A Virtuózok negyedik szériájában ismerte meg a közönség a vietnami operaénekest, aki a televíziós tehetségkutatóban a magyar zene- és színháztörténet szempontjából is jelentős művekkel lépett fel, hallhattuk tőle a Bánk bán Hazám, hazám kezdetű áriáját és Kukorica Jancsi belépőjét is. A fiatal tenor a versenyen elnyerte a Budapesti Operettszínház különdíját, amelynek köszönhetően Dubajban léphetett fel A víg özvegyben, augusztus 2-án és 3-án pedig a Budavári Palotakoncert rendezvénysorozatában találkozhat vele a közönség.
– Vietnamban mennyire ismert és népszerű az operett?
– Sajnálom, hogy a klasszikus zenére, mint amilyen az opera vagy az operett, Vietnamban nincs akkora közönség. Kisebb az igény rá, mert nem olyan régóta van lehetőség arra, hogy hozzáférjünk az európai művészethez. De manapság, 74 évvel a háborús idők után, egyre nagyobb és nagyobb figyelmet kap.
– A Virtuózok egyik fordulójában a János vitézből énekelted Kukorica Jancsi belépőjét – ez azt jelenti, hogy a Zeneakadémián behatóbban is foglalkoztatok az operett, a daljáték műfajával?
– Persze! A Zeneakadémia klasszikus ének tanszékén tanultam három évig, ahol operettet, műdalt, népdalt is kellett énekelnünk. Ezekből vizsgázni nem kellett, minden szemeszterben egy operaária volt csak kötelező. Mesterképzésen opera szakra jártam, így ott már csak ez volt adott, de például áriaként operettet is választhattunk a vizsgákra.
– Mit jelentett számodra a Budapesti Operettszínház különdíja?
– Egy énekesnek az a fontos, hogy minél többet legyen színpadon. Nekem ez még fontosabb itt Magyarországon, külföldiként. Nagyon örültem a különdíjnak, ami egy dubaji turné volt a társulattal, de közben rettenetesen izgultam is: Rosillon szerepét megformálni A víg özvegyben fontos lehetőség és nagyon nagy kihívás énekesként és emberként is. Szerencsére mindenki segítőkészen állt hozzám, támogattak. Jól érzem magam ebben a színházban, az Operettszínház csapatával.
– Hogyan készültél A víg özvegyre, és milyen élmény volt a fellépés? Mennyire más színészi képességeket igényel ez a műfaj, mint az opera?
– A víg özvegy Rosillonja volt az első operettszerepem. Korábban operettáriákat énekeltem már, de egészen mást jelent egy teljes előadásban, énekesként és színészként is közreműködni. Ráadásul magyarul és németül is énekeltem, és szinte egyszerre kellett megtanulnom a szerepet mindkét nyelven. Ez már önmagában is nehéz, de a legnehezebb és legnagyobb kihívást a párbeszédek, a próza jelentették. Nagyon sokat dolgoztunk, dolgozunk azon, hogy finomítsuk az akcentusomat, és magabiztos legyen a magyar szövegmondásom is. Az operett egy pörgősebb műfaj, sok a történés a színpadon, ráadásul körülöttem mindenki az anyanyelvén énekel, úgyhogy nagyon nehéz feladat helytállni benne.
– Hogyan készülsz a Budavári Palotakoncertre? Mit hallhat tőled a közönség?
– Most éppen Vietnamban vagyok, egyrészt azért, mert nemrég volt az esküvőm, másrészt pedig azért, mert egy nagy koncertet is adtam. Július végén jövök vissza Magyarországra, és onnantól kezdve csak a Palotakoncertre készülök. A Bánk bánból énekelem a Hazám, hazámat és A víg özvegyből pedig a Pavillon-duettet. A Hazám, hazámat nagyon sokszor énekeltem már, de amióta magyar állampolgár lettem, még nem léptem fel vele közönség előtt. Nagyon várom, hogy a Palotakoncertek közönsége is hallhassa tőlem, nagyon készülök rá, és remélem tetszeni fog nekik, mert számomra ez egy nagyon különleges ária, meghatározza az életemet. A Pavillon-duettnek pedig azért örülök, mert Bordás Barbarával adhatom elő, akivel együtt játszottunk A víg özvegyben, de duettre nem volt lehetőségünk.
