Az Ars Sacra Fesztivál munkatársa nyáron keresett meg azzal az ötlettel: mit szólnék hozzá, ha csatlakozva a programjaikhoz Nyitott Műhelyt tartanék szeptemberben. Örültem a felkérésnek, bár kissé izgultam, hogy egyáltalán valaki kopogtat-e majd az ajtómon azon a bizonyos napon. Bizony kopogtatott, kopogtattak sokan! A látogatók egymás kezébe adták a kilincset.
A programajánlóban szerepelt, hogy lehet könyvet is hozni, lehet tanácsot kérni a javításhoz, és természetesen lehet kérdezni bármiről, ami a látogatót foglalkoztatja. Nos, az alábbi poszt a Nyitott Műhelyen felvetett kérdések alapján született meg. Vagyis arról szól a következő összefoglaló, hogy hogyan teremtsünk optimális környezetet otthon a könyveknek és más papíralapú tárgyaknak.
A könyvek számára alapvetően a legkedvezőbb hőmérséklet 16 és 18 Celsius-fok között van, 2 Celsius-foknál nem nagyobb ingadozással. A relatív páratartalom esetében ugyanez az érték 55-60 %, maximum 2-3 %-os ingadozással. A legtöbb otthon az imént leírtnál bizonyára melegebb, de a néhány Celsius-fokkal magasabb hőmérséklet nem károsítja a könyveinket. Ennél sokkal fontosabb, hogy viszonylag állandó környezetet biztosítsunk a számukra, mindkét érték tekintetében. Éppen ezért, nem jó ötlet a fűtőtest feletti falszakaszon könyvespolcot kialakítani. A jó időben természetesen ez nem jelent problémát, de a fűtési szezonban a felszálló meleg levegő károsítja a polcokon tárolt könyveket: kiszárítja a ragasztóanyagot, összezsugorítja a kötést, a könyvtábla megvetemedik és a kötésbőr töredezetté válik.
Hasonló szélsőséges környezeti viszonyok közé kerülhetnek tárgyaink a pincében vagy a padláson. Fűtetlen, nedves helyiségben hamar penészessé válnak a könyvlapok. Ugyanez következik be, ha a papír környezetében hosszabb ideig 70-80 %-nál magasabb a levegő relatív nedvességtartalma, és 22-25 Celsius-fok fölötti a hőmérséklet. A penészfoltok színe igen változatos lehet: fekete, szürke, zöldes, sárgásbarna, lila, rózsaszín. A fertőzött tárgyakat ugyan lehet fertőtleníteni, de a foltokat teljesen eltüntetni majdnem lehetetlen és költséges vállalkozás.
Egy csőtörés vagy beázás szintén károsítja a könyveket. A vízben ázó kötéstáblák deformálódnak, a lapok vízfoltosak lesznek. Ez utóbbiak jól felismerhetők: a folt jellegzetesen barnás, kissé elmosódott vonalban jelentkezik, és a papírból kioldott, továbbszállított, majd lerakódott szennyeződésekből áll. Az elázott könyveket bizonyos esetekben jól rendbe lehet hozni, a karimás vízfoltok is eredményesen tisztíthatók, mégis szerencsésebb, ha megelőzzük a bajt.
A pincében és a padláson az ott élő rágcsálók és egyéb kártevők is károsíthatják a könyveket. Az egerek és rokonaik örömmel rágják a könyvlapokat, és az ürülékük szintén foltot hagy a papíron. A különböző szúféle rovarok pedig apró kerek lyukakat fúrnak a könyvekbe, vagyis ők nem csupán a fát, de a papírt is nagyon kedvelik. A konklúzió tehát: ellenőrizetlen körülmények között semmiképp ne hagyjuk magukra értékes, kedvelt könyveinket.
Hogy sokáig jó állapotban tarthassuk az otthoni állományt, vegyük figyelembe a további szempontokat is. Igyekezzünk viszonylag portalan környezetet biztosítani a számára, és amennyire lehet, óvjuk a levegőbe került káros anyagoktól (korom, szén-dioxid, kén-dioxid stb.). A papírra került por száraz vagy nedves tisztítással eltávolítható, de például a környezetszennyezés okozta savasodás a papír anyagában indít el olyan kémiai elváltozásokat, amelyek komoly, akár végleges károsodást is okozhatnak. Az értékes dokumentumokat éppen ezért érdemes savmentes dobozokban, palliumokban (borítókban) tárolni.
Az erős napsugárzás káros hatása jól megfigyelhető a könyvesboltok kirakatában elhelyezett könyveken: borítójuk néhány hét alatt kifakul a közvetlen napfénytől. Ha lassabban is, de ugyanez a folyamat zajlik le egy állandóan napsütötte szobában, annak ellenére, hogy a dokumentumokat nem feltétlenül éri közvetlenül napfény. A káros hatások közül a legjelentősebbek az ultraibolya (UV) és az infravörös (IR) sugárzások.
A könyveket károsíthatja sajnos maga a tulajdonos is. Alapvető szabály, hogy a lapok fölött nem eszünk, nem iszunk, és ha lehet a közvetlen közelben se legyen bögre vagy vajas kenyér. Ez az egyszerű szabály megvédi a könyvet a ráömlött kávétól, teától és a zsíros ujjnyomoktól.
Végül essen szó egy otthon gyakran alkalmazott gyors javítási módszerről, a „celluxozásról”. A celluxként emlegetett ragasztószalag valójában sokféle minőség, hordozóanyag és ragasztóanyag összemosása egy közös kifejezés alatt. Pedig ezeknek az ún. nyomásérzékeny (angol elnevezés alapján „pressure sensitive tape”) ragasztóanyagoknak számos típusa van a természetes gumitól a műanyagokig. A ragasztóanyagot pedig többféle hordozóra is felvihetik, például textilre, papírra, műanyagra stb. Az elszakadt könyvlapokat, a leszakadt könyvgerincet gyakran javítják celuxszal a tulajdonosaik. Pedig nem szerencsés, mert az idő múlásával a ragasztószalagok anyaga elöregszik, már nem tartja össze a ragasztott részeket, a felületéről ledobja például a celofánszerű anyagot, maga a ragasztóanyag pedig barnás, barna foltként ott marad a papíron, és nem csupán a felületén, hanem teljesen átitatva azt. Tehát ha szeretnénk, hogy könyveink sokáig jó állapotban maradjanak, ne okozzunk nekik olyan károsodást, amely a későbbiekben csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem javítható.
