Az Orosz Zenei Fesztivál keretében Rimszkij-Korszakov-estre is sor kerül. A műsorban a zeneszerző dalain kívül operáiból, a Cári menyasszonyból, a Szadkóból és a Hópelyhecskéből is felcsendülnek részletek. „A télen az a gondolatom támadt, hogy operát írok Osztrovszkij Hópelyhecskéjének témájára és hatására” – emlékezett vissza a keletkezés körülményeire Muzsikus életem regénye című önéletrajzában.
Októberben második alkalommal rendezik meg az Orosz Zenei Fesztivált. A Szabó Marcell zongoraművész által alapított fesztivál idén hat orosz zeneszerző, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Glinka, Rimszkij-Korszakov, Szkrjabin munkásságát öleli fel különleges, művészeti szempontból felépített tematikával. A koncerteknek Budapesten a Zeneakadémia, a Szent István-bazilika és az Orosz Kulturális Központ, Debrecenben pedig a Kölcsey Központ és a Református Nagytemplom ad otthont.
A fesztivál részletes programjait ide kattintva, a fesztiválblogot pedig itt, illetve a Facebook-oldalon lehet követni, jegyek is ezeken a felületeken rendelhetők. A Papageno különszámban jelenteti meg az Orosz Zenei Fesztivál programját, melyet a kiemelt helyeken megtalál az érdeklődő közönség augusztustól.
„A Hópelyhecskét 1874 körül olvastam először; éppen akkor jelent meg nyomtatásban. Nem tetszett, a mesebeli berengyejek országát mesterkéltnek találtam. Vajon még a hatvanas évek eszméi visszhangoztak bennem, vagy a hetvenes években divatba jövő elképzelések tartottak rabságukban, amelyek szerint úgynevezett életből vett témát kell választanunk? Vagy talán Muszorgszkij naturalizmusa ragadott magával? Bizonyára mindháromnak volt ebben szerepe. Egyszóval Osztrovszkij furcsa, poétikus meséje nem hatott reám. 1879–80 telén újra elolvastam a Hópelyhecskét, és mintha egyszerre csak megvilágosdtak volna páratlan szépségei. Kedvet kaptam, hogy operát írjak belőle, s minél inkább elgondolkoztam rajta, annál jobban beleszerettem Osztrovszkij meséjébe.
A régi orosz hagyományok és a pogány panteizmus iránti egyre fokozódó vonzalmam most lobogó lelkesedésbe csapott át. El sem tudtam volna képzelni szebb témakört, Hópelyhecskénél, Lelnél vagy Vesznánál (Nyár) költőibb jelenségeket, a berengyejek országánál különb birodalmat, furcsa cárjukkal együtt. Úgy éreztem, nincs különb világszemlélet és vallás, mint a Jarila (Nap) imádata. Alig fejeztem be az olvasást (úgy hiszem, februárban), mári motívumok, témák, akkord-menetek ötlöttek eszembe, és képzeletemben előszsör kifürkészhetetlenül, azután mind világosabban felderengtek azok a hangulatok és színek, melyek a témakör egyes jeleneteinek leginkább megfelelenek. Volt egy hatalmas vázlatkönyvem, abba jegyeztem fel az elképzeléseimet. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor elutaztam Moszkvába Sosztakovszkijhoz, és meglátogattam Osztrovszkijt, hogy engedélyével a Hópelyhecskét a szükséges változtatásokkal és rövidítésekkel átdolgohassam szövegkönyvvé. Alekszandr Nyikolajevics (Osztrovszkij) nagyon kedvesen fogadott, rám bzta, hogy a drámáját elkképzeléseim szerint megváltoztassam, és megajándékozott egy példánnyal.
Moszkvából való visszatérésem után az egész tavasz előkészítő munkálatokkal és az opera egyes jeleneteinek kidolgozásával telt el, s mire beköszöntött a nyár, már elég sok vázlatom volt…”
(Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Muzsikus életem regénye. Zeneműkiadó, Budapest–Kárpáti Kiadó, Uzsgorod, 1974)
Rimszkij-Korszakov hangja
Dalest Rimszkij-Korszakov dalaiból. Közreműködik: Anatolij Fokanov, Demény Balázs (zongora)
2019. október 9. 19.30, Orosz Kulturális Központ
