurós kikiáltási áron indítottak, a leütési ára pedig 230.000 euró lett, így tehát pontosan 2300-szoros licitemelkedést produkálva került fel ennek a listának az igencsak előkelő helyére.

Ide kapcsolódik:
Aki egy csapásra a világ negyvenedik legdrágább művének alkotója lett

Majdnem ugyanennyit emelkedett (legalábbis az alsó becsértékhez képest) 2008 januárjában a somerseti Crewkerne-ben működő Lawrences aukciósházban annak a 19. századi, francia metszett kristály boroskancsóként kínált tételnek is az értéke a licitek során, amelynek az árát a 100–200 fontos előzetesen várt bevétel helyett 220.000 fontig emelték a reménybeli vásárlók; a győztes azonban itt sem járt rosszul, hiszen utólag kiderült, hogy a tárgy valójában a 10–11. században, Egyiptomban készült, és mint ilyen, az iszlám művészet egyik legértékesebb kincse, amilyenből ebből a korból mindössze öt hasonló ismert a világon, és a valódi értéke akár 5 millió font is lehet.

Andreas Farkas Modiano szivarkahüvely című reklámplakát-litográfiája

A végére pedig legyen két olyan magyar vonatkozású tétel is, amelyek esetében viszont már nem annyira a téves eredetmeghatározás, hanem valóban a tárgy megszerzéséért folytatott szenvedélyes küzdelem okozta a gyors – és talán részben váratlan – érték-emelkedést: 2018-ban a Christie’snek azon a londoni árverésén, amelyen az Annabel’s nightclub berendezését és dekorációit vitték kalapács alá, Andreas Farkasnak (azaz Farkas Endre építész- és plakáttervezőnek, akinek György nevű öccsével volt közös építészirodája Németországban, Magyarországon – Budapesten több ház is épült a terveik alapján –, Londonban, majd végül az Egyesült Államokban) egy 1930 körül készült Modiano szivarkahüvely reklámplakát-litográfiáját 1000–1500 fontos becsérték után 193.750 fontért adták el, ami (az alacsonyabb összeghez képest) 193,75-szörös ár-növekedést jelent.

Ide kapcsolódik:
110 milliós csúcs, csak most nem dollár, hanem forint

2017 májusában pedig Budapesten, a Nagyházi Galéria aukcióján szerepelt az a „XVII. század végi ismeretlen olasz festő (Federico Barocci követője)” szerző-megjelöléssel indított Áhítat című festmény, amely 80.000 forintos kikiáltási árról indult, és onnan 15.000.000 forintos leütésig jutva ért el 187,5-szeres értéknövekedést – ne feledjük: mindössze a licitek néhány percig tartó ideje alatt.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X