Magyarország egyik legközismertebb látnivalójának, a Hősök kapujának helyén a 14. századból származó Alsó-kaputorony állt. Másik nevén Déli városkapunak is emlegették. A történelmi időkben innét hangzott fel a többféle funkciót is betöltő toronyzene.

- hirdetés -

A régi, a mostaninál zömökebb torony a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. Az egykori fényképek és írásos adatok tanúsága szerint déli, Városház utca felőli homlokzatát a szenátus megbízásából készült freskó díszítette, középen kálvária-jelenettel, kétoldalt a város és az ország címerével. A freskókat 1724-ben két kőszegi képíró, Poszi Kristóf és Óberer János festette.

Az innét felhangzó toronyzene szokásának meghonosítása gróf Nádasdy Tamásnak köszönhető. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő, 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró fia 1715-ben alapítványt tett a kőszegi toronyzenészek fizetésére azzal a feltétellel, hogy a város természetbeni javadalmakkal járul hozzá fenntartásukhoz. Ennek fejében privilégiumot is biztosított számukra a Kőszegen zajló egyéb eseményeken való közreműködésben. 1741-ben Nádasdy Lipót gróf, megszüntetve annak korábbi kisebb pontatlanságait, újra írásba foglalta a rendelkezéseket. Ez az okmány száz évre alapszabálya lett a tornyosok intézményének.

A tornyosok feladata volt, hogy egyrészt innét a várostoronyból a szokásos kürtjeleket adják, másrészt, hogy hangszereikkel (trombita, harsona, oboa, hegedű és üstdob) játsszanak a város két templomának az istentiszteletein: az evangélikusoktól 1671-ben visszavett Szent Jakab–templomban és az 1673-ban visszakapott, Szent Imre tiszteletére felszentelt templomban. Részt vettek városon kívüli ünnepségeken, zarándoklatokon is. A toronyőrség öt tagból állt: a tornyosmesterből, két legényből (segéd) és két ifjúból (inas). Barna színű, zöld szegélydíszítéses egyenruhájuk volt; ehhez a németes öltözethez később vörös lajbit csináltattak.

A város itt, a városkapu fölötti toronyban biztosított számukra szolgálati lakást, amelyet 1723-ban alakítottak ki. Ugyanebben az évben megbontották a torony zárt tetőzetét és a toronyzene számára teraszszerű karzatot építettek, mivel korábban a kaputoronynak nem volt nyitott része.

A toronyzenészek közül két muzsikus emelkedett ki. Egyikük az 1770-es években működő Bittner József, aki remek szervezőkészséggel megáldott kiváló zenész volt, s a kőszegi toronyzenét lehetőségeinek csúcsára lendítette. Ő kezdeményezte a torony tőszomszédságában ma is álló lábasház nagytermének kialakítását rendezvények céljára. 1790-ben bekövetkezett halála után három éven át özvegye irányította a toronyzenészeket.

A másik jeles egyéniség az utolsó tornyosmester, a cseh származású Nykodém János (1800–1876) volt, aki a korábban öt-hat főt számláló együttest olyan létszámúvá fejlesztette, amely képes volt a város szabadtéri ünnepségein helyi igényeket kielégítő műveket megszólaltatni.

Hogy mit muzsikálhattak az évtizedek folyamán a tornyosok, pontosan nem lehet tudni, kottaanyag nem maradt utánuk. Schrott Géza, Kőszeg zenei múltjának kutatója szerint – mivel

többségükben művelt, Európát járt zenészek voltak – valószínűleg ismerték Bachnak, vagy toronyzenész édesapjának és kortársaiknak zenéjét, így bizonyára igényes, jól szóló darabokat játszottak.

A városi élet megváltozásával, modernizálódásával a toronyzene intézménye megszűnt. Zenei szerepét az 1840-ben megalakult kőszegi Hangász Egyesület vette át (ez tulajdonképpen egy városi zenekart jelentett). A zenei őrségváltás szimbóluma, hogy az utolsó tornyosmester, az említett Nykodém János lett az együttes első karnagya, egyúttal a Szent Imre-templom regens chorija.

A történelmi tornyot 1880-ban lebontották. A mostani építményt 1932-ben, a török ostrom 400. évfordulóján emelték eklektikus stílusban, Opaterny Flóris tervei alapján. Ha összehasonlítjuk a régi és az új torony képeit, azért látszik az igyekezet, hogy hasonlítson: az új torony Városház utca felőli oldalán ugyanolyan keretben ott van a Kálvária-jelenet, csak dombormű formában. A kapuzat alatt elhelyezett márványtáblák az 1532-es török ostrom, illetve a 20. század két világháborúja áldozatainak emlékét örökítik meg.

A mai Hősök tornyában 1977 óta a Jurisics Miklós Múzeum állandó és időszaki kiállításokra alkalmas termei találhatók. Legfelsőbb terméből ki lehet lépni a torony külső panorámafolyosójára. Nagyobb ünnepeken erről az erkélyfolyosóról ma is megszólal az alkalmi toronyzene.

Források:

Bariska István – Németh Adél: Kőszeg. Bp. Panoráma, 1984
Szigeti Kilián: Kőszeg. Bp. Zeneműkiadó, 1974 /Régi magyar orgonák/
Schrott Géza: Kőszeg zenetörténete a török háborúktól a XX. századig (cikksorozat). = Kisalföld és Vidéke 1993. jún.–júl.
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története. = A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve 1777–1977. Szombathely, Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság, 1977